Ám míg a ma létező efféle gépecskék legtöbbjét valamilyen kémiai reakció, esetleg lézerfény, vagy fókuszált fénysugár hajtja meg, japán kutatók most olyan nanoszerkezeteket készítettek, amelyeket élő baktériumok tartanak mozgásban. A pörgettyűszerű mikroba-rotorok szilíciumlapkára szerelve működnek.
A Mycoplasma mobile nevű baktérium óránként akár 1,75 centiméter megtételére is képes, ami parányi méretéhez viszonyítva elképesztő teljesítmény: emberi léptékre lefordítva olyan, mintha egy 180 centiméter magas úszó 32 kilométert haladna a vízben egy óra alatt. A University of Tokyo nanobiotechnológusai ezt használták ki: mikrorotorokat készítettek, amelyekhez hozzáragasztották a baktériumokat. Csupán cukor adagolásával sikerült elérniük, hogy a rotorok percenként átlagosan 2,6 ciklust megtéve forogni kezdjenek. Ez az érték ugyan jóval elmarad a hagyományos mikromotorok teljesítményétől, ám könnyen megtöbbszörözhető, mivel egyetlen rotoron akár száz mikrobasejt is elfér. A kutatók szerint az élő propellereket miniatürizált, csipekre szerelt laboratóriumokban lehetne felhasználni például folyadékok áramoltatására, vagy nanoszivattyúk, nanogeneretárok működtetésére.
