Nem vitás, a jól felfogott érdek mellett, presztizs kérdés is a négy volt szocialista ország számára, hogy melyikük teljesíti befutóként az unió szabta feltételeket, s válhat elsőként az eurózóna teljes jogú tagjává. Az elmúlt évtized végéig élenjáró Magyarország most sereghajtóként nézi vetélytársai hátát, míg a sokáig lesajnált Szlovákia az élre rukkolt, igaz nem kis társadalmi megrázkódtatásokkal kísérve.
A „tátrai tigris” megmutatta
A visegrádi négyek közül egyedüliként Szlovákia tagja – az euró előszobájaként tekintett – ERM II. árfolyamrendszernek, 2005. novembere óta. Az ország konvergenciaprogramja 2009-re tűzte ki az euró bevezetését, ami reálisnak tűnik, bár az is kétségtelen, hogy az utóbbi időben halvány kételyek is felmerültek ezzel kapcsolatban.
A szlovák sikerek hátterében az a törekvés áll, ami a központi kiadások leszorítását a gazdaság növekedésének ösztönzésével kapcsolta össze – állapítja meg az Ecostat elemzése. Szlovákiában 2003-tól kezdve 3 éves tervezési időszakra szóló, programozott költségvetési rend él. Az ország teljesítményének javulásában jelentős szerepet játszott az egykulcsos adórendszer bevezetése. Korábban a személyi jövedelemadózásban 9, a vállalati adózásban 3 kulcsot alkalmaztak, az általános forgalmi adónál pedig a 14 és 20 százalékos kulcsot váltotta ki az egységes 19 százalékos mérték. Azt mi tesszük hozzá, hogy a nyáron hivatalba lépett Fico vezette kormány a 19 százalékos mellé egy 10 százalékos áfakulcs bevezetését tervezi jövőre, ami például a gyógyszerek és a könyvek árát mérsékelné.
Jelentős előrelépés történt a nyugdíjreform terén is a többpilléres rendszer bevezetésével, s nem titkolt az a szándék sem, hogy a nyugdíjkorhatár és a nyugdíj összegének együttes szabályozása a minél későbbi nyugállományba vonulást ösztönözze. Komoly társadalmi feszültségek övezik ugyanakkor az egészségügy átalakításának több éves folyamatát. Az ellátás egy részét már magánkézbe adták, a fennmaradt elemek privatizációja folyik.
Egyre inkább erőre kap a „cseh oroszlán”
Csehország bár már tavaly elérte, hogy költségvetésének hiánya a hazai össztermék (GDP) mindössze 2,6 százalékát tette ki, mégis azt tűzte ki célul, hogy a maastrichti kritériumoknak csak 2008-ban tesz maradéktalanul eleget. Ez lényegében azt jelenti, hogy a csehek leghamarabb 2010-ben fizethetnek euróval hazájukban.
Hasonlóan a visegrádiakhoz és a többi uniós tagállamhoz, Csehországban is talán a legsúlyosabb gondot a társadalom elöregedése, a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága jelenti. A cseh kormánytényezők eltökélt szándéka ugyanakkor, hogy 2008-ig stabilizálja a nyugdíj- és az egészségügyi rendszert, kétségtelen viszont az is, hogy a strukturális átalakítás konkrét menetéről még nem született megállapodás – állapítja meg az elemzés.
Szárnyaszegett „lengyel sas”
Hasonlóan a magyar és a cseh helyzethez, egyelőre Lengyelország is még csak dolgozik reformtervezetén, célként megjelölve a bevételi és a kiadási oldal egyidejű átalakítását. Az viszont már bizonyos, hogy a lengyel kormány a GDP arányos hiány fokozatos mérséklését az államháztartási deficit nominális összegének rögzítésével képzeli el.
A lengyeleknél egyébként a legnagyobb gondot a magas munkanélküliség jelenti, az elmúlt év végén az aktív lakosság 17 százaléka keresett munkát. Az elemzés szerint a beruházás és munkahelyteremtés legfőbb gátját a magas munkaerő-költségek jelentik Lengyelországban . A lengyel kormány új konvergenciaprogramját 2006. végéig ígéri, amelynek főcélkitűzése, hogy az államháztartás hiányát 2008-ig 2 százalékosra csökkentsék.
Lesántult „pannon puma”
Az ecostat elemzése ugyan nem foglalkozik Magyarország értékelésével , de friss fejlemény, hogy a magyar kormány pénteken elküldte konvergenciaprogramját Brüsszelnek. Előzetesen a jegybank elnöke, Járai Zsigmond úgy fogalmazott, hogy az unió számára elfogadható lehet a program, s az előzetes külföldi értékelések is kedvezőek voltak. A konvergenciaprogram tartalmazza mindazokat a megszorító intézkedéseket, s a strukturális reformok körvonalait, amelyek az utóbbi időben már napvilágot láttak a sajtóban. Kétségtelen, hogy a visegrádi négyek közül Magyarországon messze a legsúlyosabb az államháztartási deficit GDP-hez mért aránya, ami gyors és drasztikus beavatkozást igényel.
