Hoór Kriszta

– Utcára vonulnak a diákok a jövő héten, hogy az egyetemi tandíj ellen tüntessenek. Érintettség esetén Ön is velük tartana?

– Nem tudom. A mostani rendszernél mindenesetre szimpatikusabbnak tartottam azt, amikor a felsőoktatásban fizetős és tandíjmentes képzés közül egyaránt lehetett választani. Viszont, ha már így alakult, azt gondolom, a beszedett tandíjat a nyelvi képzésbe kellene visszaforgatni.

– Ennyire gyengének tartja az egyetemi nyelvoktatás színvonalát?

– Gyengének nem, inkább korszerűtlennek. A diákok ugyan eljárnak az órákra és jó esetben sikerül is letenniük a nyelvvizsgát, sőt, még azt is aláírom, hogy nyelvtanban erősek, de egy részük egyáltalán nem tud kommunikálni az adott nyelven. Ezért a diploma megszerzése után sokan keresik a nyelviskolák segítségét, különösen, amikor kiderül, hogy egy komolyabb megmérettetés során kevésnek bizonyul a tudásuk.

– Pedig nagyon úgy néz ki, hogy a felsőoktatás függetlenítené magát a nyelvi képzéstől. Ezt mutatja, hogy pénzhiány okán sorra szűnnek meg a nyelvi tanszékek. Nem gondolja, hogy a nyelviskoláknak kellene beszivárogniuk a felsőoktatásba?

– Hiszek abban, hogy ha beengednének minket az intézményes oktatás falai közé, meg tudnánk mutatni, hogy másképpen is lehet nyelvet tanítani.

– Gondolom, az iskolája saját módszerével, ami egyébként számomra elég titokzatos. Mi a lényege pontosan?

– Az, hogy az oktatásban nem használunk közvetítő nyelvet.

– Ebben azért nem egyedülállóak…

– Ma már nem, de amikor Maximilian Berlitz kitalálta a módszert, még azok voltunk. Azóta pedig 128 éves tapasztalatra tettünk szert. A rendszert úgy találta ki iskolánk névadója, aki egyébként német létére franciát tanított az Egyesült Államokban, hogy egyszer megbetegedett. Ekkor egy anyanyelvi francia tanár vette át a csoportját, és azt tapasztalta, hogy a diákjai sokkal gyorsabban fejlődtek, mint az ő irányítása alatt.

– Azt nyilván tudja, hogy nem mindenki annyira lelkes, ha nyelvtanulásról van szó, mint Ön. A Zrínyi Miklós Katonai Főiskolán néhány tisztet például azért nem avattak fel augusztus 20-án, mert kiderült, hamis nyelvvizsga bizonyítvánnyal operáltak.

– Hallottam a bizonyítványok feketepiacának létezéséről. Magam nehezen tolerálom, ha valaki csalással akarja megszerezni a nyelvvizsgát. Hasonlóképpen értetlenkedem, amikor valaki lovári nyelvből vállalkozik a vizsga letételére csak azért, mert az a legkönnyebb. Aki így gondolkodik, azzal nehéz elfogadtatni, illetve megértetni, hogy a nyelvtudás megszerzése éppen az ő érdekeit szolgálná.

– A lovári helyett mégis mely nyelvek elsajátítására biztatná az egyetemistákat?

– Angolra, franciára, spanyolra, s amiben még nagy lehetőséget látok: oroszra. Egyre többen szeretnének kínaiul tanulni, a kínait viszont első és egyetlen nyelvként nem javaslom. Azért sem, mert nehéz, a kínai emberekben, üzletemberekben pedig van annyi alázat, hogy elsajátítsák az angolt.

– A magyar mennyire keresett nyelv?

– Az itt dolgozó üzletemberek egy része, de inkább a feleségek vállalkoznak erre. Elsősorban azért, hogy jobban elboldoguljanak a hétköznapokban, megértessék magukat a boltokban, illetve, hogy megértsék, mi zajlik körülöttük Magyarországon.

– Ez utóbbi, anyanyelvi magyarként, néha nekem sem sikerül. Azt tudja-e, hogy az itt élő külföldiek milyen változtatásoknak örülnének a közelgő főpolgármester-választás kapcsán?

– Tanulóink, tanáraink egy része a közlekedésre, a bürokráciára, a cégalapítás nehézkes körülményeire panaszkodik. Ha az én véleményemre is kíváncsi, aktív szemétkupac örökbefogadóként a szelektív hulladékgyűjtés megvalósítását szorgalmaznám. Szomorúan látom ugyanis naponta, hogy a kukásautó belsejében miként keverednek össze a gondosan különválogatott pillepalackjaim mások vegyes háztartási hulladékával…