Ebből azonban nem következik az, hogy javaslataim eleve ellentétesek lennének Magyarország érdekeivel. Közel két esztendős európai bizottsági tagságom egyik fontos tapasztalata, hogy a magyar érdekek jóval gyakrabban esnek egybe a közösségi érdekekkel, mint azt sokan gondolják.
Nézzük, miért szorgalmazom a társasági nyereségadó alap kiszámítási módjának egységesítését, és az milyen következményekkel járna!
SZÁMÍTÁSI DZSUNGEL. Az Európai Unióban jelenleg minden tagállamban más, összesen tehát 25 féle számítási módot alkalmaznak. Így minél több országban működik egy vállalat, annál többféle számításhoz kell alkalmazkodnia. Ez elsősorban az új tagállamok kevés nemzetközi tapasztalattal rendelkező kis és közepes cégeinek veszi el a kedvét attól, hogy átlépjék saját országuk határait, és az uniós piacon próbálkozzanak. Ezzel viszont elvesztik az integráció egyik legnagyobb előnyét. A jelenlegi helyzet ráadásul két további problémával is jár. Az egyik, hogy nem hasonlítható össze a különböző tagállamok adóterhelése, az adóalap különbözősége miatt ugyanis az adókulcsok összevetése semmit sem mond. A másik, hogy a vállalatcsoportokon belül akadályba ütközhet a különböző tagállamokban képződő nyereségek, illetve veszteségek elszámolása.
KOVÁCS LÁSZLÓ, az Európai Bizottság adó- és vámpolitikai biztosa
A társasági nyereségadó alap kiszámítási módjának egységesítése tetemes költségektől és számos adminisztrációs nehézségtől kímélné meg a vállalatokat. Tehát nem rontaná, hanem éppenséggel javítaná a versenyképességüket. A magyar kis és közepes cégek is bátrabban vállalkozhatnának más tagállamokban, élhetnének az egységes belső piac előnyeivel. A befektetők pontos képet kapnának az országonkénti adóterhelésről, ami a nyereségek illetve veszteségek elszámolásával együtt ösztönözné a külföldi működő tőke beáramlását.
Dezső Attila azt feltételezi, hogy az adóalap számítás egységesítését követni fogja az adókulcsok egységesítése, mégpedig a jelenlegi magyarországinál magasabb szinten. Ez tényleg hátrányos lenne, csakhogy erről szó sincs! Csaknem két éve az akkori francia pénzügyminiszter, Nicolas Sarkozy valóban szorgalmazta, hogy az unió akár a felzárkóztatási pénzek visszafogásával kényszerítse az alacsony adókulcsokat alkalmazó, többségükben új tagállamokat a társasági adókulcsok emelésére. Ezt én az Európai Bizottság nevében határozottan elutasítottam, s azóta ilyen törekvéssel nem találkoztam.
KÜLÖNBÖZŐ KULCSOK MARADNAK. Dezső Attila azzal érvel, hogy az adókulcsok egységesítéséhez elengedhetetlen az adóalap-számítás ezt megelőző közös nevezőre hozása. Ez igaz. Csakhogy ebből nem következik, hogy az adóalap után a kulcsok egységesítésére is sor fog kerülni. Többemeletes házban a második emeleten lakók csak az első emeleten keresztül juthatnak haza. De aki csak azért megy fel az elsőre, mert ott lakik, az miért menne tovább?
Minden alkalommal elmondom: az adókulcsok egységesítését nem tartom szükségesnek, de lehetségesnek sem. Az Európai Bizottságnak nincsenek erre irányuló tervei. Ilyen javaslattal szemben több tagállam is vétót emelne. Az adókulcsok meghatározása tehát a tagállamok hatáskörében fog maradni. Sőt: az egységes, szándékaim szerint lehetőleg minden kivételtől, minden külön kedvezménytől mentes, azaz igen széles adóalap akár az adókulcsok csökkentésére is lehetőséget adna, az adóbevétel veszélyeztetése nélkül.
Nem látok okot arra, hogy Magyarország vagy bármely más tagállam kormánya az adókulcsok közös nevezőre hozásától tartva nemet mondjon az adóalap-számítás egységesítésére. Az alacsonyabb adókulcsokból adódó versenyelőny ugyanis nincs veszélyben. Meg kell viszont szüntetni azt a versenyhátrányt, ami a 25 féle adóalap-számításból származik a hasonló méretű piaccal rendelkező, de egységes számítást alkalmazó riválisokkal szemben.
