Azért mégis annyit: Provence-ban jártunk számos baráttal és számtalan gyerekkel, mint majd’ mindenki, a mediterrán felé szoktunk menekülni, amint lehet. Mert: enyhe éghajlatú, fenyő-, kakukkfű- és levendulaillatú a táj, otthonosak a hegytetőkre épült kisvárosok okkerszínű, zsalugáteres sikátorai, nyüzsögnek a fényben úszó esték, nem gondolok az otthon hagyott hírekre és a neuraszténiára (szélsőséges fáradékonyság), és mert a mediterrán a bor őshazája.
Chateauneuf-du-Pape egy miatyánknyira van Avignontól, ahol a pápák állomásoztak 1309-től szűk évszázadon át. Volt köztük aszkéta és volt vén ganef, aki remek kis kéjlakot rendezett be a palotában. Chateauneuf a hétvégi pecójuk és nyaralójuk volt mintegy, pápaújpalota, ahol a heti robot keserveit pihenték ki és megérdemelt nyári szabadságukat töltötték. Hol csuhás van, borkultúra van, magas szintű termeléstechnika és információ koncentrálódik; sokat köszönhet a borkultúra fejlődése az egyházi centrumoknak. A tökéletes szerkezetű bortáj tengelyében a Rhone áramlik, az egyik legfontosabb borfolyó, jó néhány galaktikus jelentőségű borvidék ütőere Wallistól Hermitage-on és Gigondas-on át Chateauneuf-ig.
A pápaújpalotai bor részben konzervatív, amennyiben hagyományos ászokhordóban érlelt, a barrik divatos ízét nélkülöző, koncentrált, ásványos geműze. A modernistább pincészetek, mint a meglátogatott Chateau de la Gardine – 54 hektár, 220 ezer palack – a barrikos stílt is képviselik. Koncentrált, gyümölcsös, tüzes, elegáns-harmonikus borokat készítenek, a fehéreik is pazarak, a vörösökben pedig bizonyúristen, hogy a Provence-ot ellepő levendula illatát érezhetni. A képen látható zászlósbor (grenache, syrah és mourvédre elegye) csekély 58 euróba fájt nekünk; nagy ünnepre tartogatjuk.
