Elérte „lokális maximumát” a hagyományos bankkártya-értékesítés, így a pénzintézeteknek újabb és újabb öt letekkel kell előállniuk, ha új ügyfeleket akarnak szerezni – indokolja az úgynevezett co-branded, azaz társmárkás kártyák utóbbi években tapasztalható rohamos terjedését Nemcsics Róbert. A kártyapiacot korábban a K&H Bank ügyvezetőjeként, ma pedig a legnagyobb magyarországi hűségprogramot üzemeltető Supershop Kft. ügyvezető igazgatói székéből figyelő szakember szavait a jegybank adatai is alátámasztják. Ezek szerint tavaly 29 százalékkal, 980 ezerre bővült a valamely bank és egy vagy több kereskedelmi partner által közösen kibocsátott co-branded kártyák száma, mára pedig ez a szám a piaci becslések szerint meghaladja az 1,1 millió darabot. Nyilván az olcsó szolgáltatást nyújtó fapados cégek megjelenése is az oka annak, hogy egymás után két hagyományos légitársaság is társkártya kibocsátása mellett döntött. A fuvarozók így remélhetik, hogy a felajánlott bónuszpontok ellenében utasaik kevésbé pártolnak át valamely diszkontcéghez, a bankok pedig – a légitársaság több tízezres törzsutas-listájához hozzájutva – megkapják a megkörnyékezendő ügyfelek névsorát. Nem is akármilyenekét, hiszen aki gyakran repül a hagyományos légitársaságokkal, az valószínűleg a tehetősebb rétegekből kerül ki.
ELSŐ A TÖRZSUTAS. Az októbertől induló MKB Miles & More co-branded hitelkártya-program keretében az első körben a tavaly több mint félmillió magyar utast szállító Lufthansa 60 ezer törzsutasának ajánlják fel a plasztiklapot. Mindez viszont nem jelenti azt, hogy a kártyát, kellő hitelképesség esetén, ne lehetne már egyetlen repülés után kiváltani. Minden egyes repült mérföld és minden vásárlás a sarki boltban bónuszpontokat hoz a konyhára, amelyek – ha megfelelő mennyiség gyűlt össze belőlük – ingyen repülőjegyre válthatók. „Régi lufthansás törzsutasként, amikor Ausztráliában éltem, az interneten keresztül pillanatok alatt repülőjegyet tudtam venni itthoni rokonaimnak az összegyűlt bónuszpontjaimból” – mutat rá a program ügyfélelőnyeire Ákos Tamás, az MKB Bank ezen programért is felelős ügyvezető igazgatója.
Az MKB és a Lufthansa termékét csupán orrhosszal előzte meg a Malév-Citibank páros közös hitelkártyája. A két cég július végén kötött stratégiai megállapodást arról, hogy kettejük, valamint a MasterCard kártyatársaság márkajelét viselő hitelkártyát bocsátanak ki. A Malév meghívásos pályázaton – három jelentkező közül – választotta ki a világhálózattal rendelkező Citibankot. A megállapodás kapóra jött a banknak, hiszen a légitársaság Duna Club Törzsutas Programjának 60 ezer tagja megfelelően „megszűrt” ügyfélkör lehet számára. A ma már 200 ezer hitel- és 50 ezer betéti kártyával rendelkező pénzintézet – amint azt Batara Sianturi, a Citibank lakossági bankjának vezetője a Figyelőnek elmondta – az év hátralévő néhány hónapjában 10 ezer új ügyfélre számít.
Három attitűd
A hazai hitelkártya-használók, nagyjából egyforma arányban, három jól elhatárolható csoportra oszthatók:
MINDENT TÖRLESZTŐK. Fizetésük kiegészí-tésére használják a keretet, s úgy tekintenek a kártya nyújtotta hitelre, mint „előrehozott havi illetményre”. Ez a szegmens ritkán megy át kamatfi-zetőbe, igyekszik visszafizetni a teljes összeget a kamat-mentes periódus alatt. Így nincs rajtuk nyeresége a banknak.
PASSZÍVAK. Szinte nem is használják a plasztikot, azt inkább biztonsági okokból, végszükség esetére tartják. Ez a kör sem sokat tesz hozzá a bank kamatbe-vételéhez.
MINIMUMOT TÖRLESZTŐK. Általában csak a havi minimális törlesztő részletet nézik, és a hitelkártyát egyfajta rulírozó (megújuló) fogyasztási hitelként használják, csupán a minimális törlesztő részletet fizetve vissza. Rajtuk hozzák be a bankok hitel-kártya-üzletág nyereségét.
Az MKB-Lufthansa hitelkártya minden egyes részletéről még nem született döntés, de valószínű, hogy kevesebb utazással, illetve költéssel lehet majd eljutni az ingyenjegyig. Annyi már bizonyos, hogy egyetlen business osztályon megtett tengerentúli úttal össze lehet gyűjteni annyi bónuszt, ami egy Európán belüli oda-vissza utazáshoz elegendő lesz.
Bónusz ide vagy oda, ezek a kártyák igen drágák, és a költségtudatos ügyfelek közül igazából csak a „full-payer” kártyahasználóknak éri meg használni azokat: ők azok, akik a hitelkártyáról elköltött összeget a kamatmentes perióduson belül mindig visszafizetik. A Citibank 51 napig nem számít fel kamatot, de ha a periódus végéig ügyfele csak a minimálisan elvárt 5 százalékot fizeti vissza, akkor igen borsos árat számít fel a teljes – az 5 százalékot is magában foglaló – összeg hitelezéséért. A kamat mellett az egyéb költségeket is tartalmazó teljes hiteldíj mutató (thm) a Citibanknál évi 41,75 százalék. Ennél jóval alacsonyabb thm-et terveznek az MKB Banknál – igaz, itt a kamatmentes periódus is rövidebb, 45 napos lesz.
„A hitelkártyák irreálisan magas thm-jének egyetlen magyarázata van: az, hogy azt a piac hajlandó megfizetni” – mutat rá az egyik bank kártyaüzletágának vezetője. Az ügyfelek egy része igyekszik full-payerként viselkedni, és a teljes összeget időben visszafizetni, így rajtuk a banknak nincs semmi haszna. (A kártyafajtánként különböző, 4 ezertől több mint 16 ezer forintig terjedő éves kártyadíj ugyanis lényegében a kártya előállítására, az adminisztrációval, hitelbírálattal és nyilvántartással kapcsolatos banki költségekre elég.) Így azokon hozzák be az egyébként kiemelkedően profitábilisnak mondott hitelkártya-üzletág nyereségét, akik nem tudják, vagy nem akarják visszafizetni a hitelt a kamatmentes időszak alatt.
