Hollóházán aggódva figyelik a fapados járatok sokasodását. A környéken 280 munkahely sorsa függ attól, hogy ne csökkenjen tovább a „hagyományos” repülőjáratokon, azon belül is a business osztályon utazók száma. A manufaktúra fontos megrendelője ugyanis a skandináv, valamint a magyar légitársaság: e járatok első osztályán hollóházi porcelánban szervírozzák a harapnivalót.
A cégnél néhány éve „fedezték fel” ismét a vállalati, sőt ipari vevőkört, amikortól a kínai tömegáru elárasztotta Európát, és a manufaktúrák árait letörték az ipari technológiával gyártott olcsó távol-keleti tányérok és csészék. A hipermarketekben kínált igénytelen kínai kollekciók tizedannyiba kerülnek, mint a kézzel festett hollóháziak. A helyzet oly drámai, hogy a híres hazai manufaktúrák közül információnk szerint egyedül Hollóházán zárják majd nyereséggel az évet, ám ott sem a magánvásárlók jóvoltából.
NOSZTALGIA. A társaság ugyan az újnak számító ukrán szállításokkal fejleszti az exportját is, de a fő piac a hazai. Pálfi József vezérigazgató azonban csak hosszú távon megtérülő befektetésnek tartja az egyszerűbb kivitelű, elérhetőbb árú termékekkel az új, ifjú vevők meghódítását. Az üzlet sikere most a biztosan fizető nagymegrendelőkön múlik. A vezetés megállapodott a Hélia D gyártójával, hogy elegáns hollóházi tégelyekbe töltik a piaci offenzívára készülő kozmetikumcsaládot. Egy másik megrendelő számára pedig porcelánból készítenek majd nosztalgia-kávéfőzőt. Szintén hollóházi butykosba palackozzák a Várdadrink barackpálinkáját.
A gyógymód, úgy tűnik, beválik. Tavaly még felszámolás fenyegette a 223 millió forint mínusszal záró céget, de az idén várhatóan vége a veszteségnek. Fél évtized után először, a vezetés számításai szerint – egymilliárd forintos árbevétel mellett – szerény, néhány tízmillió forintos adózás előtti eredményt érnek majd el. Bár egyes épületek beáznak, a technológia frissítésre szorul, őskori a számítógép-állomány, és nincs a cégnek vállalatirányítási programja, a reorganizáció hatására Hollóháza egy év alatt önfenntartóvá vált.
A 76 százalékban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt., 24 százalékban pedig a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonában lévő vállalat vagyonértékelésére a holding a napokban meghirdette a közbeszerzési eljárást. A külső szakértők által néhány százmillió forintra taksált társaság eladása azonban – három kudarc után – ezúttal nincs napirenden, ehhez még nincs elég jó állapotban. A több mint félmilliárd forintos adósságállomány túl magas a dupla ekkora árbevételhez és az 533 milliós saját tőkéhez képest. A reorganizációs tervnek megfelelően azonban évről évre 100-150 millióval csökken az adósság. A tavaly novemberben kinevezett cégvezető reményei szerint egy-két éven belül az új, biztos nagymegrendelők jóvoltából piacképes lesz a vállalat. Az időpont attól is függ, hogy az unió bővítésével, a vámmentességgel még olcsóbbá váló román porcelán milyen változást hoz majd a piacon.
 |
Eltörött szövetség
Összefogással akarta orvosolni az olcsó kínai import okozta piaci bajokat Polányi Sándor, a Herendi Porcelánmanufaktúra korábbi vezérigazgatója 2004-ben. Az elgondolás szerint a három hazai manufaktúra – a Herendi, a Hollóházi és a Zsolnay – szövetségbe tömörülve próbált volna szembeszállni a dömpinggel, és hatékonyabb piaci munkával növelte volna az eladásokat. A nagy ívű ötletet azonban Herend munkavállaló-tulajdonosai rossznak tartották, és ez is hozzájárult Polányi távozásához. A Zsolnay és Hollóháza azonban kooperál. Előbbi megrendelésére alapformákat készítenek, így gazdaságosabban használják ki a hollóházi öntőkapacitást, és a nagy teljesítményű kemencékben más porceláncégeknek, egyebek között az Alföldi Porcelángyárnak is végeznek „bérmunkát” Hollóházán. |
|
|
|
|
