A banki és fizetési terminálokat gyártó Ingenico közleménye szerint nemcsak az eddig vezető országokhoz képest maradtunk el, de néhány ország, amely az öt évvel ezelőtti adatok alapján még mögöttünk járt, sok tekintetben megelőzött bennünket a kártyás fizetések területén.
Dinamikusan növekszik a hazai bankkártyapiac, hiszen a Nemzeti Bank adatai alapján a bankkártyák számának növekedési üteme felgyorsult, megközelítve az öt évvel ezelőtti szintet (13 százalék volt 2005-ben). A kibocsátott kártyák száma 7,4 millió volt; a nem banki kibocsátású üzemanyagkártyákkal együtt megközelíti a nyolcmilliót.
Kevésbé kedvező adat, hogy 2005-ben mindössze egy százalékkal nőtt a Visa és a MasterCard védjeggyel ellátott kártyákat elfogadó kereskedelmi egységek száma. Visa kártyával 19 854 üzletben, MasterCard kártyával 19 941-ben lehet fizetni. Az Amex-elfogadóhelyek száma – elfogadó bankváltás miatt – 28 százalékkal, 8092 darabra csökkent. Diners kártyával 4 012, JCB-vel pedig 8893 üzletben lehet fizetni. A kereskedői elfogadóhelyeken mindössze 29 538 elektronikus POS üzemel. Minden művelet online engedélykéréshez kötött, ami a kártyahasználat biztonságát emeli.
2004-es adatok szerint az egy főre jutó kártyák száma Magyarországon 0,65, ami nagyjából azt jelenti, hogy három emberből kettőnek van valamilyen bankkártyája. Mögöttünk a listán csak Lengyelország és Lettország szerepel (0,47 és 0,59), míg előttünk van többek között Észtország (0,96), Csehország (1,31), Szlovénia (1,66) de Szlovákia is (0,66), hogy csak a frissen csatlakozott országokat említsük, akikkel a magyar bankkártya-kultúra nagyjából egy időben kezdett kialakulni. Még markánsabb lemaradást tükröz az egymillió főre jutó kereskedői POS terminálok száma. Ez Magyarországon 3312,17. Ehhez képest Szlovákiában 3649,7, Lengyelországban – ahol kevesebb a bankkártya, mint nálunk – 3752,74. Az élen ebben is Szlovénia áll, ahol egymillió lakosra 20 514 kereskedői elfogadóhely jut, vagyis több mint hatszor annyi, mint Magyarországon. Ez persze csak a legnagyobb eltérés, de ebben a tekintetben az összes újonnan csatlakozott, térségbeli ország lényegesen előttünk jár.
