Az egyik lemez a gyesről visszaérő Nelly Furtado egzotikus hiphop albuma, míg a másik a barkács ezermester Fatboy Slim parti kelléknek sem utolsó válogatása.
Míg néhány évvel ezelőtt ugrabugra tinilányként ismerhettük meg a kanadai születésű, portugál származású Furtadót, akinek Turn off the Light című klipje indulhatott volna egy vizes pólós versenyen is, ha a filmben az ifjú művésznő nem híg sárban dagonyázott volna. A 2000-ben megjelent folkos tánclemeze, a Whola, Nelly! olyan bizarr hatást keltett, mint az Oxford Streeten a keleti zenére táncoló Miki egér bábok. A multikulturális Loose se akart más lenni, olyan, mint egy nyugat-európai város bevásárló utcája, ahol a menő butikok között hol egy indiai gyorsétterem, hol pedig egy gyros bódé szaga keveredik el a parfümök illatával. A Loose meglepően kellemes lemez, különösen a 2003-ban megjelent, semleges kémhatású Folklore fényében tűnik szerethetőnek. És persze ott van az év talán legjobb dance-száma, a Maneater, amelynek klipjéből kiderül, hogy a szülés után visszatért anyuka vadócabb, mint valaha.
Fatboy Slim tíz éve lépett szólópályára, nyilván a kerek évforduló okán jelentkezett a retrospektív kollekcióval, amely felmondja a DJ-producer toplistás slágereit, kezdve az 1998-as You’ve Come a Long Way, Baby című album gigászi bigbeat partihimnuszaitól (The Rockafeller Skank, Praise You, Right Here Right Now) egészen a 2006-os, kissé retrós Champion Sound és a That Old Park of Jeans című felvételekig. A négy sorlemezből válogató zenés ajándékkosár kétségtelenül kellemes zenés provokáció, Fatboyt mégsem otthonra javasoljuk, hanem Ibizára, ahol együtt partizhatunk a több ezer német autószerelő fiatallal, és az unió középosztálybéli parti-turistáival, akik a literszámra megivott energiaitalok után úgy néznek ki, mint az útlevélképük.
Nelly Furtado: Loose • Universal • 55 perc, 13 szám. Poptőzsdei árfolyam: *** és fél
Fatboy Slim: The Greatest Hits – Why Try Harder • Sony/BMG • 66 perc, 18 szám • Poptőzsdei árfolyam: *** és fél
