Ez akkor is örvendetes, ha az intézkedési együttes a gazdaság gondjainak csupán felszíni orvoslására vállalkozik, amennyiben az államháztartás és a fizetési mérleg egyensúlyhiányának fokozatos mérséklését állítja a középpontba. A kínálati oldali intézkedések, a foglalkoztatást növelő, vagy épp az endogén növekedés forrásait megmozgató, netán a pénzügyi közvetítés hatékonyságát erősítő és az állami újraelosztást erőteljesen mérséklő lépések nem körvonalazódnak. Egyetértés van az elemzők körében, hogy a kormányzat számszerű előirányzatai és az egyes részterületek – rögtönzéstől sem mentes – lépései inkább csak irányukban, semmint mértékükben alapozzák meg azt az ambiciózus célkitűzést, amely szerint két év alatt a Bokros-csomag hatását meghaladó egyensúlyjavulásra lehetne számítanunk.
CSABA LÁSZLÓ, a Közép-európai Egyetem (CEU), a Debreceni Egyetem és a Corvinus Egyetem egyetemi tanára
ÖSSZHANGHIÁNY. A kormányzat számszerű elképzelései és konkrét intézkedései közti összhanghiány már az idén is látható, hiszen ha minden tervezett intézkedés bejönne, az államháztartás hiánya akkor is meghaladná a 8 százalékot. Ugyanakkor a pénzügyminiszter egy minapi tévéműsorban kijelentette, hogy az első 8 hónapban a bevételi tervek maradéktalanul teljesültek. Ebből egyenesen következik, hogy az egyensúlytalanság oka a kiadási oldalon található. Az meg politikailag meghatározott, különösen, ha a kormányfő fontosnak tartja kiemelni, mely csoportokat – például a nyugdíjasokat – „védi meg a közgazdászoktól”. Az egészségügyi miniszter kifejtette, hogy a vizitdíj célja nem az egészségügy hiányának rendezése, hanem az egészségtudatosság növelése. A művelődési miniszter ugyanezt mondta el a tandíjról. A pénzügyminiszter idézett interjújában arra is rámutatott, hogy a kamatadóból származó bevétel marginális jelentőségű, az ingatlanadó 2008 előtti bevezethetőségének pedig törvény-előkészítési akadályai vannak…
E példálózó felsorolás, amihez még hozzátehetjük a nyugdíjasok utazási kedvezményének megőrzését, a nyugdíjrendszerben érvényesülő igen óvatos mérlegelést, aminek jelentős hatása 2007-2008-ban eleve nem lehet, akkor világos, hogy a kormányzat megtakarítási terveiben a szimbolikus elemek erőteljesebbek a nemzetgazdasági mértékben érzékelhető javulást hozóknál. Nemcsak a közigazgatási reform akadt el az országgyűlésben, hanem még nagy ívű fejlesztési elképzelések is megfogalmazódnak. Magában a konvergencia-programban például 130 milliárd forint jut a közigazgatás korszerűsítésére. Ehhez járul a kormányzati negyed fölépítésének terve, amit a sajtóban 250-350 milliárdos tételre becsülnek, bár konkrét tervek híján nehéz megmondani, milyen alapon. Biztosan tudható, hogy a ferihegyi reptér államosítása miatt fizetendő kártérítés legalább 100 milliárd forint, de lehet a duplája is. Nem tudható, mibe kerül valójában a MÁV, a BKV szanálása. Az Állami Számvevőszék szerint az elmúlt években rendszeresen előfordult, hogy vagyonértékesítésből folyó kiadásokat fedeztek, holott az tőkefölélést jelent. A valóságos hiány tehát szabványszerű kimutatás mellett már 2005-2006-ban is nagyobb annál, mint amivel kiinduló értékként számoltak.
KOCKÁZATOK. Az elmondottakat udvariasan úgy fogalmazzák meg, hogy a 2007. évi költségvetés kiadási oldala csak nagy kockázatokkal tervezhető. Nem szóltunk még arról a teljességgel ki nem zárható esetről, hogy a társadalmi ellenállás vagy a rossz előkészítés miatt, netán épp az ötletrohamon túlmutató, kidolgozott és megvalósítható alternatíva hiányában a törvények rendelte kiadások jelentősen meghaladják a konvergencia-program pályájából következő mértéket. Igaz, az infláció – remélhetőleg, de korántsem biztosan átmeneti – megemelkedése a költségvetésnek pótbevételt hoz. Ugyanakkor a jórészt nemzetközi kényszerek miatt megnövekvő adósságszolgálat is emelkedik.
Mivel a gazdasági növekedés üteme az előrejelzések szerint lelassul, elképzelhető, hogy még a hiánycél teljesülése is nagyobb arányszámot eredményez. Ez főleg 2008-2009-re képzelhető el, hiszen a növekedés „természetes” gyorsulásának fölhajtóerői nemigen láthatók (a konvergencia-programban csak az általánosságok szintjén vannak megfogalmazva). Éppen ezért sem a számszerűségek, sem az intézményi változások összesített értékelése nem alapozza meg azt a jókívánságot, hogy a 2007-es esztendő a nemzetgazdasági egyensúly megteremtésében a fordulat éve lehetne.
