Nem tudjuk, kik állhatnak a „Tiszta Kezek Társasága” mögött, akik többek között Budapesten nyomtatott kiadványokkal támadják a helyi vezetést – hüledezik Gódor András, Dány polgármestere. „Soha korábban nem volt itt ilyen. Oda az eddigi nyugalmunk.” Pedig a 4300 fős községre igazán nem illik rá az, amiről Gyurcsány Ferenc beszélt a nyáron a települési önkormányzatok vezetői előtt, mondván: „El tudunk menni Pest megyében Budapesttől 50-60 kilométerre úgy, hogy az ember azt gondolja, valahol a határszélen jár.” Dány ugyan valóban mintegy 50 kilométerre van a fővárostól, ám rendezett utcákkal, jól kiépített infrastruktúrával tanúsítja, hogy évi mintegy 500 millió forintos költségvetésének az országos átlagnál magasabb részét – többéves átlagban 27 százalékát – fejlesztésekre fordítja. Gódor András már a negyedik ciklusát tölti polgármesteri tisztében, ám az október elsejei önkormányzati választások előtt mégis ismétlődő, olykor nemtelen támadásoknak van kitéve. Az országos légkör a községekben is mérgez.
FÜGGETLENEK. Pedig Dányban, a magyar kistelepülések többségéhez hasonlóan, nincs pártpolitika, még helyi alapszervezetek sem léteznek. Mind a négy polgármesterjelölt (s a 27 testületi tagjelölt közül 26) függetlenként indul. S nincs ez másképpen országosan sem, hiszen a tízezer lakosúnál kisebb településeken induló 50 ezer önkormányzati jelöltből több mint 44 ezren függetlenek. Az általános trendhez igazodva helyben sokszor még az országosan ismert pártpolitikusok is függetlenként jelöltetik magukat. A falvakban és községekben nehezen tudják majd a parlamenti pártok kihirdetni a győzelmet.
Ciklusokon át
Magyarországon jelenleg 1021 polgármester dicsekedhet azzal, hogy a rendszerváltás óta eltelt négy cikluson keresztül mindig megkapta a bizalmat a választóktól. Többségük kistelepülések élén ért el sikereket; a városok közül 74-nek a polgármestere maradhatott a helyén 16 éven keresztül (megjegyzendő: Budapesten a főpolgármesteren kívül a III., a IV. és a IX. kerület első embere is elmondhatja ezt magáról). A Figyelő ezen szűkebb körből a 10 ezer főnél több lakost számláló 28 települést vizsgálta meg részletesebben. Három szempont alapján igyekeztünk összevetni e városok fejlődését: a KSH adataira támaszkodva megnéztük, hogy hány lakosa volt az adott településnek 1990-ben, illetve 2005-ben; mennyi lakás épült a két vizsgált évben; továbbá hány munkanélkülit tartottak nyilván a rendszerváltás környékén (egészen pontosan 1993-ban), illetve az elmúlt év végén. Ezen (kétségkívül a fejlődést csak részlegesen tükröző, s a helyi sajátosságokat figyelembe venni nem igazán képes) paraméterek alapján úgy tűnik, a polgármesterek népszerűsége nincs szoros összefüggésben az általuk irányított települések sikerével vagy sikertelenségével, legalább ilyen súlyú érv lehet mellettük a megszokás. A vizsgált 28 város többsége csak a munkanélküliség terén tudott javítani (összhangban az országos trenddel). Az épített lakások száma tavaly csupán 6 helyen, s a népesség száma is mindössze 7 településen haladta meg az 1990-es értéket (igaz, országos átlagban mindkét mutatónál csökkenés mutatkozott). A 28 városból mindössze 4-ben – Gödöllőn, Veresegyházon, Gyálon és Lajosmizsén – javult mindhárom érték.
Ami a polgármestereket illeti, náluk mutatkozik meg a legerősebben a magyar választók ragaszkodása a status quóhoz, a már ismert arcokhoz. A 3174 magyar település közel egyharmadánál, 1021 helyen legalább a rendszerváltás óta ugyanaz a személy irányítja a helyi ügyeket. Ez utóbbiak körében – mint Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) főtitkára egy tanulmányában kifejti – általános tendencia, hogy ciklusról ciklusra egyre kevesebben vállalták már eddig is a pártok nyílt támogatását, illetve jelölését. Négy éve a több mint ezerből már csak 91-en. Az idén pedig az összesen 8600 polgármesterjelölt közül 7300-an már a startnál függetlennek vallották magukat. A pártpolitikától való folyamatos eltávolodás egyrészt jelzés arra, hogy az országos politika is frissítésre, megújításra szorul, mert – mutat rá Török Gábor politológus – szereplői belecsontosodtak a konfliktusaikba és képtelenek új módon gondolkodni. Másrészt pedig arra utal, hogy a helyi teljesítmény elválik az országostól. Helyben a pártpolitikai kötődésnél hatványozottan fontosabb, mit tud felmutatni az adott településvezető. Igaz, a nyugtalanság országos légköre megtörheti az eddigi tendencia érvényesülését – lásd Dány esetét -, ám ebből országos pártpolitikai következtetések aligha vonhatók le.
Politikai szempontból az önkormányzati választások értelmezésében három részeredmény aknázható ki leginkább. Mindenekelőtt a főpolgármesterségért és a budapesti kerületek polgármesteri posztjáért folytatott verseny, a közgyűlés és a képviselőtestületek összetétele; másodsorban ugyanez a két szint a 23 megyei jogú város esetében; végül pedig a megyei közgyűlések összetétele. Török Gábor hangsúlyozza ugyan, hogy rendkívül nehéz kiszámítani, az elkövetkező napokban egy adott utcai esemény milyen hatást gyakorolhat a közvéleményre, kinek kedvez, kinek árt esetleg valamilyen köztörvényes bűncselekmény elkövetése. Ezzel együtt is tarthatónak gondolja cége, a Vision Consulting szeptember eleji prognózisát, amely szerint – leegyszerűsítve – a fővárosban a kormánypártok, a megyei közgyűlésekben és a kistelepüléseken az ellenzéki erők győznek, a megyei jogú városokban pedig kiegyenlített eredmény lesz.
Külön elemzést érdemel a megyei közgyűlések várható összetétele, amely a pártlistás szavazatok végeredménye alapján a leginkább alkalmasnak tűnik arra, hogy ellenzéki részről politikai következtetések megfogalmazásához használják fel. A megyei listák 1994 óta az országos választásokon kialakult erőviszonyokat tükrözik. Akkor – Zala kivételével – „elvörösödött” a térkép, négy évre rá Somogyot, Békést és Pest megyét leszámítva „narancsba borult”. Jelenleg csak Győr-Moson-Sopronban, Vas és Zala megyében van ellenzéki többség, ám ez az a terep, ahol előreláthatólag a leginkább hajlamosak büntetni a választók Gyurcsány csomagjáért és balatonőszödi beszédéért. Várhatóan túlnyomórészt a Fidesz oldalára billen át a mérleg, bár a civil szervezetek szerepe és az MDF koalíciós stratégiája még színezheti a képet.
REGIONALIZÁCIÓ. Orbán Viktornak az elmúlt napokban tett nyilatkozatai alapján, illetve ha bejön a Vision Consulting előrejelzése, akkor a megyei közgyűlésekben kimutatható fölényre épül majd a Fidesz politikai stratégiája a választásokat követően. Más kérdés, hogy a közvetlen politikai kommunikáción túlmenően mire lehet jó a túlsúly megyei szinten. Mára ugyanis alaposan kiüresedtek a megyék, s „kiszárításuk” a regionalizáció és a közigazgatás, valamint a közszolgáltatások korszerűsítésének programja keretében tovább folytatódik – hacsak a választásokat követően nem indul el valamilyen földrengésszerű politikai mozgás. A megyék saját bevétellel alig rendelkeznek (a megyei illetékhivatalok bevételei maradnak meg náluk), fenntartói szerepkörük pedig levéltárak, színházak, múzeumok, egészségügyi és középfokú oktatási intézmények igazgatásában merül ki. Igaz, a megyékben működnek a szaktárcák területi hivatalai, így például a földhivatalok, a nyugdíj-, illetve egészségpénztárak megyei kirendeltségei, vagy a munkaügyi központok, ám a tervek szerint 2007 januárjától ezek is a régiós központokba tömörülnének.
Ha a parlament a nyári rendkívüli ülésszakán kétharmados többséggel megszavazta volna a választott régiók létrejöttét, s ezzel párhuzamosan a megyék megszüntetését, pénzügyminisztériumi számítások szerint éves szinten az új önkormányzati struktúra 30 milliárdot, az igazgatási struktúra átrendeződése folytán pedig további 13-15 milliárd forintot lehetett volna megtakarítani a központi költségvetésben. A Fidesz ellenállása miatt a kabinet most kerülő úton erősítené meg a régiókat. A Figyelő úgy értesült, valamennyi tárcavezetőnek október végéig javaslatot kell tennie arra, hogy az általa vezetett minisztérium alá tartozó intézményrendszer (köztük például a tisztiorvosi szolgálatok, a földhivatalok, az adó- és a vámhatósági kirendeltségek, a határőr-igazgatóságok és a közlekedésfelügyeletek) elemei hogyan vonhatók össze. Nyáron a parlament annyit már elfogadott, hogy 2007 januárjától az illetékek behajtásának joga az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) regionális hivatalaihoz kerül. A közigazgatási hivatalok, a rendőrség és a katasztrófavédelem régiós átszervezéséhez viszont kétharmados törvényhozási döntések szükségeltetnének. Úgy tudjuk, ezek a hivatalok maradnak a megyeszékhelyeken, ám a hatásköreiket a lehető legszűkebbre csökkentik, s az érdemi feladatokat a régióközpontokhoz telepítik.
ELTÉRŐ SZINTEK. A kabinet a múlt ciklusban elindított kistérségi társulások mintájára arra ösztönzi a megyéket és a megyei jogú városokat, hogy összefogásban lássák el közfeladataikat, s akkor plusztámogatásban részesülnek. Egyelőre nem tudni, miként integrálnák a megyei hivatalokat regionális szintre, a szaktárcák azonban már dolgoznak a javaslatokon. Szakmai-üzemgazdasági megfontolások alapján döntenek arról, hogy mely feladatok kerülnek le kistérségi szintre, illetve melyeket telepítenek egy lépcsőfokkal feljebb, régiós szintre – tudtuk meg az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumtól. Mint a szaktárca illetékese hangsúlyozta, a feladatok meghatározása abszolút kísérleti jellegű lesz. Nem tudni tehát, hogy miként válik be. A kormány mindenesetre régiós szinten tervezi a területfejlesztési tanácsok és ügynökségek megerősítését is, az EU források hatékonyabb elérése érdekében. Az erre vonatkozó javaslatok ugyancsak október végére alakulnak ki. Bár a kormánytól nem kaptunk információt arról, hogy a regionális forrásátcsoportosítás milyen nagyságrendű lesz és milyen pénzügyi ösztönzőkkel társul, ám várható, hogy ha a Fidesz be is veszi a „megyei várakat”, jövőre ott már csak romokat talál. Hacsak nem borul minden az önkormányzati választásokat követően, amelynek a valódi tétje Török Gábor szerint az, lesz-e politikai jövője Gyurcsány Ferencnek és Orbán Viktornak. Az egyértelműen kimutatható súlyos vereség a miniszterelnök jövőjét kérdőjelezheti meg, ám az „egyfelől-másfelől” helyzet a Fidesz elnökének politikusi karrierjét veszélyeztetheti.
Pásztor Béla. Veresegyház független polgármester-jelöltje a leghosszabb ideje, 1965 óta hivatalban lévõ magyar településvezetõ. Fotó: Lakos Gábor
Az államtól függetlenül
Kivételes pályaút Pásztor Béláé, aki 1965 óta áll az egyik leggazdagabb Pest megyei település, Veresegyház élén, amelyről a Plusssz, a Somody Imre által tulajdonolt Misszió Egészségközpont és a Zizi Laborral fellépő asszonykórus jut elsőként az ember eszébe. A rendszerváltásig tanácselnökként, majd 1990 óta független polgármesterként vezette az önkormányzatot. Az 1999 óta városi státusú Veresegyház teljes egészében közművesített, a hivatalokban – környezetbarát és energiatakarékos módon – a helyben feltörő termálvízzel fűtenek. Már elkezdődött az a fejlesztés, amelynek keretében egy második kutat fúrnak, hogy 2008-ra a lakóházak is átállhassanak a termálvízzel való fűtésre. A város költségvetése 6,4 milliárd forint, amelynek terhére 1990 óta rendre „túlvállalják” magukat. Kezdetben a település határában álló földeket vásárolták fel, hogy később spekulációs céllal senki se gördíthessen akadályt a város közvetlen közelében megindult fejlesztések elé. Így ma mintegy 1000 hektár földet birtokol az önkormányzat, 16 milliárd forint értékben, s főként ez adja gazdasági stabilitását. A helyi ipari parkra fordított 2,5 milliárd forintos közműfejlesztés mára bőven behozta az árát, mert az idetelepült cégek (1400 vállalkozás) adóiból évi 1 milliárd bevétele származik. Az elmúlt évek kiemelt beruházásai között említi a polgármester a városközpont 1,2 milliárd forintba kerülő, folyamatban lévő megújítását.
Pásztor Béla azt mondja, azt a polgármestert választják újra, aki szereti az embereket, s odafigyel a legkisebb gondjukra is. „A második, hogy tiszta kézzel kell dolgozni a településért, nem elég a választásokkor megszerezni a bizalmukat, azt meg is kell őrizni, a magánérdekeknek nem szabad szerepet kapniuk a döntésekben” – hangsúlyozza. A település dinamikus fejlődését azzal magyarázza, hogy élő kapcsolatot ápol a város lakóival, meghallgatja a javaslataikat, ötleteiket, s az önkormányzat maga is folyamatosan alkalmazkodik a változó körülményekhez. Újra és újra átértékeli a fejlesztési stratégiáját, előre tervez, s a beruházásoknál 20 évre előre gondolkodik. A polgármester büszkén mondja: Veresegyház nem tartozik azon települések közé, amelyek forráshiánnyal küszködnek, ez pedig annak köszönhető, hogy mindig igyekeztek olyan döntéseket hozni, amelyek révén az államtól független bevételekhez jutnak. Mint polgármester, nem tapasztalt diszkriminációt hazai és uniós pályázatokon sem. Arra a kérdésre, mennyire politikafüggő ma az önkormányzatoknak pályázati pénzekhez jutni, azt válaszolja: „Szeretné remélni, hogy egyáltalán nem az.”
Kovács Zoltán. Pápa fideszes polgármestere azon kevés, négyszer megválasztott település-vezetõk egyike, akik jelenleg is parlamenti képviselõk.
Fotó: Babos János
Helyi sikerek ellenzékben
Ellenzékben csináltam végig három polgármesteri ciklust a négyből, de ez alapvetően nem determinálja egy város fejlődési lehetőségeit – magyarázza Kovács Zoltán, Pápa 49 éves polgármestere, aki a Fidesz színeiben (a párt alapító tagjaként) tizenhat éve áll a város élén. Magyarázatképpen hozzáteszi: nem csak kormányzati forrásokból épül egy-egy település. Ha az önkormányzat összefog a helyi vállalkozókkal, jó eséllyel indulhatnak az uniós pénzekért folyó versenyben. „Először is, kell egy jó városrendezési terv, utána pedig rengeteget kell pályázni” – árulja el Pápa másfél évtizedes fejlődésének receptjét.
A rendszerváltást sajátos helyzetben élte meg a település: a szocialista időszakban a megyeszékhely, Veszprém és a Balaton-part kapta a fejlesztési pénzeket, a többi város „háttérbe volt szorítva”. Csatornázva 1990-ben csak Pápa egyharmada volt, ma pedig az infrastruktúra fejlesztésében élen jár a város a megyében. „Köszönhető mindez annak a 10 milliárdos fejlesztésnek, amelynek 60 százalékát külső forrásból sikerült előteremteni” – említ egy beszédes példát a polgármester, aki már 1985-ben, fiatal ügyvédként bekapcsolódott a város ügyeinek intézésébe. A parlamenti patkóban pedig 1998-tól foglalta el a helyét, mint egyéni indulóként megválasztott képviselő.
„Ha polgármesterként szeretnék bejutni egy államtitkárhoz, akkor én csak a 3200 településvezető egyike vagyok – persze kis túlzással, hiszen egy 30 ezres város mégiscsak fontosabb lehet, mint egy kicsi falu -, egy parlamenti képviselő azonban könnyebben talál meghallgatásra” – magyarázza Kovács a kettős pozíció előnyeit az érdekérvényesítésben. Ráadásul egy honatya sokkal több hasznos információhoz jut hozzá, mint egy polgármester. A fejlesztési pénzek pártszínezet alapján történő adagolását Kovács Zoltán szerint a Horn-kormány vezette be a hazai gyakorlatba, majd ezt ellenkező előjellel folytatta az Orbán-kormány, amikor is a forrásokhoz való hozzáférés „kiegyenlítődött”. Pápa viszont úgy tudott jó pozíciókat elérni mindegyik ciklusban, hogy a képviselőtestületben a város érdekében a kormánypárti és az ellenzéki képviselők minden alkalommal összefogtak – mindig az a csoport lobbizott, amelyiknek megvolt az összeköttetése. De a fontos, több települést érintő beruházások Kovács tapasztalata szerint inkább szakmai alapon dőlnek el: ilyen volt a 34 környező települést érintő szennyvíztelep rekonstrukciója. Az önkormányzat beruházásában 2002-ben strand és uszoda nyílt, 2003 óta pedig termálfürdő és kemping működik Pápán, új szálloda is épült, s mindez tetemes turisztikai bevételt generál. A legfontosabb fejlesztés a volt szovjet laktanya helyén kialakított ipari park, ahol 6 milliárdos beruházással 83 cég – részben helyi vállalkozások, részben multik – települt le a város külterületén, 3 ezer munkahelyet biztosítva.
Az ellenzéki polgármester határozottan cáfolja, hogy a megyerendszer felszámolása és a régiók kialakítása számottevő megtakarítást eredményezne, számítása szerint 5 milliárd forintról lehet szó. Kovács Zoltán meggyőződése, hogy az uniós pályázatokon a települések szabad szövetségei így is sikeresen szerepelnek, míg egy mesterségesen kreált régiószerkezet esetenként éppen a helyi érdekek szerint szerveződött területi együttműködést akadályozhatja.
Dióssy László. Veszprém koalíciós polgármestere, aki 16 éve van hivatalában, egyben egy országos önkormányzati érdekképviselet elsõ embere is.
Fotó: Lakos Gábor
Nem szöknek el a multik
Helyben nem szabad az országos megosztó politikát követni, mert az emberek nem szeretik az árokásást, ellenségkeresést, konfliktusgerjesztést; a konszenzuskereső városvezetők lehetnek sikeresek – hangsúlyozza Dióssy László. Veszprém polgármestere jó ideje kap a gazdasági szférából vezetői állásajánlatokat, tavasszal majdnem igent mondott az egyikre, ám azután meggondolta magát. Izgatja a kihívás, amit a következő, 2007 és 2013 közötti pénzügyi tervezési ciklusban elérhető hatalmas uniós források megszerzésében jelenik meg Magyarország és a települések számára. A legfrissebb helyi közvélemény-kutatások szerint is több mint 50 százalékos a támogatottsága. Dióssy országgyűlési képviselői tapasztalataival (1994 és 1998 között az SZDSZ színeiben vett részt a parlamenti munkában) és kiterjedt politikai kapcsolatrendszerével sok mindent ki tud járni a városnak – tartják róla. Tagja az EU Régiók Bizottságának is, ahonnan „első kézből” szerez információkat arról, hogy hol, milyen jogcímen érdemes uniós támogatásokra pályázatokat benyújtani.
A polgármester, amikor augusztus végén tanévnyitó értekezletet tartott a helyi iskolák vezetőinek, azzal kezdte: nyugalom, itt nem lesznek iskolabezárások, tömeges elbocsátások. Veszprémben ugyanis már lezajlottak a jelentős intézmény-összevonások. „Kemény intézkedéseket hajtottunk végre, amelyek elég komoly konfliktusokat gerjesztettek. De nem mondtuk azt, hogy majd az önkormányzati választások után nyúlunk a kényes kérdésekhez” – érzékelteti, hogy városa e tekintetben időben lépett. Az elmúlt 16 évben számos nagy teljesítményű cég települt le itt: Veszprém igazi vonzereje jó földrajzi helyzetéből és az idegenforgalmi látványosságok mellett a Pannon Egyetem elismertségéből ered. „Innen nem szöknek el a multik keleti irányba, mert kellő tudásbázis és szakképzett munkaerő áll rendelkezésre”- fogalmaz Dióssy László, akinek meggyőződése, hogy a további fejlődés kiindulási alapja az egyetem mint tudáscentrum. Büszke arra, hogy stabil a város költségvetése, a 22 milliárdos éves büdzsé hátterével biztosan tudja kezelni azt a 3 milliárdos hitelállományt, amelyből az elkövetkező évek fejlesztései valósulnak meg.
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöki minőségében Dióssy úgy látja: jóvátehetetlen károkat okozott az ellenzék azzal, hogy nem szavazta meg a régiók létrehozásáról szóló törvényjavaslatot. Szerinte számos önkormányzati intézményt hatékonyabban lehetne működtetni régiós, mint helyi szinten, s az uniós forrásokat is optimálisabban lehetne elérni. Ma rendkívül szövevényes az önkormányzati, igazgatási struktúra. Egyszerre működik a település, a kistérség, a megyei jogú város, a megyei önkormányzat, a megyei területfejlesztési tanács és a regionális területfejlesztési tanács, s újabban a fejlesztési pólusok is tovább tagolták a rendszert. „A településeknek a jelen törvényi keretek között kell minél ügyesebben pályázniuk uniós forrásokra, az állami támogatások beszűkülésével ugyanis az egyedüli túlélési fejlődési lehetőség számukra az összefogás” – véli Veszprém polgármestere.
