Amennyiben pedig az előrejelzés konkrétabb lett volna, százezrek bizonyára akkor is a rakpartokon maradnak és dacolnak az idővel. Ha valaki vállalja a felelősséget és fél órával a történések előtt oszlatni kezdi a tömeget, lehet, hogy kitör a pánik.
Mint látjuk, mindenre van ésszerű magyarázat. Balsorsunk újra megtépázott minket, ez már csak így van, fejet kell hajtanunk előtte. Senki ne kérjen számon katasztrófa tervet, egyértelmű szabályozást, hatóságok koordinálását, döntési jogkörök leosztását, személyes felelősségvállalást politikai szinten. A felelősség (mint rendesen) szétmaszatolódik, a főpolgármester a kormányra mutogat, az meg vissza, és ebben az a szép, hogy még politikai frontvonalak sincsenek, az árok egyazon partjáról dobálják egymást.
A személyes tragédiákon túl az egészben az a legszomorúbb, hogy a katasztrófa alapos sejtése és bekövetkezte között eltelt vagy másfél óra, amikor senki nem érezte magát feljogosítva a cselekvésre. Majd csak megússzuk valahogy ezt is… Egy rosszul felépített riadóláncban az információk birtokosai rutinszerűen cselekedtek, a döntésre (elméletileg) jogosultak pedig arra hivatkoznak, hogy nem voltak az ismeretek birtokában. „Vis major meteorológiai helyzet állt elő” – ad felmentő magyarázatot a vizsgálat vezetője, nem mellesleg a rendezvény egyik (elméleti) főfelelőse.
A vizsgálat amúgy gyorsan lezárult, a főfelelős – mily meglepő – alsóbb szintekre delegálta a felelősséget. A kérdés azonban tovább motoszkál mindazokban, akik a helyszínen élték át az információhiány, a zavarodottság, a szervezetlen menekülés perceit. Ma, amikor fél Európa hetek óta ismét a terrorfenyegetettség ideglázában él, hogyan lehet vállalni egy másfél milliós tömegrendezvényt a rendkívüli helyzetekre való körültekintő felkészülés nélkül? S mindezekért a politikusok helyett valóban a szakembereknek kell elvinni a balhét?
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
