Ha üzemanyagot nem árulnánk, talán valamivel nagyobb volna a haszon – közli lakonikus tömörséggel az egyik fővároshoz közeli benzinkút vezetője arra a kérdésre, hogy a gázolaj és a motorbenzin az utóbbi csökkentések után is magas ára vajon mennyivel növelte meg a nyereségüket. Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is igen szerény az üzemanyagok árrése, információink szerint a legnépszerűbb 95-ös motorbenzin esetében átlagosan 3-5 százalék. Ettől azonban mindkét irányban lehet számottevő eltérés is. Ma már nem az olajtársaságok vagy a különböző hálózatok, hanem az egyes kutak versenyeznek egymással. A három legnagyobb cég – a Mol, a Shell és az OMV – ugyan mind központilag, de a helyi viszonyokat maximálisan figyelembe véve áraz.
Hipermarket-kút. Diszkontáron.
KRITIKUS TÖMEG. A verseny különösen a diszkont kutak megjelenésével éleződött ki a magyar piacon. A hipermarket láncok közül a Tescónak van a legnagyobb, 25 töltőállomásból álló hálózata. A piaci erőviszonyokat egyelőre nem fenyegeti működésük. Az említett vezető hármas helyzete megingathatatlannak tűnik, bár kétségkívül szép számmal vesztettek vásárlókat ezek a társaságok is a bevásárlóközpontok térségében, ahol ma a legolcsóbb az üzemanyag. A diszkontkutak elsősorban a kisebb olajcégek hálózatait fenyegetik, amelyek részesedése nem éri el a 10 százalékot. Elemzők szerint ez az a kritikus tömeg, ami az eredményes működéshez kell. Ez alatti piaci súlynál leginkább az anyavállalat tőkeereje szabja meg, hogy a cég meddig tart ki. Ma négy olyan társaság van jelen a magyar üzemanyag-kiskereskedelemben, amelyek részesedése nem éri el ezt a határt: az Agip, az Esso, a Jet (ConocoPhillips) és a Lukoil. Utóbbi 2004-ben nyitotta az első töltőállomását Magyarországon, célja legalább 100 kút üzemeltetése, szakértők szerint azonban a többi szereplő számára ennél komolyabb kihívás a nagykereskedelmi piacon való megjelenése. Amennyiben a Lukoilnak sikerül egy dunai terminált kialakítania, amelynek nemcsak jó közúti, de vasúti kapcsolatai is vannak, komoly szeletet hasíthat ki a nagykereskedelmi tortából, elsősorban a Mol rovására.
A másik három, 10 százalék alatti részesedésű kúthálózat fenntartása inkább presztízs, mint üzleti kérdés az anyavállalatok számára. Időről időre felröppen a hír valamelyikük kivonulásáról. Az Agipnál ez legutóbb éppen a Lukoil 2004-es premierje kapcsán merült fel, az olaszok azonban kitartóak. Akárhogy is, nem zárható ki a magyarországi kútpiac további átrendeződése; ennek során a Lukoil-hálózat valószínűleg bővülni fog, hiszen az oroszok a legaktívabb felvásárlók.
KERESZTFINANSZÍROZÁS? A hiper-marketek tagadják, hogy az áruházak nyereségéből keresztfinanszíroznák töltőállomásaikat. A Tesco következetesen állítja: azért tud árban a nagy hálózatok alá menni, mert olcsóbban szerzi be a benzint és a gázolajat. A nagykereskedelmi piacon ez alapvetően a mennyiségtől függ, és egyelőre sem a Tescónak, sem más hipermarket hálózatnak nincs annyi kútja, amennyi olajipari szakértők szerint elegendő lenne érdemi nagykereskedelmi kedvezmény eléréséhez. Az úttörő Klubpetrol hálózat annyiban tekinthető kivételnek, hogy esetében egyáltalán nem lehet tudni, pontosan miből is „diszkontálja” az árakat.
A piacvezető olajcégek hálózati vezetői azt mondják, bármilyen hihetetlen is, nem örülnek az utóbbi napok némi csökkenése ellenére is magas üzemanyagáraknak. Ősszel, a szabadságolási szezon végeztével, a forgalom tetemes visszaesésére számítanak. Igazából akkor derül majd ki, hogy a piac miként reagál a 300 forint körüli árakra.
Az integrált olajtársaságok számára a csoportszintű nyereség az igazán lényeges. A termelés, illetve a feldolgozás és nagykereskedelem profitja pedig kiegyenlíti a kiskereskedelmi üzletág zsugorodó nyereségét. A Mol – a nagykereskedelmi piac meghatározó szereplőjeként – egyértelműen érvényesíteni tudja a nemzetközi termékjegyzés-árak növekedését. Az OMV számára valamelyes függetlenséget biztosít saját, schwechati finomítójának a közelsége, így könnyebben lejjebb mehet a kiskereskedelmi árakkal, mint a Shell, amelynek a Magyarországon értékesített üzemanyagok zömét a versenytársaitól kell beszereznie. Cseppet sem véletlen, hogy a leginkább az OMV-nél és a Shellnél kapnak nagy hangsúlyt a töltőállomásokon az úgynevezett hozzáadott szolgáltatások, a mosó, a shop, a gyorsétkező sarok. Folyamatosan igyekeznek újabb és újabb termékekkel, szolgáltatásokkal bővíteni a választékot. A következő lépés a gyógyszerárusítás lehet. Ha beigazolódnak a várakozások, miszerint engedélyeznék a vény nélkül kapható készítmények árusítását a benzinkutaknál – régiónkban Lengyelországban ez már megtörtént, s jól működik -, újabb vásárlók reményében a fenti cégek azonnal élni kívánnak a lehetőséggel.
