A ma létező folyadékoptikákban általában az olaj-víz közeg határán kialakuló felszínek viselkednek lencseként, a fókuszálást pedig elektromos áram közlésével érik el, ami a felületi feszültséget, és így a két felület mentén létrejött görbület ívét, és annak fénytörését is módosítja. Az amerikai University of Wisconsin kutatói azonban most ezektől a már létező megoldásoktól eltérő elven működő folyadékoptikát fejlesztettek: ezekben a víz-olaj rendszert speciális zselékbe, úgynevezett hidrogélekbe foglalták, hasonlatossá téve az együttest az emlősök szeméhez.
A hidrogélek a környezet számos paraméterének módosulására térfogatváltozással reagálnak, és ilyenkor a belőlük kialakított gyűrűk egyfajta izomként viselkednek. E gyűrűk összehúzódnak, vagy elernyednek például a környező közeg hőmérsékletének, vagy kémhatásának változására, és ennek következtében a bennük elhelyezett olaj-víz lencse fókuszát, vagy a fény bemeneti nyílásának méretét is képesek módosítani, akár ezredmásodpercek alatt.
A kutatók az új megoldásra építve most olyan szerkezeteken dolgoznak, amelyek valamilyen közvetett módon a fényerő, vagy a kontraszt változásaira válaszolnak. Ezt úgy tudják elérni, hogy a hidrogélbe, vagy az azt körülvevő közegbe a fényre érzékeny anyagokat helyeznek, ami kémiai reakciók sorozata után megváltozott hőmérsékletet, vagy kémhatást eredményez. Ily módon pedig autofókusz, vagy „beépített fénymérővel” rendelkező optikai rendszerek is előállíthatók a hidrogélekből.
