PROFITFORRÁS. Az olajcégek profitjuk döntő hányadát a kitermelési és a finomítási-kereskedelmi tevékenységen realizálják, ezeket azonban rendszerint vegyipari és gáz divízióval egészítik ki.
OLAJÁRFÜGGÉS. A kutatás-termelési üzletágak (upstream) profitját természetesen elsősorban az olajárak mozgása határozza meg. A növekvő olajárak folytán ugyan az elmúlt időszakban azon lelőhelyek kiaknázása is gazdaságossá vált, amelyek kitermelésével korábban nem foglakoztak az olajcégek, az ezeken a mezőkön realizált profit azonban – a magasabb kitermelési költségek miatt – alacsonyabb, mint a korábban megnyitottakon.
DÖNTŐ ÁRRÉSEK. A finomítás-kereskedelem üzletágak (downstream) profitját elsősorban két tényező, a finomítói árrések, valamint az alacsony kéntartalmú (édes) és a magas kéntartalmú (savanyú) kőolaj közötti árkülönbség határozza meg. A finomítói árrések átlagosnál magasabb szintje az olajtermékek iránti megnövekedett kereslet nyomán kialakult szűkös kapacitásoknak köszönhető; e túlkereslet kielégítése azért korlátozott, mert a finomítók építése minimum 3 évet vesz igénybe, s az Egyesült Államokban és Európában az elmúlt években nem kezdtek új finomító építésébe. Az édes és a savanyú kőolaj közötti árkülönbség növekedése azon cégek számára pozitív tényező, amelyek a savanyú olajat dolgozzák fel, viszont termékáraikat az édes olajtermékek árához kötik – ilyen például a Mol is.
PROFITFORRÁS. Az olajcégek profitjuk döntő hányadát a kitermelési és a finomítási-kereskedelmi tevékenységen realizálják, ezeket azonban rendszerint vegyipari és gáz divízióval egészítik ki.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
