A vállalkozási kultúra hiánya már nagyobb mértékben, a formalizálódott jogalkalmazási gyakorlat pedig döntően felelős a helyzet kialakulásáért. Változni elsősorban a fejekben kell, először is „fent”!
SZEMLÉLETVÁLTÁS KELL! A körbetartozások megszüntetéséhez a jogi szabályozáson túlmenően a vállalkozók és a jogalkalmazók szemléletmódját is meg kellene változtatni. Egy reálisan mérlegelő vállalkozó azonnal beszünteti az adott munkát, ha a megrendelő nem fizette ki az előző számláját. Hiszen a teljesítés 20 százalékát áfaként azelőtt fizeti be a költségvetésbe, hogy ő maga a pénzéhez jutott volna. Gazdasági kényszer vagy megalapozatlan remény, ha valaki nem állítja le a teljesítést, amikor alapos oka van arra számítani, hogy a munkája ellenértékét soha nem kapja meg? A vállalkozók nagy része naivan bízik abban, hogy a megrendelő előbb-utóbb fizet.
DEZSÕ ATTILA ügyvéd
A körbetartozások keletkezésének okai csupán kis részben keresendőek a jogszabályok hibáiban. Üdvözlendő, hogy a nyári törvényhozási csomagba bekerült több újdonság (csődjogi reform, egyes gazdasági bűncselekmények újrafogalmazása, fokozott hitelezővédelem), amelyek a gazdaság csalárd kinövéseinek visszavágását szolgálják. Kár, hogy a jogalkalmazók a rendelkezésükre álló eszközökkel nem éltek, és például az akár a vállalatok számláinak zárolását is lehetővé tévő ideiglenes intézkedéseket alig alkalmazták. Érvényt kellene szerezni a szabályoknak, és egy-két kőkemény ítélettel bemutatni, hogy a felelőtlen gazdálkodás nem maradhat megtorlatlanul!
A körbetartozások kialakulásának másik oka a fejletlen vállalkozói kultúra; e téren lassúbb a fejlődési lehetőség. Csak a versenyorientált gazdaság és a saját kárukon szerzett tapasztalatok taníthatják meg a vállalkozók generációit, hogy a vállalkozási tevékenység alapvető szabályait be kell tartani. Ha a szerződéseket nem foglalják írásba, mert adó- vagy illeték-megfontolások a feleknek azt sugallják, hogy jobb a dolgokról szóban megállapodni, akkor a vállalkozó a – valójában nem is létező – szerződés nem teljesítése esetén kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Ha a szerződés megkötésekor a vállalkozó nem köt ki garanciákat, akkor is programozott a bukás. Kisvállalkozók gyakran hivatkoznak arra, hogy amennyiben ragaszkodnak a garanciákhoz, nem kapják meg a munkát. A felvetés többnyire nem igaz. Ellenben komoly figyelmeztető jel, ha a megrendelő nem hajlandó szavatolni az átvett áru vagy szolgáltatás ellenértékének kifizetését. A kisvállalkozók sokszor, mint a Bourbonok, még a saját hibájukból sem tanulnak. Olyan kötelezettségeket vállalnak, amelyek révén teljesen kiszolgáltatottá válnak. Ilyenkor könnyebb a jogrendszert és a mindenkori kormányt hibáztatni.
Jogszabályaink – különösen a polgári és a fizetésképtelenségi jog – európai színvonalúak, bármelyik nyugati jogrendszerrel összehasonlíthatóak. A valós gond a jogalkalmazással van, vagy inkább az alkalmazás hiányával. Ma Magyarországon a fizetésképtelenség előidézése a leggyakrabban büntetlenül marad. Elsősorban az ügyészségnek kell fellépni mindazok ellen, akik sikertelen vállalkozások után családtagok vagy strómanok neve alatt újabb vállalkozásokba kezdenek. A szemléletváltás el kell, hogy érje a nyomozóhatóságot is, amely ma még a legritkább esetben hajlandó büntetőeljárást indítani bonyolultnak tűnő gazdasági ügyekben. A bíróságoknak pedig ítéleteiken keresztül fel kell vállalniuk, hogy a törvény szellemét, ha kell, a betűje ellenében is alkalmazzák. A jogalkalmazóknak némely esetben többet kellene hagyatkozni a józan észre, és nem formális megoldások mögé bújva a könnyebb utat választani. Bírói körökben elterjedt tévhit, hogy a bíróság csupán a jogszabályt alkalmazza, nincs szükség a gazdasági összefüggések megértésére. A bíróságoknak igenis törvény által előírt kötelezettsége akár a bonyolult gazdasági tényállások felülvizsgálata is!
PIACI ÉS JOGI KÉNYSZER. E helyzetből való kilábalásra akkor van esély, ha a piaci szereplők cselekedeteit egyszerre vezényli a piacgazdaság belső erkölcsi törvénye és a hatékony jogrendszertől tartó félelem. Ha az ok nélkül nem fizető hitelét veszti. Ha a nem-fizetés ellen nem lehet mentségül felhozni, hogy „nekem sem fizettek”. Egy egészséges rendszerben ezek a kihágások azonnali hitelvesztéssel járnak, márpedig a hitelesség a vállalkozások legfőbb tőkéje.
Ahhoz, hogy a helyzet változzon, a szemléletváltást a jogalkalmazók vezetőinek kell kezdeményezni. Talán a jövendő legfőbb ügyész is meghallja ezt az üzenetet.
