Az ingatlanadó bevezetése

Kétségtelen, a kiigazító csomag döcögős kommunikációja során már a pénzügyminiszter is többször utalást tett erre. Nincs szó egyébként új adónemről, hiszen az ingatlanadó bizonyos formái ma is léteznek: helyi szabályozás alapján fizetni kell a nem lakás céljára szolgáló építmények után, s az idén először a 100 millió feletti értékű lakáscélú ingatlanok esetében is, ez az úgynevezett luxusadó. Az általános ingatlanadót tehát – némi túlzással – egy tollvonással be lehet vezetni, hiszen csak az eddigi szabályozást kell egységesíteni.

Az egységes ingatlanadóból az önkormányzatok pótolhatják az iparűzési adó megszűnése miatt kiesett összeget. Így megszűnhet az iparűzési adó cégek vállára nehezedő terhe (ez önmagában is növeli a versenyképességet), a kieső összeget pedig a lakosság fizeti majd be: becslések szerint 3-5 év alatt mintegy 250 milliárd forintot. Az önkormányzatok számára létfontosságú a helyi adóbevétel, mivel törvényben rögzített feladataikat nem tudják ellátni a központi normatívákból. Az adózás decentralizálása pedig kívánatos, hiszen így az adófizetők inkább szemmel tarthatják, hogy mi történik befizetett forintjaikkal.

Amerikában és Nyugat-Európában széles körben alkalmazzák az ingatlanadót, amelyet az önkormányzatok az ingatlan-nyilvántartás alapján könnyen kivethetnek és beszedhetnek. A vagyonadó legegyszerűbb formája, amelynek bevezetését több szakértő – köztük Bokros Lajos – már régóta sürgeti, igazságos is, mert a vagyonosabbaktól von el többet. A – papíron – minimálbérből felépült nagyobb ingatlanok ezentúl nem lennének adómentesek.

Nyitott kérdések persze bőven maradnak. Mekkora értékhatártól kell fizetni a tulajdonosoknak? Számít-e, hogy ki hány ingatlannal rendelkezik? A lakásokban bejelentett kényszervállalkozások, a nyugdíjasok által lakott nagy értékű lakások vagy éppen a kalákában épült hatalmas, szinte üres vidéki házak lakói hogyan viselik majd a megnövekedett terheket?

A sorjázó dilemmák ellenére az ingatlanadó bevezetése versenyképesebbé és igazságosabbá teheti az adórendszert. Egy olyan elvonásról van ugyanis szó, amely nem növeli a vállalkozások amúgy is magas élőmunka-terheit.