Van már életbiztosítása? Nem baj, kössön még egyet! – így kapacitálja leendő ügyfeleit az Idétlen időkig (Groundhog day) című Bill Murray komédia biztosítási ügynöke, Ned Ryerson. Ellentétben a főszereplővel, minket, magyarokat ilyen lépésre még aligha tudna rábeszélni, ám a befektetéshez kötött életbiztosítások – az úgynevezett unit-linked biztosítások – hazai térnyerése megkérdőjelezhetetlen.
Az éves unit-linked díjfizetés összege 2000 és 2005 között csaknem megduplázódott, 2004-től 2005 végéig pedig 60 százalékkal nőtt, miáltal a teljes tavalyi életbiztosítási díjbevételnek csaknem a felét tette ki. Az idei esztendő is nagyon ígéretes, az első negyedéves adatok alapján jóval nagyobb lesz a növekedés a unit-linked piacon, mint amire a biztosítók korábban számítottak: 130 milliárd forint helyett akár 180 milliárd bevétel is összejöhet.
Ügynökpénz
A befektetési életbiztosítás népszerűségének növekedése nem kis részben azzal függ össze, hogy egyre több termék funkcionál minimális részben biztosításként, lényegében államilag támogatott befektetésként (lásd a keretes írást). Ráadásul a biztosítási ügynökök ezek értékesítésekor kapják a legnagyobb jutalékot, így alapvető érdekük e termék ajánlása.
A népszerűség emelkedésével ugyanakkor nem tartott lépést az ügyfelek tájékozottsága. Noha évtizedes múltra tekintenek vissza a unit-linked biztosítások. Szakértők szerint az ügyfelek egy része a befektetéshez kötött életbiztosítási szerződés aláírásakor egyáltalán nem tudja, milyen típusú megtakarítást választott. Nincs tisztában például a visszaváltás feltételeivel, a meglepetés erejével hat rá, amikor gyakorlatilag egy fillért nem kap vissza befizetéseiből, ha e jellemzően tíz éven túli futamidőre kidolgozott biztosítást a szerződés első két éve során felmondja.
A biztosítótársaságok ugyanis – éppen arra hivatkozva, hogy hosszú távú megtakarításra szeretnének ösztönözni e konstrukcióval – a költségek zömét az első időkre terhelik, így bírva maradásra ügyfeleiket. A költségek pedig nem csekélyek, becslések szerint a teljes futamidőre szóló befizetéseknek legalább a 15 százalékát felemésztik. A terméket eladó biztosítási ügynökök jutaléka például az ügyfél első évi befizetésének a 80 százalékára rúghat, sőt szélső esetben a 120-130 százalékát is elérheti, továbbá komoly költsége van a haláleseti kifizetésre szóló kockázatviselésnek is.
Megmarad az adóelőny
Amennyiben kötelezővé válna a unit-linked biztosítások költségeinek nyilvánosságra hozatala, az a befektetési alapkezelők egyik régi sérelmét orvosolná, hiszen az ügyfelek világosan látnák a különbsé-geket a két termék befektetési részét illetően. A kedvezmények tekintetében azonban az eddigi helyzet még romlott is némileg. A kormány megszorító intézkedései ugyanis a unit-linked biztosítások és a befektetési alapok hozamát egyaránt 20 százalékos adóelvonással sújtja, ám a 10 évnél hosszabb futamidejű unit-linked biztosí-tások továbbra is adómentességet élveznek. A Befek-tetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) ugyan javaslatot tett arra, hogy a hosszú futamidejű befek-tetési alapok is hasonló elbírálásban részesüljenek, de próbálkozásuk nem járt sikerrel. Mint Fatér Gyula, a Bamosz szabályozási bizottságának elnöke a Figyelőnek elmondta, tapasz-talatuk szerint ez a határ 3 esztendőnél húzható meg, de ők már az 5 éves, sőt akár a 10 éves futamidőhöz kapcsolt adómentességbe is belementek volna. Kormányzati oldalon azonban nem voltak fogadókészek a javaslatra.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) ez év május elejéig mintegy száz olyan panasz érkezett, ahol banki betéti és befektetési konstrukciókhoz kapcsolódóan emeltek kifogást. Már ennyi érv is elegendő ahhoz, hogy a biztosítók tiszta vizet öntsenek a pohárba.
Fogyasztóvédelmi feladataiból adódóan a PSZÁF 2005 szeptemberében vetette fel először hivatalos formában, hogy a társaságoknak meg kellene fontolniuk a költségek tételes nyilvánosságra hozatalát. Azóta a háttérben több tárgyalási forduló zajlott, s úgy tűnik, megtört a jég. A biztosítók várhatóan beadják derekukat, és jó esetben őszre megszületik a megállapodás a unit-linked biztosítások költségeinek, jutalékának és hozamának részletes közzétételéről.
Átláthatóság
Kepecs Gábor, az Aegon Magyarország Biztosító Rt. vezérigazgatója ugyanakkor arra számít, másfél-két évbe is beletelhet, mire kialakulhat a konszenzus arról, hogyan kell az ügyfelek tudomására hozni az ominózus tételeket. A mienknél lényegesen fejlettebb tőkepiaccal rendelkező Nagy Britanniában is többéves vita előzte meg a díjak átláthatóvá tételét – közölte a Figyelővel a vezérigazgató. Kepecs Gábor különösen azért tartja fontosnak a befektetési típusú biztosítási termékek költség- és jutalékrendszerének világosabbá tételét, mivel ezeket a konstrukciókat sok ügyfél a mai napig hajlamos egy kalap alá venni a bankbetéttel vagy a befektetési jeggyel – noha alapvetően biztosítási termékekről van szó.
Az Aegon itteni első embere nem tart attól, hogy az átláthatóság következtében a biztosítókat az a vád érné, túlságosan magas költségekkel és jutalékokkal operálnak. Úgy véli, sem adminisztratív, sem jutalékoldalon nincs lényeges különbség a nyugat-európai szintekkel összevetésben, legfeljebb azért tűnhetnek magasnak a ráfordítások abszolút értelemben, mert mi átlagosan az ottani díjak ötödét fizetjük. Kepecs szerint a unit-linked ügyfelek szemét leginkább a kezdeti díjak szúrhatják, azokon belül is az üzletkötői jutalék: annak túlnyomó részét ugyanis a szerződést követően kapja meg a tanácsadó.
Jóllehet korábban is felmerült a tanácsadói díjazás porlasztása, a hazai biztosítási szakma ez ügyben erősen megosztott, s tény, hogy sehol a világon nincs törvénybe foglalva, mekkora összeg üsse az üzletkötő markát az új ügyfél leszerződésekor, illetve akkor, ha hosszú éveken át életben tartja a szerződést. A vezérigazgató elismerte, hogy érdemes lenne javítani a hazai arányokon, ám hozzátette: az Egyesült Államokban, Hollandiában, Nagy Britanniában, ahol évszázados a biztosítási kultúra, az üzletszerzésnek hasonló a költsége.
(További részletek a Figyelő legfrissebb számában!)
