Bizakodom, mert honfitársaim egy rétegének már nem csak igénye, de lehetősége is van arra, hogy tartozzon valahová. A nagycsaládos egyesületi és a golfklub tagság között, valahol a felső harmadban gyülekeznek a múzeumbarátok itthon is, és ez jó jel.
New York-i barátnőm azt mondja, szigorúan anyagi szempontok motiválják, amikor kiváltja a Museum of Modern Art (MoMA) barátai által igényelhető tagsági igazolványt, mert gyakran jár oda. Mondjuk, van is mit nézni, az építészettől a filmen-médián át a fotókig és illusztrációkig számtalan gyűjteményből folyamatosan újabb és újabb kiállítások követik egymást. A belépő 20 dollár, a tagsági 75, a negyedik alkalomnál máris spórolt, legjobban pedig azt szereti, hogy kedvezménnyel vihet be ismerősöket, és ugye elegáns dolog valakit a MoMA-ba hívni, nem vetekedhet vele egyetlen kávézó sem.
Museum of Modern Art. Sikk támogatni.
A tehetősebbek, főleg pedig cégeik, nagyobb anyagi lelkesedéssel is támogatnak egy-egy kulturális intézményt. Sok cégvezetőt kifejezetten az motivál, hogy 5 ezer dolláros éves támogatás fölött a múzeum igazgatójával vacsorázhatnak, de kit érdekel ez, amikor az adományból műtárgyakat vesznek, restaurálnak.
Európában sincs ez másképp. A londoni Tate vagy a Tate Modern is korlátlan ingyenes belépést kínál a tagoknak. Nagyobb összegeknél a baráti kör tagját a kurátorok valamelyike viszi exkluzív tárlatvezetésre. De mindenki, aki egy évre kifizet 49 fontot, belépőt kap a tagsági terembe, ahol – kilátással a St Paul katedrálisra – baráti találkozót is rendezhet.
Vagy nézzünk egy más típusú kiállító helyet, mondjuk a világ legnagyobb iparművészeti múzeumát, a szintén londoni Victoria and Albert Museumot. A tagok évi 40 fontért izgalmas programokra mehetnek, falakon belül például tárlatvezetésekre és falakon kívül akár tematikus városlátogató túrákra. Tanítják, szórakoztatják őket, koruk és érdeklődésük szerint. A budapesti Iparművészeti Múzeumnak már 1923-ban volt baráti köre, aztán 50 évi szünet után 2001-ben újraindult. Csupán százan vannak ugyan, többségük gyűjtő, más részük lelkes magánszemély, akik egy-egy tárgy restaurálásáért még a zsebükbe is nyúlnak. Ők is ingyen járnak a múzeumba, és mindezt évi 10 ezer forintos tagdíjért teszik.
Ugyanennyi a tagdíj az Andrássy úti Kogartban, az alapítványi formában működő magánmúzeumban. Itt a baráti körnek több száz tagja van, akik a szokásos kedvezményeken túl három hónaponként kortárs művészek műveiből is választhatnak, és bármelyik megtetszik nekik, azt ingyen hazavihetik, aztán három hónap múlva újabb 160 festményt és szobrot nézhetnek meg, hogy a kiállított tárgyakból – a közben visszaadott helyére – másikat válasszanak. Mégiscsak más otthon vagy az irodában együtt élni egy képpel vagy szoborral, mint egy múzeumban elsétálni előtte. Az a szép múzeum, amelyet mi választunk, a tagsággal egy picit a mienk is lesz. És ki tudja, lehet, hogy nyugdíjasként ezt majd meg is hálálhatjuk neki. Lehet, hogy még megérjük.
