Persze nem nagy találmány sanzonos-bossanovás modorban előadni kamaszkorunk kedvenc felvételeit, amelyekhez még atmoszféra gyanánt rátöltjük a kabócák kórusát, némi madárhangot. És mégis: a dolog működik. Az album igazi relaxációs gyakorlat, merengés a vad, kamasz korszakon, mely olyan volt, mint a csecsemőkor: az ember mindent a szájába vett, ami kicsi volt, kerek, vagy éppen por állagú, mint a Robébi tápszer.
A Marc Collin és Olivier Libaux alkotta duó másodszor süti el ugyanazt a poént, hiszen két éve már megjelent egy hasonló válogatásuk, mely szintén a nyolcvanas évek slágereiből halászta le az alternatív diszkók kedvenceit. Akkor többek között a Joy Division, a Depeche Mode, a The Cure, a Sisters Of Mercy egy-egy felvételén futtatták le a bossanova szoftvert. A dologban az a fura, hogy 2004-ben is működött, és működik most is. Hogy miért? Mert ezúttal is jól válogattak. Mert mikor venne elő az ember egy poros Yazoo-lemezt? Így aztán az újrafelfedezés örömével is hallgathatjuk a felvételeket. Ugyanez vonatkozik a szintén nagy szinti-pop slágerre, a Visage klasszikusára, a Fade to Grey-re.
A lemez legfőbb erénye, hogy az alkotók gondosan szelektált szemekből állították össze ezt a kiérlelt, testes anyagú válogatást. A Bande à part simán elmehetne egy új kanonizációs beadvány listaanyagának is. Mert ugyan ki tartja már számon a Lords Of The New Church-féle újromantikus goth punkot, hiszen a zenekart még Európában sem ismerik. A prémium összeállítás nem nélkülözi az európai popkánon olyan örökbecsű darabjait, köztük a goth-rock programadó felvételét, a Bauhaus Bela Lugosi’s Dead-et, amelyet haiti földjéről származó voodoo-s ritmusokkal delejeztek meg. Kár, hogy az énekesnő „Guszi”-nak ejti nemzeti büszkeségünknek, a trash-horrorokban játszó Lugosi Bélának a nevét. De említhetnénk éppen a New Order-féle Blue Monday-t, mely dal nélkül talán más irányokat vett volna a nyolcvanas évek parti-kultúrája.
A lemezt többek között azoknak ajánljuk, akiknek legalább tíz évvel fiatalabb a barátnőjük. Unalmas önmítoszok és felesleges generációs felsőbbrendűségi manírok helyett a zene is épp elég meggyőző lesz.
Nouvelle Vague: Bande à part • CLS • 66 perc, 18 szám. Poptőzsdei árfolyam: ****
