Gyurcsány Ferenc azon a május 26-i balatonőszödi zárt frakcióülésen, amelynek hanganyaga vasárnap délután nyilvánosságra került, nem először és nem utoljára beszélt szenvedélyesen. A kormányalakítás időszakában a kormányfő ahelyett, hogy eufórikusan örült volna a győzelmének, idegesen látogatta végig a vezető szellemi műhelyeket, hogy kikérje véleményüket a megoldási stratégiákról. A Figyelő értesülése szerint Gyurcsány rendre kifakadt: arra panaszkodott, hogy pszichésen rendkívül megterhelő volt számára a kampány, mert végig másról kellett szónokolnia, mint amit szíve szerint mondott volna.
Az ominózus május 26-i balatonőszödi ülésen Gyurcsány feltétel nélküli hűségnyilatkozatot várt minden egyes képviselőtől, függetlenül attól, hogy a reformok milyen társadalmi reakciókat váltanak ki. „Ezért volt a kemény hang, a szenvedélyes, magáról megfeledkező stílus” – magyarázta a történteket egy szocialista politikus lapunknak. Az MSZP-s képviselőkkel lényegében azt akarta tudatni: ha ő lesz a kormányfő, akkor reformok sorozata jön, s ő elszánt a cselekvésre, ám ha azt tapasztalja, hogy a frakció nem sorakozik fel mögötte egységesen, akkor távozik a politikából.
Jól sejtette tehát Hock Zoltán, az MDF alelnöke, hogy politikus akkor tesz efféle nyilatkozatot, ha már lemondott, s mintegy „utána a vízözön” jelleggel kipakol, vagy ha lemondásra készül. A Figyelő úgy értesült vezető MSZP-s körökből: a győzelem után, a kormányalakítás időszakában, Gyurcsány valóban komolyan gondolkozott azon, hogy kiszáll a politikából, ha a reformelképzeléseihez nem tudja megnyerni maradéktalanul a párttársait, akik közül sokan hajlottak volna a „tesze-toszaság” jegyében a nagy ellátórendszerek szerkezeti átalakításának további elodázására. Gyurcsány ebben a hat hétben rendkívül idegesen viselkedett, durva káromkodásai és kifakadásai megdöbbentették még a hozzá közelálló szellemi elit tagjait is. A balatonőszödi beszéd tehát nem egyedi elszólása volt a miniszterelnöknek, hanem illeszkedett abba a megnyilatkozás-sorozatba, amelyet abban az időben MSZP-s vagy ahhoz közelálló rendezvényeken tartott. (Úgy tudjuk, ezek legtöbbjéről is készült hivatalos magnófelvétel, aminek a veszélyére a Gyurcsányhoz közelállók felhívták a figyelmét. Ő azonban a kockázatot nem tartotta jelentősnek, mondván: a „sajátjai” csak nem adják ki.)
A kormányalakítás indulatoktól sem mentes időszakát, s Gyurcsány akkori lelkiállapotát jól tükrözi az a történet, amelyet egy szocialista politikus osztott meg lapunkkal. A kormányfő azzal bízta meg a szocialista frakcióvezetést, dolgozza ki az országgyűlési képviselők némely kedvezményének megvonásáról szóló javaslatot. Egy nap múltán Gyurcsány személyesen jelent meg az MSZP frakcióvezetés irodájában, kérte az írásos javaslatot, s miután két perc alatt átfutotta, és látta, hogy az általa kért módosítás nem szerepel az anyagban, durván káromkodva földhöz vágta a zakóját. „Nem azt kértem, hogy találjátok ki, milyen jogcímeken tarthatjátok meg továbbra is a pluszjuttatásokat, hanem azt, hogy holnaptól milyen jogosítványok ne illessenek meg benneteket!” – kiabálta, s ingujjban távozott az irodából, faképnél hagyva a párt vezetőit. A képviselői pluszjavadalmak megszüntetését információink szerint azért nem sietett belefogalmazni a munkacsoport a javaslatba, mert az ötlet a vidéki honatyák körében komoly ellenállást váltott ki.
ELŐRE MENEKÜLT. A kormányfő június eleje óta higgadtabb stílusban adja elő a mondandóját, s úgy tudjuk, készült arra, hogy az önkormányzati kampány hajrájában a másik oldal bedob valamilyen „bombát”. Arra azonban nem számított, hogy az őszödi kazetta kerül elő. Ebben a helyzetben előremenekült, ezért nyilatkozta magabiztosan, hogy kifejezetten örül a beszéd nyilvánosságra kerülésének. „Pedig ennél nagyobb öngólt az MSZP és a kormányfő nem rúghatott volna” – fogalmazott egy szocialista informátorunk. Úgy értesültünk egyébként, hogy a kazettát valaki (azt egyelőre nem lehet tudni, hogy szocialista képviselő, vagy a tanácskozást rögzítő technikai személyzet tagja) már június elején eljuttatta jobboldali körökhöz.
Az MSZP frakció a héten – Lendvai Ildikótól Szekeres Imréig – egységesen sorakozott fel a miniszterelnök mögött. Gyurcsány úgy vélekedett, elsődlegesen a rendbontókat terheli felelősség a történtekért, akik messze túlléptek a törvényesség határain; másodsorban azokat, akik radikális fellépésre biztatták az embereket; harmadsorban pedig az egész politikai elitet, mert túl sok hazugság halmozódott fel az elmúlt 16 évben.
Gyurcsány nem gondolkodik a lemondáson, s azon sem, hogy bocsánatot kérjen a néptől. „Majd akkor, ha Orbán Viktor is ezt teszi” – fogalmazott a Figyelőnek egy vezető szocialista politikus. Az ügy előzménye, hogy Sólyom László államfő – közjogi jogosítvány híján – hétfőn megfeddte a kormányfőt, s bocsánatkérésre szólította fel. Sólyom nyomatékosította: semmilyen cél nem igazolhatja, hogy bárki a demokráciába vetett bizalmat kockáztassa, még kevésbé, hogy ezt tudatosan, sőt büszkén tegye. A hétfő éjszakai zavargást később Sólyom László köztörvényes bűncselekménynek minősítette, ezért a pártoknak mérlegelniük kell, képesek-e fenntartani a tömegrendezvényeiken a rendet. Az államfő bírálta a pártokat, mondván: a politikai erők számára legyen tanulság, hogy elfogadhatatlan a cinikus kitérés alapvető morális kérdések elől, és ugyanilyen elfogadhatatlan az alkotmányos határokat áttörő cselekmények akár burkolt igazolása is.
FIDESZ-DILEMMA. Úgy tudjuk, a Gyurcsány-féle hangfelvétel médianyilvánossága és az azt követő spontán tüntetések miatt döntött úgy a Fidesz elnöksége hétfőn, hogy hazahívja a Brüsszelben tartózkodó Orbán Viktort. Közvetlen repülőjárat már nem volt Budapestre, ezért Schwechatig repült, majd autóval ért haza, kedd éjszaka negyed 4 körül. Egy lapunknak nyilatkozó fideszes politikus szerint a párt vezetése elkésett egy olyan nyilatkozattal, miszerint a gyújtogatók, a rendőröket kövekkel dobálók, a fosztogatók és garázdálkodók szégyent hoztak a békés tüntetőkre, és a legnagyobb ellenzéki párt elvárja, hogy a rendőrség kellő határozottsággal lépjen fel az ilyen cselekedetekkel szemben. A Fidesz elnöksége latolgatta, szerencsés-e a történtek ismeretében megtartani a szeptember 23-ára tervezett kampányzáró nagygyűlést, ám végül úgy döntöttek, nem mondják le azt. A Hősök terére szervezett nagygyűlés mellett szólhat az az érv, miszerint ha irányítás nélkül marad a sok-sok elégedetlen és felbőszült ember, akkor további kiszámíthatatlan atrocitások következhetnek, míg egy politikai nagygyűlés mederbe terelheti és kordában tarthatja a dühöt. De a veszélye sem elhanyagolható: a Fidesz-vezetőség nyilván ismeri azokat a közvélemény-kutatásokat, amelyek kimutatták, hogy a nagy jobboldali tömeggyűlések, bár jó érzéssel töltik el a párt híveit, alapvetően a baloldalt mozgósítják.
 |
Vármegyemozgalom
Egy szeptember 18-i, hétfőn délutáni bejegyzésben ez olvasható egy jobboldali fórumon, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) által működtetett Magyar Sziget honlapon: „Ki kell menni minden demonstrációra és a biztosító rendőröket provokálni kell, hogy beavatkozzanak! (…) Akkora az elégedetlenség az országban, most szinte bármit el lehet érni, de nem transzparensekkel.” Az interneten terjedő szervezkedés ellenére a rendőrséget teljesen felkészületlenül érte a tévészékház ostroma. Az idézett topik a következő beharangozóval indult: „Most kell a parlament elé menni! Itt a lehetőség! Mondassuk le a kormányt!”
A 17-én, vasárnap nyilvánosságra került májusi Gyurcsány-beszéd adta meg a lökést a tüntetésekben már edzett szervezeteknek, hogy ezúttal még hangosabban követeljék a kormány távozását. A 2001 áprilisában, Szegeden megalakult HVIM az elmúlt négy évben minden lehetőséget megragad arra, hogy a baloldali kormány elleni tüntetést szervezzen. A Trianon előtti országhatárok visszaállítására buzdító mozgalomnak a honlapjuk szerint több mint negyven tagszervezete van szerte a Kárpát-medencében. Vezetőjét, a 28 éves Toroczkai Lászlót Szerbiában persona non gratának nyilvánították, és kitiltották Románia területéről is. Legutóbb szeptember elején öt évre kitiltották Szlovákiából, miután megjelent a pozsonyi polgármester által betiltott, a HVIM által meghirdetett tüntetés helyszínén, és mindenképpen petíciót akart átnyújtani a belügyminiszternek. Toroczkai lapunknak elmondta: nem ő volt a vezetője a tévé székházat ostromló tömegnek. A parlament előtt ismeretlenek szólították a színpadra – „a tömeg nyomott oda” – és adták a kezébe azt a kézzel írott, a kormány lemondását követelő petíciót, amelyet szintén spontán ötlettől vezettetve a közszolgálati tévében akartak beolvasni. Mikor egy másik, általa ismeretlen szervezet vezetőjével, Takács Andrással látták, hogy ez nem fog menni, akkor pénzfeldobással sorsoltak, s így Toroczkai ment vissza a Kossuth térre erősítésért. Azt állítja, a garázdálkodókra már nem tudott hatással lenni, de csak az események végén hagyta el a helyszínt. „Álltam és néztem” – jellemzi az „ostrom” idején játszott szerepét az eseményeket lelkesen forradalomnak, népi felkelésnek nevező mozgalomvezető, akit lapzártánk idejéig nem hallgatott ki a rendőrség. |
|
|
|
|
