A magyar–orosz viszony történelmi örökséggel terhelt, és az elmúlt 16 évben a történelmi sérelmek árnyékát egyetlen magyar kormánynak sem sikerült átlépnie. Eddig. Ugyanis Gyurcsány Ferenc kétségtelenül megtalálta a közös hangot Vladimir Putyin orosz elnökkel, és a rendszerváltás óta nem látott szintre emelkedett a két nemzet közötti barátság.
Félreértés ne essék, ez nem baráti kapcsolat, nagyon is üzleti. Amíg a korábbi miniszterelnökök vagy alapjáraton távolságot tartottak a hajdani megszállóinktól, vagy rettegtek választóik rosszallásától, addig Gyurcsány Ferenc nem moralizált sokat: üzleti szemmel látott neki a magyar-orosz kapcsolatok erősítéséhez.
Van benne valami
A rendszerváltás után sok szülő azzal bíztatta a gyermekét, hogy ne hagyja abba orosz nyelvi tanulmányait. „Jó lesz az még valamikor, lesz még Oroszország gazdag ország” – mondták. 16 évvel öregebb fejjel azt lehet mondani, a szülőknek igazuk volt. Ha az oroszok nem is lettek jómódúak, Oroszország kétségtelenül meggazdagodott, és ez felkeltette a Medve hatalmi éhségét is. Vladimir Putyin azzal újított, hogy az orosz olaj és gáz jelentette gazdagságot politikai fegyverként felhasználva hatalmi ambíciókra tört. Kvázi két csoportba lehetett (és lehet) kerülni. Barátok és ellenségek csoportjába.
Barátok
Európa szomjas az energiára, és eljutottunk arra a pontra, hogy az orosz gáznak alig van alternatívája. A norvég gáz drága, az arab gázt nem tudjuk idehozni, az iráni gáz nem kell a politikailag „gázos” helyzet miatt, maradtak tehát az oroszok.
Németország gyorsan felismerte ezt, és Gerhard Schröder hamar baráti kapcsolatokat épített ki Oroszországgal, ennek köszönhetően hosszú távon számíthat a német energiaigények ellátására. Jelenleg például egy hatalmas tengeralatti vezetéket terveznek közösen, ami a Balti-tenger alatt kötné össze az orosz és a német területeket, a lengyelek megkerülésével. (A lengyeleket – leegyszerűsítve – azért kell megkerülni, mert ők nem lettek az oroszok barátai.)
A barátság a német kormányváltással sem szakadt meg: Angela Merkel német kancellár asszony folytatta Gerhard Schröder politikáját, miközben a volt kancellár a Gazprom szolgálatába állt.
Ellenségek
Ugyanakkor a térségben néhányan más utat választottak, és kevésbé barátkoznak az oroszokkal. Az ukránok januárban azt tapasztalták, hogy az oroszok elzárták a csapot, de ez azóta már másokkal is megtörtént. A Jukosz lefejezése után az orosz állami cégek széthordták a finom falatokat. A litván kormány azonban elővásárlási jogával élve megakadályozta, hogy a Mazeikiu finomító ismét orosz kézbe kerüljön, és a lengyel PKN Orlen olajtársaságnak adta el a céget. Pár héttel később „váratlanul” eltört a Barátság kőolajvezeték azon szakasza, amely a litván finomító felé tartott, és ezzel megszűnt az olajellátás (a hírek szerint idén már nem is fogják megjavítani).
Ellenségből barát
A magyar külpolitikai fordulat, amelyet Gyurcsány Ferenc vitt véghez, a barát kategóriába sorolta hazánkat. Ennek következményeként már több politikai gesztust láthattunk: Oroszország részéről például a sárospataki gyűjtemény visszaadását, részünkről pedig azt a tényt, hogy beengedtük a Gazpromot (amikor is megvásárolta a német E.On-tól a Mol korábbi gáztároló és gázkereskedő cégének közel felét). A politikai gesztusokat pedig erősítették Gyurcsány és Putyin idei találkozói. Különösen fontos jel, hogy Putyin Szocsiba hívta a magyar miniszterelnököt, és privát dácsájában fogadta őt. Azonban ez csak a kezdet. A várakozások szerint a jövőben újabb üzletek jöhetnek a sorban.
Először is, az oroszok továbbra is ácsingóznak a magyar olaj és vegyipar iránt. Azzal, hogy hamarosan az államnak már csak egyetlen aranyrészvénye marad a Molban, az olajpapírokat könnyen felvásárolhatják. Ha félretesszük az ország stratégiai eszközeinek külföldi szakmai kezekbe való eladása körüli morális kérdéseket, akkor azt látjuk, hogy pusztán a részvényesek szempontjából ez jelentős potenciális haszonnal kecsegtet. Vélhetően ugyanis egy szakmai befektető – akár orosz, akár nyugati – jelentős prémiumot fizetne a részvényekért. Azonban a Molnak is jelentős ambíciói vannak Oroszországban, hiszen a menedzsment meghirdette, hogy olajkitermeléseivel terjeszkedni kíván, de eddig még egyetlen jelentős üzletet sem sikerült nyélbe ütnie. Az orosz lehetőségek kiaknázásához azonban egyértelműen politikai hátszél kell, mert az oroszok szeretik a kezükben tudni saját stratégiai iparágaikat.
Más tőzsdei cégeknek is vannak orosz ambícióik. Az OTP az idén – július elején – hajtott végre egy akvizíciót, amelynek során az Investberbankot vásárolta meg. A két tőzsdén is jegyzett gyógyszercég, a Richter és az Egis is jelentős beszállítónak számít az orosz piacon, ennek köszönhetően árbevételük és profitjuk is jelentősen megugrott az elmúlt időszakban. Ennek hatását a részvényesek is érezhették, hiszen a Richter és az Egis ára is megháromszorozódott az elmúlt három évben.
Már a spájzban vannak
Az oroszok azonban – csakúgy, mint más befektetők – sokszor nem a kapun jönnek be, hanem bemásznak a sufnin keresztül. Számos részvény esetében hallhattuk már a piaci pletykát egyes áremelkedések után, hogy az oroszok már a spájzban vannak. Ez nem ritka a Mol, a BorsodChem, a TVK és legújabban az OTP esetében. A múlt heti 7 százalékos OTP-emelkedés után bebizonyosodott, hogy Medget Rahimkulov, hazánk leggazdagabb emberének érdekeltsége valóban 5 százalék fölé emelkedett a bankban. Az is nyilvánosságra került, hogy Rahimkulov pusztán pénzügyi befektetésnek tekinti a bankot. Persze arra is emlékszik mindenki, hogy Rahimkulov eddigi befektetései során soha nem szállt még ki úgy, hogy a piacon adta el részvényeit. A magyar piacon leginkább elhíresült invesztíciói – így a BorsodChem vagy az Antenna Hungária – felvásárlással értek véget.
Rahimkulov mellett a bécsi székhelyű Vienna Capital Partnersről (VCP) is sokan tudni vélik, hogy oroszok állnak a befektetési társaság mögött, habár ezt a cég számos alkalommal cáfolta. A jelenleg a BorsodChemben és a TVK-ban érdekeltséggel rendelkező befektetők éppen próbálnak kiszállni cégeikből, több-kevesebb sikerrel. A BorsodChem már vevőre talált, a TVK-t egyelőre nem akarja megvenni a VCP-től a Mol.
Vannak tehát példák és előjelek az orosz befektetők itteni terjeszkedésére, amit sokan „orosz veszélynek” igyekeznek beállítani. Medget Rahimkulov vagy a VCP terjeszkedései ugyanakkor eddig valóban pénzügyi befektetésnek bizonyultak. Lehet a pénz orosz eredetű, de ez a piacon mindaddig nem számít, amíg nem stratégiai befektetőről van szó, hanem mezei befektetőről, aki csak pénzt akar csinálni. És eddig csinált is.
(A szerző a londoni ING térségi elemzője.)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
