Minden olyan alternatív finanszírozási lehetőséget meg kellene ragadnia az államnak, amivel közvetve, vagy közvetlenül mérséklődhetnek az egészségügyi büdzsé terhei; ehelyett az egészségpénztári támogatásokat csökkenti – mérgelődik az egyik egészségkassza vezetője. Úgy tűnik ugyanis, hogy nem csak a múlt héten elfogadott vizitdíjjal bosszantják a polgárokat, de a kormány azok támogatását is megvonja, akik előrelátó módon próbálják minél hosszabb időre elkerülni a doktorokat. A jövő év közepétől értelmetlen – sőt hátrányos! – lesz az embereknek az egészségpénztárakon átfuttatniuk az egészségjavító szolgáltatásokért kifizetett összegeket, ami szinte biztos, hogy visszaveti az ígéretes növekedésnek indult piacot.
Egészségmegõrzõ tréning. Hiába tekertek?
MEGADÓZTATVA. A közelmúltban módosított törvény alapján 2007. június elseje után az életmódjavító szolgáltatásokra – sporteszköz-, uszoda-, és teniszbérlet-vásárlásra, egészségjavító kúrákra, vitaminokra és hasonlókra – igénybe vett egészségpénztári szolgáltatásokat az éves adóbevallásban egyéb jövedelemként fel kell tüntetni és le kell adózni. Ha viszont úgyis nettó jövedelmünkből kell áldoznunk az egészségmegőrzésre, értelmetlen azt az egészségpénztári számlán összegyűlt pénzből fizetni – így ugyanis még a pénztár működtetésére is levonnak befizetésünkből, amit jövőre már nem kompenzál adókedvezmény. Sőt, kétszer adózunk, mivel az egészségpénztári befizetéseket nettó jövedelmünkből teljesítjük, de ha azt prevencióra költjük, újfent le kell adóznunk az összeget.
A rossz nyelvek szerint azért került sor a gyógyászati és az életmódjavító kiadások szétválasztására a törvényben (aminek révén utóbbiakat megadóztatják), mivel a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél (PSZÁF) rosszul adták össze az egészségkasszák sporttal és egészségmegőrzéssel kapcsolatos kiadásait. A téves számokat aztán a Pénzügyminisztériumban úgy értelmezték, hogy „adókedvezménnyel jár síelni az ország”, ez pedig tarthatatlan állapot. A számokat gyorsan kijavították, s így kiderült, az egészségpénztári szolgáltatásokra kifizetett összeg alig több mint 10 százalékát – nem pedig a tévesen kihozott 37,3 százalékát – költik támogatott sportolásra. A törvénymódosítást azonban már nem szívták vissza, így az jövő nyáron hatályba lép.
Szereposztás
Az egyes intézmény-típusok lehetséges szerepe az egészségügyi ellátásban:
TÁRSADALOM-BIZTOSÍTÁS. Egészségügyi alapellátás szolidaritási alapon, az egészség-ügyi járulékokból gazdálkodva.
EGÉSZSÉGPÉNZTÁRAK. Rehabilitációval, rekreációval, egész-ségügyi prevencióval, ápolással kapcsolatos, kisebb összegű szolgáltatások nyújtása, előtakaré-kosságra építve.
ÜZLETI BIZTOSÍTÓK. A társadalombiztosítás által nem, vagy csak részben finanszírozott, véletlenszerűen bekövetkező, általában nagyobb összegű beavatkozások finan-szírozása, biztosítási díjra támaszkodva. Olyanok jöhetnek itt szóba, mint hotelszol-gáltatás, ugrás a várólistán, diagnózis ellenőriztetése, PET-CT (több százezer forintba kerülő diagnosztikai eljárás, amellyel nagy bizonyossággal kide-ríthető, van-e a szer-vezetben rosszindulatú daganat).
INDOKOLATLANUL. A kedvezmények visszafogása azért is furcsa, mivel az adókedvezmény hatására virágzásnak indult pénztári szektor jó kiegészítője lehetne a készülő egészségügyi reformnak. A mostanra biztossá vált vizitdíjat, illetve a kórházi ápolási díjat például ki lehetne váltani a német, vagy az osztrák modellhez hasonlóan co-paymenttel: közös finanszírozással. Az említett országokban ezekre az esetenként előforduló kiadásokra üzleti biztosítást kötnek az emberek, vagy (adókedvezménnyel) az egészségpénztári számlájukon összegyűjtött euróikból fedezik ellátásuk költségeit.
A másik terület, ahol már most látszik, hogy szerepet kaphatnának az egészségpénztárak, az az ápolásbiztosítás. Az egészségügyi reform egyik kulcskérdése a rendszer megtisztítása, a szociális-öregségi ápolás leválasztása. Az egészségpénztárak elképzelése szerint arra a mintára, ahogy a felosztó-kirovó mellett fokozatosan megtisztítása, a szociális-öregségi ápolás leválasztása. Az egészségpénztárak elképzelése kiépül a tőkefedezeti (kötelező magán-nyugdíjpénztári) szisztéma, a társadalom elöregedésével egyre nagyobb teherként megjelenő időskori ápolásra hasonló intézményrendszer jöhetne létre. Vagyis: ahogy most a pályakezdőknek kötelező belépniük a magán-nyugdíjpénztárba, ugyanúgy kötelező lenne az egészségügyi járulékok egy részét a befizetéseket a felhasználásig fialtató ápolásbiztosítónak átutalni.
Ehhez persze meg kellene alkotni az új intézményt megalapozó törvényt, a működtetésben azonban már lehetne építeni a mintegy 40 önkéntes egészségbiztosítási pénztár teljes informatikai és nyilvántartási rendszerére. Így, a megfelelő garanciális és ellenőrzési elemek létrehozásával, minimális költséggel létrehozható lenne az új intézményrendszer. Úgy látszik azonban, hogy ezek az elképzelések egyre inkább a szép álom kategóriájába tartoznak.
Biztosítók új terepen
Egyelőre az erőteljes útkeresés fázisában vagyunk – összegezte véleményét diplomatikusan Paál Zoltán, a Generali-Providencia Biztosító igazgatósági tagja azokról az egyeztetésekről, amelyek az egészségügyi kormányzat és a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) között folynak arról, milyen szerepet játszhatnak e cégek az egészségügyi rendszer átalakításában. A biztosítótársaságoknál már ma is lehet egészségbiztosítást kötni táppénz-kiegészítésre, műtéti szolgáltatásra és hasonlókra, ezek azonban összeg- és nem költségalapú konstrukciók. Vagyis, a kifizetett összegnek semmi köze a ténylegesen felmerülő költségekhez, az a befizetett biztosítási díjtól függ. Ahhoz, hogy a biztosítók a tényleges költséget térítsék, legalább három dolog lenne szükséges: definiálni kellene, milyen feltételek mellett jár az ellátás (például mikor tekinthető rokkantnak valaki, vagy milyen esetekben jogosult táppénzre); pontosan meg kellene határozni azt a szolgáltatási kört, amire a biztosított jogosult; s mindennek mérhetőnek és ellenőrizhetőnek kellene lennie.
„A biztosítók nem tudják maradéktalanul átvenni a tb szerepét, például nem fogják a teljes infrastruktúrát kiépíteni, ehhez ugyanis nem értenek. Ahhoz viszont igen, hogy kockázatokat menedzseljenek, meghatározott díjért meghatározott szolgáltatásokat nyújtsanak, méghozzá költséghatékonyan” – összegezte a Figyelőnek véleményét Juhos András, az Uniqa Biztosító igazgatósági tagja. Mivel e cégek szavatoló tőkéjük terhére viselnek kockázatot, csak akkor vállalhatnak szerepet az egészségügyi reformban, ha a rendszer átlátható lesz, a kockázatok pedig mérhetők; e két alapfeltétel nélkül egyébként nem is létezik üzleti biztosítás.
