Az MNB csütörtökön hozta nyilvánosságra álláspontját a konvergenciaprogramról, amelyben kifejti: a kiadási oldal alapvető strukturális változtatása nélkül a költségvetési centralizáció magas szinten állandósul, ami végső soron konzerválja az alacsony növekedési ütemet, a reformok azonban szakmailag és társadalmilag előkészítetlenek. Így végső soron az államháztartás hosszú távon kiegyensúlyozott pozíciója ma megalapozatlan – áll a közleményben.
Ebben a helyzetben érthetőnek nevezik, hogy a kormány nem vállal konkrét határidőt az euró bevezetésére, de azzal a kockázattal az MNB szerint számolni kell, hogy megszűnik a céldátum horgony szerepe is, ami további tőkepiaci volatilitáshoz vezethet a jövőben.
Eltérő prognózis az inflációra
A MNB szerint a makrogazdasági folyamatok bemutatása alapvetően megegyezik a jegybank számításaival, lényeges eltérés mutatkozik azonban az inflációs előrejelzés terén.
Az infláció 2006 végére 6 százalék közelébe gyorsul, amit 2007 első negyedévében a döntően állami intézkedések technikailag tovább emelnek – jegyzik meg. Az MNB nem látja megalapozottnak az alappályában megjelenített inflációs előrejelzést, miszerint az infláció második féléves lassulása 2007-re 6,2 százalékos éves indexet indokol. Rámutatnak: ugyanakkor a szövegben a jövő évi inflációra 6-6,5 százalékos intervallum szerepel, a sáv felső széle az MNB megítélése szerint nagyobb valószínűséggel lenne elérhető.
Nem egyértelmű a jegybank számára az alappályában a lakossági reáljövedelmekről alkotott előrejelzés sem, a 2007-es 1,7 százalékos reáljövedelem csökkenés mértékét túlzottan optimistának nevezik.
Pontosítást javasol a jegybank
A programnak azt a megállapítását miszerint „az ERM II belépés, ami várhatóan nem igényli a jelenlegi monetáris rendszer megváltoztatását…” pontatlannak és a pénzügyi piacok számára adott esetben félreértelmezhetőnek tartják, ezért a szövegrész pontosítását javasolja a jegybank.
Az állásfoglalás kitér arra, hogy a külső egyensúlyról értekező táblázatban a finanszírozási szerkezet bemutatásához érdemes lenne külön megjeleníteni a fizetési mérleg „tévedések és kihagyások” (NEO) sorát is. Ennek hatása a finanszírozási igényre ugyanis jelentős lehet: 2005-ben a külső finanszírozási igény 6,6 százalékot tett ki, a ténylegesen finanszírozott hiány azonban a GDP 2,3 százalékával (NEO) volt magasabb, ami magasabb adóssággeneráló forrásbevonással valósult meg – indokolják.
Bevételnövelés vagy kiadáscsökkentés
A MÁV esetében az MNB úgy véli, hogy nem lehet teljes körű strukturális reformról beszélni, csak a költségvetési támogatás növeléséről és egyszeri tőkejuttatásról. Véleményük szerint ez nem biztosítja az adósság további növekedésének megállítását, illetve csak a költségvetési hozzájárulás emelkedése mellett, azonban ez hosszú távon, mint fogalmaznak, nem lehet megnyugtató megoldás.
A dokumentum elismeri: önmagában igaz az az állítás, miszerint a GDP-arányos hiány mérséklődése 2009-ig 80 százalékban a kiadások csökkentésén, és csak 20 százalékban a bevételek növelésén alapul. Felhívják a figyelmet azonban arra, hogy intézkedések nélkül a bevételek – főként az öt éves adócsökkentési program következtében –, és a kiadások is trendszerűen csökkentek volna. „Ez azt jelenti, hogy a kiadások már eredeti pályájuk mentén is hozzájárultak volna a hiány mérséklődéséhez, míg a bevételek esetében már ahhoz is jelentős intézkedésekre volt szükség, hogy a GDP-arányosan változatlan szintet tartani tudják.
Hozzáfűzik: az intézkedések tényleges szerkezetét vizsgálva a helyzet éppen fordított, a kiigazítást inkább a bevételi oldali intézkedések, és kevésbé a kiadási oldal csökkenése dominálja.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
