Csaknem ezer pontot esett a BUX a gyorsjelentési szezon utolsó hetében – ez a mondat ugyan egy tavaly augusztusi hírből való, de a tőzsdének sikerült az idén is meglepően jól ismételnie önmagát. Ha kizárólag az index értékét figyeljük, talán csak annyi a különbség, hogy 2005-ben 21 ezer pontról indult lefelé a mutató, míg az idén 22 ezernél kissé magasabbról, s most a csökkenés mértéke valamelyest meghaladta az ezer pontot.
A gyorsjelentési időszakokat megelőző napok gyakran hallható szakértői lózungja az, hogy majd a cégprofitok ismeretében okosabbak lehetünk a várható folytatást illetően. Ehhez képest most, látva a számokat, ugyanazt a bizonytalanságot érezni, mint korábban. Úgy tűnik, amíg a fejlett piacokon csak a pesszimizmus csökkenése, illetve a hangulat semlegessé javulása érződik, s nincs igazi jókedv, a feltörekvő piacokon nem mernek új pozíciókat felvenni a befektetők. Még akkor sem, ha alapvetően jó hírekkel szolgált számukra például a budapesti gyorsjelentés-szezon. A BUX annak ellenére áll szinte ugyanott, mint tavaly ilyenkor, hogy a magyar tőzsdén az összesített profit ezalatt mintegy 20 százalékkal nőtt.
DOMINÁNS NAGYOK. Persze az összesített adat nem mond sokat, hiszen lényegében hat cég teljesítménye határozza meg azt: e társaságok már régóta az összprofit 95 százaléknál nagyobb részét adják, most pedig már a 98 százalékot közelíti ez az arány. A Mol önmagában a tőzsdei nyereség felét hozza, persze ehhez az kellett, hogy az első negyedév csalódása után most jócskán túlteljesítse a várakozásokat az olajtársaság.
Más állapot
Hiába majdnem ugyanakkora az index értéke, és hiába közös vonás, hogy a napvilágra került jelentések nagy részére áresés volt az azonnali reakció, a piaci helyzet gyökeresen megváltozott:
IRÁNYVÁLTÁS. Tavaly augusztus elején még éppen a legfrissebb, akkor hihetetlennek tűnő történelmi csúcsát állította be a BUX 21 ezer 400 pontnál, míg most letargikus hangulatban csúszott le ugyanide az index.
PÉNZMOZGÁS. Tavaly folyamatosan friss pénzek érkeztek a régiós, így a hazai tőzsdére is, míg most örülhetünk, ha nem folytatódik a kivonás.
REAKCIÓK. Egy éve a meglehetősen optimista elemzői várakozásoktól általában elmaradtak a cégeredmények, mégis tovább emelkedtek az árak az említett ezer pontos visszaesés után. Most viszont nagyon úgy fest, hogy a meglepően jó számok sem tudják visszacsalogatni a vevőket a piacra.
A BUX legsúlyosabb tagja, az OTP Bank is rekorderedményekkel rukkolt elő, ez sem segített azonban a piac kétségeinek eloszlatásában. Nemcsak azért, mert a nettó kamatbevétel soron a vártnak megfelelő szám szerepelt, s a díjbevételek 25 százalékos megugrása volt a jó eredmény egyik motorja. Talán még az sem zavarhatta a befektetőket, hogy az OTP meglepően lazán bánt a céltartalék-képzéssel. Sokkal inkább úgy tűnik, nem is igazán érdekelte a piacot az, hogy milyen az eredmény. Néhány milliárd forint ide vagy oda nem oszt nem szoroz; a figyelem átterelődött a bank akvizícióinak megítélésére, s immár szinte kizárólag ez köti le a befektetők figyelmét.
A Richter és az Egis számai is jócskán a várakozások felett alakultak, de itt is elmaradt a pozitív piaci reakció. Pedig a gyógyszergyártóknál nincs olyan egyéb tényező, amely az OTP akvizíciós terveihez hasonlóan leköthetné a figyelmet. A Magyar Telekom lényegében a vártnak megfelelően muzsikálva számolt be számottevően visszaeső profitról, noha meglepő, hogy a montenegrói leánycég problémás, 700 millió forintnyi piackutatási szerződéseinek vizsgálata kapcsán már 1,8 milliárdos költséget számoltak el. Aki azonban úgy gondolná, hogy akár a cég eredményessége, akár az ominózus szerződések miatti könyvelési mizéria (még mindig nincs 2005-ös mérleg) eladásra sarkallta volna a befektetőket, az téved: a Telekom árfolyama – vélhetően a kiszámítható és magas osztalék okán – meglehetősen stabil.
A befektetők minden gyorsjelentés-szezon során keresik azokat a cégeket, amelyeknél komoly pozitív fordulat jelei mutatkoznak a gazdálkodásban. Ilyen azonban most sem látszik a második vonalban: a Graphisoft, vagy a Linamar viszonylag jól teljesített, a Rába esetében azonban továbbra sem egyértelmű a kép. A győri társaság ismét előbbre lépett üzemi szinten, de kérdéses, hogy önmagában ez elegendő lehet-e a további áremelkedéshez. (A cég tulajdonosi viszonyainak változásáról lásd cikkünket a 64. oldalon.) Az Émásznál döntően könyveléstechnikai okok okozták az eredmény első pillantásra drámai visszaesését, a Fotexnél pedig a helyzet változatlan: a profitabilitás messze nem indokolná a jelenlegi árfolyamot, de a hatalmas ingatlanvagyonnak, illetve duzzadó készpénzállománynak köszönhetően továbbra is a spekulánsok kedvence maradhat a papír.
KÜLSő LÖKÉS KELLENE. A közepes és kisebb papírok természetesen a közeljövőben is külön életet élhetnek, a blue-chipek esetében viszont nagyon úgy fest, jókora külső lökés kellene az emelkedéshez. Az OTP-nél nyilvánvalóan attól fél a piac, hogy a román CEC megvétele nem megy tőkeemelés, vagyis az egy részvényre jutó eredmény csökkenése (hígulás) nélkül, s a Molnak sem tesz jót az olajár, illetve a finomítói árrések mérséklődése. Ettől függetlenül úgy tűnik, a piac friss pénzek hiányában egész egyszerűen nem tud emelkedni, amit a mindig jelen levő bizonytalansági tényezők kihangsúlyozásával magyaráznak ma a szakértők. Pont fordítva, mint egy évvel ezelőtt, amikor a szintén bármikor fellelhető pozitív tényezők szolgáltak a pénzbőség okozta tartós drágulás magyarázataként.
