Csak a cégtáblákat festették át – mondják vasutas körökben többen is, arra utalva, hogy a kilencvenes évek közepén a MÁV-nál meghirdetett reformot az Andrássy úti székházban senki sem gondolta komolyan – írja a Figyelő csütörtökön utcára kerülő legfrissebb száma. Ma már nyílt titok, hogy 1995-96-ban csupán azért alapított száznál is több leányvállalatot a vasúttársaság, hogy legalább papíron racionalizálja működését. A létszámleépítés azonban csak látszólagos volt, az akkor még 100 százalékban a MÁV tulajdonában álló kft.-k válogatás nélkül átvették az alkalmazottakat, és kizárólag az anyacéggel álltak üzleti kapcsolatban. Az akkori vasutas felső vezetők még büszkék is voltak a konstrukcióra, hiszen látványosan csökkent a MÁV-nál közvetlenül foglalkoztatottak száma, közel 25 ezer ember „váltott” munkahelyet, ráadásul a versenyszféra vállalataihoz hasonlóan egy sor szolgáltatást úgymond a piacról szereztek be. Csakhogy tényleges piacról szó sem volt. Jellemzően ugyanis olyan speciális szolgáltatásokat választottak le és szerveztek ki – például a vágánymérlegek javítását, a pálya és a vasúti járművek karbantartását -, amelyekre csak a MÁV-os leányvállalatok voltak felkészülve.
Nyereség itt, veszteség ott
A kiszervezett cégek között jó érzékkel válogattak: a ma már többségi magántulajdonban működő leányvállalatok egytől egyig nyereségesek, miközben akadnak olyan, azonos profilú társaságok a MÁV portfóliójában, amelyeket az elmúlt években többször szanálni kellett. A vidéki járműjavítók közül például csak a szombathelyit és a dunakeszit sikerült privatizálni. „A MÁV Vasjármű Kft. kapacitásainak nyolcvan százalékát ma is az állami vasúttársaság köti le” – ismeri el Liszt Antal, a szombathelyi cég ügyvezető igazgatója. Ennek némiképp ellentmond, hogy a hivatalos indoklás szerint a járműjavítókat épp azért értékesítették, hogy csökkentsék a MÁV ilyen jellegű kapacitásait, mert a kizárólagos tulajdonban maradt javítóbázisok fenntartása évente több mint tízmilliárd forintjába kerül a vasúttársaságnak. Nem sikerült világos választ kapnunk arra, miért kötik le egy magáncég erőit, amikor a saját kapacitások kihasználatlanul állnak. Mindenesetre a szombathelyi társaság, ha szerényen is, de alapítása óta nyereségesen működik.
Inkább drágább lett a működés
A leányvállalatok alapítása, majd részbeni értékesítése szakértők, és egyes vasutas vezetők szerint nemcsak azért nem javított a MÁV helyzetén, mert nem hozott friss tőkét; azért sem volt ez jó megoldás, mert e cégek érthető módon minden szolgáltatást leszámláztak, kivált a magánkézbe kerültek. Nem kizárt, hogy a MÁV működése drágább lett, miközben a cél épp a költségcsökkentés, a hatékonyság javítása lett volna. Ezzel szemben az a fura helyzet állt elő, hogy a súlyosan veszteséges MÁV-ból jó néhány magáncég tisztes hasznot húzott, és húz a mai napig. Kicsit késve, de a tulajdonosnak is szemet szúrhatott ez, legalábbis erre utal: úgy módosították a MÁV alapszabályát, hogy az 50 millió feletti tranzakciókat be kell jelenteni az igazgatóságnak, a 200 millió felettiekhez pedig a gazdasági tárca jóváhagyása szükséges. Igaz, már nem nagyon van mit eladni, a vonzó cégeket kimazsolázták.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
