Gyakornok generáció

Kilenc vagy tíz szakmai gyakorlat van Florian Lamp háta mögött, már maga sem tudja pontosan. A sajtóba vágyó 29 éves fiatalember két éve végzett végig jó osztályzatokkal média, irodalom és társadalomtörténet szakokon a németországi Trierben, tanult egy ideig az Egyesült Államokban is, s már egyetemi évei alatt öt vagy hat helyen gyakornokoskodott különböző orgánumoknál. A diploma után 50-60 jelentkezést küldött ki különböző médiumokhoz, de nem kapott választ. Majd megcsillant a nagy lehetőség: egy vezető reklámügynökségnél tölthetett Berlinben féléves szakmai gyakorlatot, azzal az ígérettel, hogy ha jól teljesít, utána felveszik rendes állásba junior copywriternek, azaz szövegírónak. Lampot nem tántorította vissza a mindössze 400 eurós díjazás, sem az, hogy a kreatív osztályon még vagy 15 másik gyakornok sürgött hasonló ígérettel a zsebében. Fél évig kitette a lelkét, nem mellesleg pedig egy-két hónap múltán már valóban a szövegíró feladatát végezte, abban a reményben, hogy majd megkapja a 2 ezer eurós állást. A kreatív főnök egyértelműen elégedett volt a munkájával, s javasolta felvételét a pénzügyi igazgatónak. Az először rábólintott a véglegesítésre, majd két nap múlva pénzhiányra hivatkozva visszavonta az ajánlatot. Ehelyett nagyvonalúan felajánlotta a gyakornoki szerződés meghosszabbítását…

Rajz: Szántói Krisztián

Generation Praktikum, vagyis gyakornok nemzedék – Németországban ezt a nevet ragasztották a jelenségre és az érintett korosztályra. A Praktikum, a szakmai gyakorlat a tapasztalatszerzést szolgálja a tanulóévek alatt; a 0-500 eurós díjazásnál fontosabb, hogy a diák a profi kollégáktól tanulhasson, megismerkedjen a pályával, s a diploma után már munkahelyi jártassággal keressen állást. A valóságban azonban egyre több fiatal a diploma után is gyakornoki posztokat vállal el, mert csak azt kap. Itt az ifjú titánok nem kávét főznek, hanem éppen ellenkezőleg: sokszor fél-egy évig egy valódi alkalmazott munkáját végzik el, szakmai segítség nélkül, és persze sokkal kevesebbért. A fő mézesmadzag az ígéret: „ha jól teljesítesz, utána felveszünk”.

A népszerű pályákon – a médiában, a reklám- és kommunikációs ügynökségeknél, a filmszakmában – nyüzsög a legtöbb gyakornok, de már az építészek és közgazdászok körében is terjed a jelenség. A német szakszervezeti szövetség (DGB) által készített mini-megkérdezés eredménye szerint a pár éve végzettek felét érinti a gyakornoksors. A tanulmány szerint a diploma utáni szakmai gyakorlat a pályakezdés egyre gyakoribb elemévé vált. A legtöbb gyakorlat nem a szakmai orientációt, hanem a munkaközvetítést szolgálja. A cégek a gyakornokokat fixen betervezik az üzleti folyamatokba, saját bevallásuk szerint nagyban profitálnak a motivált, kreatív, főmunkaidőben, de mégis költségtakarékos konstrukcióban dolgozó munkatársakból.

ÖRÖK PÁLYAKEZDŐK. A fiatalok számára azonban ez a pályakezdési időszak megnyúlását jelenti. Németországban eleve sokáig járnak egyetemre, az 5 éves képzést többnyire 6-7 év alatt végzik el, éppen a beiktatott szakmai gyakorlatok, külföldi tanulmányok miatt; egy évvel hosszabb a középiskola, és a fiúknak az érettségi után kell teljesíteni a sorkatonai vagy polgári szolgálatot. Könnyen előfordulhat, hogy a húszas évei második felében jár a pályakezdő, mire elkezd munkahelyet keresni. Szerencsétlen esetben állás helyett további gyakorlatokkal kínálják meg, a jelképes fizetségből nem tud megélni, továbbra is gyerekstátusban marad, vagy diákmunkával tartja fenn magát.

Amint arra Frank Schneider, a gyakornokok érdekeit képviselő egyesület, a német Fairwork elnökhelyettese rámutat: a szülők vagy az állam (merthogy a gyakornok kaphat munkanélküli-segélyt) finanszírozzák a vállalatoknak értéket termelő diplomásokat. Az egyesület azért küzd, hogy legyen minimálbér a diplomás gyakornokok számára, a gyakorlat ne tartson tovább 4 hónapnál, s a cégek tartsák be a törvényi előírásokat. Emellett a végzettek öntudatosságát is emelni akarják. „A diplomások gondolják át, szükségük van-e még egy gyakorlatra, csak fair feltételekkel menjenek bele, és ha tényleg tanulnak valamit.” Sok fiatal ugyanis a nehéz munkaerő-piaci helyzet miatt eleve nem is pályázik állásokra, csak a könnyen megszerezhető gyakorlatokra, vagy a jelentkezése végére odaírja: „Ha nem tudnak állást kínálni, gyakornoki pozíciót is elvállalok.” Így a cégek a magas munkanélküliség mellett könnyen válogathatnak az olcsó jelentkezőkből.

„A Praktikum szakmai pubertás” − fogalmaz Uta Glaubitz, a Generation Praktikum című könyv szerzője. Tapasztalata szerint az „örök gyakornok” egyszerűen nem tudja, mit akar, egyik gyakorlatról a másikra vált, a televíziót egy reklámügynökség, az utazási irodát fizikoterápiás rendelő váltja. Márpedig, ha valaki minden lehetőséget nyitva tart, akkor semmit nem ér el. „Ha pedig a gyakornok azt tapasztalja, hogy nem törődnek vele a munkahelyen, kizsákmányolják, vagy az ígéret dacára nem kap fizetést, akkor fel kell mondani, miként később az életben is. Ezt meg kell tanulni” − teszi hozzá Glaubitz. „A jó diákok diploma után már nem mennek gyakorlatra” − fogalmaz még egyértelműbben Christian Scholz, a saarbrückeni egyetem humán menedzsment professzora. Szerinte a felsőfokú tanulmányok befejezése után minden újabb gyakorlat azt jelzi: itt valami nem stimmel. Négy-öt gyakornoki munka elvállalása után a fiatalnak nincs esélye egy személyzetisnél.

KIZSÁKMÁNYOLÓK? A vállalatok – amelyek akár teljes állásokat a kilincset egymásnak félévente átadó gyakornokokkal töltenek be – bizonyos szempontból racionálisan cselekednek: alacsony költséggel és rugalmas feltételekkel kapnak nem túl magas értékű munkaerőt. Bár az egymást váltó gyakornokok elviszik a cégről szerzett tudásukat, a vállalatok a rugalmasságot többre értékelik. Németországban ugyanis egy fix foglalkoztatott nemcsak sokba kerül, de igen bajos tőle megválni.

Már egy fő elbocsátásához is az üzemi tanács hozzájárulása kell, tömeges leépítésekből pedig rendszerint sztrájkkal, tüntetésekkel fűszerezett, szinte a hazaárulás vádjával kísért, a sajtóban közzétett „ügy” lesz. Az anyagi vonzat pedig: akár egy-két évi fizetésnek megfelelő végkielégítés, vagy ugyanennyi időre szóló utófoglalkoztatás, amikor az alkalmazott korábbi fizetése magas százaléka mellett továbbképzésre vagy elhelyezkedést segítő tréningre jár. Ennek fényében érthető, ha a munkaadók óvatosak, s ha fel is vesznek fiatalokat, azokat valamilyen könnyen felbontható formában, például határidős szerződéssel foglalkoztatják.