Különösképpen akkor, ha a szerző nem elégszik meg száraz tények közlésével, hanem az eseményeket bőségesen kommentálja, és nem fukarkodik többnyire szokatlan véleményének közrebocsátásával. A neves svájci teológus, Hans Küng tevékenységével – ha e kifejezés illetlen is – sok borsot tört a klérus hivatalosainak orra alá. Jórészt azzal, hogy élesen bírálta az egyház sürgető radikális reformjainak elmaradását, valójában a változó világhoz való alkalmazkodásának késedelmét. Mindemellett kifogást emelt néhány túlhaladottnak vélt dogma, leginkább a pápa csalatkozhatatlanságának az I. Vatikáni zsinat (1869-1870) által kimondott döntése ellen. Ne felejtsük: az egyház története voltaképpen a pápák története is.
Nos, a szóban forgó vitairat alapján érthető, hogy a tübingeni professzort még II. János Pál 1979-ben eltiltotta a teológia oktatásától. Nagy érdeklődést keltett viszont, hogy az új pápa, XVI. Benedek múlt év szeptemberében találkozott a rebellis nézeteket valló teológussal. Merthogy komoly hiba volna a szerzőt az egyház elleni rossz szándékú elfogultsággal vádolni. Könyvében ugyanis (amelyet még 2001-ben írt) a katolikus egyház históriáját sikertörténetnek tartja. Fő érdemének pedig azt, hogy „olyan szellemi nagyhatalmat képvisel a világon, amelyet nem tudott megsemmisíteni sem a nácizmus, sem a sztálinizmus, sem a marxizmus”. Egyúttal azonban elmarasztalja ezt a teokratikus intézményt, illetve az egyházfőket „a nyugati és a keleti egyház közötti szakadásért, a reformációért, a keresztes hadjáratokért és az inkvizícióért, az eretneküldözésért és a boszorkány-égetésekért”. De van mondandója a legújabb korról is. Érthetetlennek tartja „a hallgatásnak az elhallgatását”, amit XII. Piusnak rónak fel a holokauszttal kapcsolatban. (Nem mellékesen: erőteljesen kifogásolja Pius szentté avatásának szándékát.) A XX. század legjelentősebb pápájának XXIII. Jánost tekinti, aki alig ötéves pontifikálása alatt, kiváltképpen a II. Vatikáni Zsinat megnyitásával (1962), új korszakot nyitott az egyház történetében. Úgy véli viszont: „a keletről jött pápa”, a múlt század legellentmondásosabb egyházfője volt, aki „a megújulás helyett a restaurációt választotta”.
Hans Küng az egyházat érintő minden kritikája ellenére hangsúlyozza: hite megingathatatlan, „igaz, nem az egyházba, mint intézménybe vetett hite, hanem Jézus Krisztus személyébe és ügyébe vetett hite”. Az egyház jövőjéről szólva óv az illúzióktól, ámde kijelenti: „a problémák feltorlódását szükségszerű változás, sőt radikális átalakulás fogja követni”. Tegyük hozzá: lehetséges. Noha ez az egyháztörténet is azt a maliciózus mondást igazolja: „minél inkább változik, annál inkább ugyanaz”.
Hans Küng: A katolikus egyház rövid története•Európa Könyvkiadó, 2005 • 288 oldal • 2500 forint
