Négy éve egy fiatal vállalkozóknak szánt kölni versenyen a bírálók valószerűtlennek ítélték Lukasz Gadowski üzleti tervét. Ez azonban nem vette el az akkor 25 éves végzős kereskedelmi főiskolás kedvét a saját vállalkozástól. Ötlete, a Spreadshirt.com ma sorra gyűjti be a dinamikusan fejlődő ifjú cégeknek járó díjakat, s bár az ifjú alapító a bevételt titkolja, sokat elmond, hogy cégének immár 230 alkalmazottja van.
A Spreadshirt weboldalán ma nemcsak trikókat, de bögréket, esernyőt és más tárgyakat lehet rendelni. A vevő a képernyőn megtervezheti ruhadarabja színét, mintáját, feliratát. Ugyanakkor a lipcsei cég – belépési díj nélkül – internetes boltokat biztosít mindenkinek, aki szeretné továbbértékesíteni a saját maga által tervezett, nagyban olcsóbban nyomott, de jó minőségű holmikat. A Spreadshirt ma már tíz országban van jelen, s a vele kapcsolatban álló cégek, alapítványok, művészek és önjelölt trikódesignerek 150 ezer partnerüzletet működtetnek. Míg diákként Gadowski hiába kalapozott a befektetőknél, az elmúlt hónapokban már azok keresték őt. Július végén az angliai Accel kockázatitőke-társaság „pár millió euróval” beszállt az üzletbe; az alapító laza hangvételű blogjában figurázta ki az ilyenkor szokásos közleményt.
A web 2.0 techno-lógia
építőkövei
Tágabb értelemben a Web 2.0 a „közösségi intelligencia munkára fogása”, azaz a felhasználók maguk hozzák létre és közösen alkotják-alakítják a netes tartalmakat. A jelen összeállítá-sunkban felbukkanó új és újszerű jelenségek, technológiák gyűjtőfogalma.
AJ AX. Webfejlesztési technika; segítségé-vel egy lap egyes részei (például a hírek) anélkül frissülnek, hogy újra kellene tölteni az oldalt, így növeli annak sebességét és használhatóságát.
BLOG. Internetes napló; időrendben közölt bejegyzései tartalmazhatnak szöveget, képet és videófájlokat is.
CSS. Olyan techno-lógia, amelynek segítségével egy weblap struktúráját el lehet különíteni annak megjelené-sétől, így annak for-máját a felhasználó is módosíthatja (például nagyíthatjuk a betűket, vagy va-kok felolvastathatják az oldalt).
M ASHUP. Webalkal-mazás, amely több forrásból gyúrja össze a tartalmakat (például hírportálok és blogok tartalmát keveri).
OSS. Nyílt forráskódú szoftvert jelent; ezek kódjához bárki hozzáférhet, azt továbbfejlesztheti.
RSS. Blogok és híroldalak legújabb bejegyzéseit, vagy azok összefoglalóit összegyűjtve elküldi a felhasználónak, így annak nem kell az összes kedvenc lapját végiglátogatnia.
T AG. Címke; egy képet, weboldalt vagy más tartalmat kategorizál.
WIKI. Egyszerűen és gyorsan és bárki által szerkeszthető bejegyzés a weben, általában még regisztráció sem szükséges hozzá.
WIKIPEDI A. Wikikből felépülő netes enciklopédia, melynek szócikkeit a felhasználók állítják össze és szerkesztik.
Valóban új jelenség az is, hogy a megnövekedett sávszélességnek köszönhetően már nem okoz gondot a nagyobb anyagok fel- és letöltése, ami a szöveg-, kép-, hang- és videótartalmak konvergenciájához vezet. Szintén új, hogy még a weben vállalkozóknak sem kell feltétlenül érteni a programozáshoz, a szükséges eszközök, például a nyílt forráskódú szoftverek egyszerűen rendelkezésre állnak az interneten, s hogy minden egyre inkább egy egyszerű webes felületen zajlik – azaz az internet kilépett a „kevesek hobbija” kategóriából és pár év alatt észrevétlenül mindenkié lett. A Spreadshirt példáján maradva: mindenki lehet divattervező, mindenki lehet bolttulajdonos, az online vállalkozáshoz nem kell szoftvert beszerezni vagy írni, otthon, a gép előtt ülve, a Spreadshirt webes felületén minden elintézhető egyszerűen, azonnal. És, mint a német cég példája is mutatja: ismét nekilódulnak sikeres startup cégek, amelyek a befektetők érdeklődését is felkeltik (Figyelő, 2006/21. szám).
Noha a technológia bárkinek hozzáférhető, s például Németországban egyes internetszolgáltatók „akciósan” már havi 3 euróért saját e-shopot kínálnak, mégsem ígérhetünk gyors meggazdagodást az új internetes vállalkozásoknak. Aki a „kis pénz, kis kockázat” filozófiájával megelégszik, a legegyszerűbb, ha valamely nagy cég oldalához linkeli a saját webboltját. A Yahoo! és az Amazon is kínál olyan megoldást, miszerint jutalékot kap az, aki saját honlapján, blogján keresztül ad el egy árut. A „social commerce”-nek, társas kereskedelemnek nevezett jelenség mozgatórugója egyszerű: szívesebben veszünk meg egy árut, ha kedvenc blogunkban vagy egy ismerősünk honlapján jó véleményt olvasunk róla. Például a lendületesen bővülő Etsy.com amerikai lap is egy sajátos gyűjtőhely, ahol bárki kínálhat kézműves termékeket.
Kockázatosabb, ha valaki egyedül, „védőháló nélkül” óhajt Web 2.0 vállalkozást indítani. A nagy ötletek zömét már megvalósították a világban, s éppen az alacsony belépési korlát miatt új weblapok tömege próbál látogatottságot kihasítani magának. Ha a felhasználók töltik meg tartalommal – adataikkal, videóikkal, fotóikkal – az oldalt, akkor csak bizonyos kritikus tömegű látoga-
tó fölött életképes a modell. Alapvető probléma a finanszírozás: még népszerű honlapoknál – például a YouTube videómegosztó szolgáltatásnál – is kérdéses, hogyan termelnek pénzt az alapítóknak. Ahol nem forognak tényleges javak, ott a reklámbevétel vagy a prémiumszolgáltatásokért kért regisztrációs díj lehet a megoldás. Utóbbival él például a Flickr és az OpenBC. A befektetők pedig nem zseniális ötletekre, hanem már működő alkalmazásokra hajlandóak csak a zsebükbe nyúlni, s egyelőre az árazás is realistább, mint a dotcom-láz idején. Ezzel együtt, Amerikában jó néhányan egy újabb lufi kialakulásától tartanak, látva, hogy a befektetők érdeklődése ismét látványosan megélénkült. Magyarországon az iWiW felvásárlása jelezte az „új kor” kezdetét, hisz egy ötmilliós bevételű céget csaknem egymilliárd forintért vásárolt meg a T-csoport májusban, ami több iparági szereplőnél „kicsapta a biztosítékot”. (Figyelő, 2006/19. szám)
KICSIKNEK, NAGYOKNAK. „Nincs szükség új üzleti modellekre. A webes eszközök segíthetik a cégeket, hogy sikeresebbek legyenek a hagyományos tevékenységükben, de a lényeg a régi: azt adni, ami a vevőnek kell” – véli Martin Röll drezdai tanácsadó. Az új eszközök szerinte más pályán versenyző cégeknek is hasznára lehetnek. Például egy vállalati blog személyessé teszi és decentralizálja az ügyfelekkel való kapcsolattartást; a keresőszavak korában a cég kifejezetten azokat a fogyasztókat éri el, akik az ő termékei iránt érdeklődnek. Blogot vezet például a Sun és a General Motors vezérigazgatója, sőt a magyar miniszterelnök is. A hazai cégeknél azonban egyelőre nem követik tömegesen a példájukat. Holott mások blogjainak olvasásával, szűrésével értékes információt lehet szerezni, nem csak politikai kérdésekről, hanem például arról is, miként vélekednek a fogyasztók a cég termékéről.
Az ilyen nyitott rendszerek használatához szemléletváltásra lenne szükség. „E szolgáltatásoknak az a problémája, hogy esetleg túlságosan szabad a működésük egy vállalaton belül, ahol hierarchia van, és mindenkinek megvan a jogosultsága” – magyarázza Dobó Mátyás (Doransky). A Blogter tartalomigazgatója szerint ezek az alkalmazások már hálózatban gondolkodnak, és a hierarchiát szerető vállalatoknál ez megnehezítheti az elterjedésüket. Doransky hozzáteszi: a blogok írásának másik szempontja, hogy a külvilágnak képet nyújthatnak cégünk életéről és növelhetik a bizalmat irántunk. A szakértők azonban hangsúlyozzák, hogy a jó céges blogger nem csupán egy újabb vállalati pr eszköznek tartja az internetes naplóját, hanem igyekszik objektíven, és hitelesen írni munkahelyének és szakmájának eseményeiről.
Lukasz Gadowski. Ötlete, a Spreadshirt ma sorra gyûjti be a dinamikusan fejlõdõ ifjú cégeknek járó díjakat.
Az egyik leghíresebb példa erre a Microsoft egykori vállalati bloggere, Robert Scoble, aki az elemzők szerint többet javított a Microsoft megítélésén, mint egy több millió dollárba kerülő marketingkampány. Ezt azzal érte el, hogy a Scobleizer nevű blogján nyíltan írt kényes szakmai kérdésekről, és azt is vállalta, hogy szükség esetén kritizálja a munkaadóját. Ezáltal egy hiteles hírforrássá vált, és a Microsoft iránt érdeklődő emberek jelentős része a szoftveróriással kapcsolatos híreket innen tudta meg elsőként. Scoble a közelmúltban otthagyta a Microsoftot, és júliustól az újonnan alakult PodTech nevű cég médiafejlesztési alelnökeként dolgozik, ott videoblogok készítésével foglalkozik.
Magyarországon az ilyen céges blogok ma még egyáltalán nem elterjedtek. A kevés példa között lehet említeni Doransky blogját, továbbá Bőgel György bejegyzéseit, aki a KFKI-csoport oldalain fejti ki véleményét tudományos és technológiai kérdésekről.
Az iWiW-hez hasonló kapcsolatépítő platformoknak is megvan a maguk helye a cégvilágban. Szolgálhatják a munkaerő-toborzást, új üzleti partnerek szerzését vagy a volt kollégákkal való kapcsolattartást is. A kapcsolati hálók másfajta megoldást is nyújthatnak a vállalati problémákra. Az úgynevezett belső tudástérképek egy nagyvállalatban segíthetnek megtalálni a legalkalmasabb munkatársat a speciális ismereteket igénylő feladatok megoldására. A bátrabb cégek pedig bemerészkedhetnek a „dzsungelbe”, s akár – természetesen a helyhez illő vicces, rendhagyó – reklámfilmeket is feltehetnek például a videómegosztó oldalakra. Több tízezren nézték meg a Burger King csirkés opuszait a YouTube oldalain, sőt a filmecskéket is a felhasználók töltötték fel.
Netrekészek
Chris Möller és Uwe Kampschulte. Önerõbõl.
SAJÁT KÖLCSÖNZŐ. Tankot, óriáskereket, atombunkert vagy mobil jégpályát is kölcsönözhetnek az egészen emlékezetes partira készülők az Erento.com oldalain. Az eBay mintájára működő legnagyobb német online kölcsönzőportál immár 640 ezer eszköz bérbeadóját és bérlőjét hozza össze, persze olyan „földhözragadt” kategóriákban is, mint a szezonális keresletű lakókocsi, szerszámgép vagy sportautó. A harmincas éveikben járó alapítók, Chris Möller és Uwe Kampschulte 2003-ben hiába kalapoztak a befektetőknél, így végül saját megtakarított pénzükből, egy otthoni irodával és szabad szoftverekkel indították el a vállalkozást. Az Erento minden ügylet után 4,9 százalék jutalékot tesz zsebre; az idén 1 millió eurós bevétel várható, aminek 20 százaléka „tiszta haszon”. A befektetők már köröznek a cég körül, ami főként a külföldi terjeszkedéshez jöhet jól.
Bob Young. 45 ezer címet kínál.
KIADÓ, DACBÓL. Egy csalódás inspirálta Bob Youngot, a Red Hat egykori vezérigazgatóját, hogy betörjön a könyvkiadók piacára. Hiába kelt el ugyanis a szabad szoftvereket értékesítő cég történetét megíró könyve 20 ezer példányban, a félmilliós bevételből a szerződése értelmében neki csak egy 2752 dollárra jogosító csekk jutott. A szoftvermilliomos új cége, a Lulu.com a kiadók megkerülésével juttatja el a könyveket az olvasókhoz. Nincsenek lektorok, tördelők, nincs marketingköltés. A portálnál jelentkező szerző maga szerkeszti meg és maga finanszírozza művét, ő határozza meg a könyv árát, övé maradnak a jogok, s a nyomtatási költségek levonása után a bevétel 80 százaléka. A maradék a Lulut illeti, ami ebből szépen bővül, tavaly ősz óta már nyereséges. A 45 ezer könyvcímet kínáló kiadónak most havi egymillió dollár a forgalma. Az amerikai cég már az európai piacra is belépett, s immár hat nyelven hozzáférhető. A „mindenki publikál” alapeszme itt is megvalósul – a Lulun olyan könyveket is érdemes megjelentetni, amelyek csak pár tucat olvasót érdekelnek, így a hagyományos könyvkiadásban esélytelenek lennének.
Lars Hinrichs. Már megtalálták a befektetõk.
NETWORKING A HÁLÓN. Tizenöt más nyelv mellett magyarul is hozzáférhető, igaz, még csak pár százan regisztráltak a német eredetű OpenBC üzleti networking portálon. A ma is csak 29 éves alapító, Lars Hinrichs tudna mesélni a Web 1.0 buborékjáról: négy éve csődbe ment online marketingtanácsadó irodája. Ő azonban nem adta fel, és a nappalijából új céget alapított. Az OpenBC.com oldalain a saját nevükkel, iparági tapasztalataikkal regisztrált felhasználók üzleti kapcsolataikat építhetik, megrendelést, új állást szerezhetnek, vagy csak tarthatják ismerőseikkel, hasonló érdeklődésű kollégákkal a kapcsolatot. Az alaptagság ingyenes, az igazán kihasználható prémium funkciókért havi 6 eurót kell fizetni. Mindebből a hamburgi székhelyű vállalkozás szépen bővül: 1,2 millió felhasználó mellett az idén már tízmillió eurós bevételt értek el. Ezt a befektetők is értékelik: a Wellington Partners kockázatitőke-társaság Hinrichstől és az OpenBC-ben tulajdonos üzleti angyaloktól 5,7 millió euróért vette meg a cég egyötödét.
Web 2.0-ás szolgáltatások
DEL.ICIO.US. Linktár, ahol a netezők kedvenc internet címeiket elmentik, tartalom szerint címkézik és megosztják másokkal. A Flickrhez hasonlóan ezt is a Yahoo! vásárolta fel.
DIGG.COM. Szubjektív hírportál, ahol a felhasználók kommentálják és értékelik a híreket.
FLICKR.COM. Fotógyűjtő tárhely, ahol a saját és mások felvételei kategóriák szerint kereshetők, kommentálhatók. (Például kereshetünk Kodak géppel készült, kutyát ábrázoló, rózsaszín vagy Párizsban felvett fényképeket.)
IWIW.HU. Magyar kapcsolatépítő portál, ahol immár 1 millióan vannak jelen saját névvel, arccal. A T-Online-nak 4 millió eurót ért meg.
MYSPACE.COM. Közösségi platform; a felhasználók profiljukban képet, videót, hanganyagot is közzétehetnek.
TECHNORATI.COM. Keresőportál, mely blogok tartalmában vizsgálódik.
WIKIPEDIA.ORG. Kollektív tudástár; lexikon, melynek szócikkeit a felhasználók írják. A magyar tartalom még szűkös, de angolul már szinte minden hozzáférhető.
WORLDOFWARCRAFT.COM. Színes-szagos online szerepjáték, több mint 5 millió felhasználóval.
WRITELY.COM. Ingyenes online szövegszerkesztő; ma már a Google kezében van.
YOUTUBE.COM. Videómegosztó tárhely; a felhasználók címkézhetik, kommentálhatják, értékelhetik egymás műveit.
