Van már életbiztosítása? Nem baj, kössön még egyet! – így kapacitálja leendő ügyfeleit az Idétlen időkig (Groundhog day) című Bill Murray komédia biztosítási ügynöke, Ned Ryerson. Ellentétben a főszereplővel, minket, magyarokat ilyen lépésre még aligha tudna rábeszélni, ám a befektetéshez kötött életbiztosítások – az úgynevezett unit-linked biztosítások – hazai térnyerése megkérdőjelezhetetlen. Az éves unit-linked díjfizetés összege 2000 és 2005 között csaknem megduplázódott, 2004-től 2005 végéig pedig 60 százalékkal nőtt, miáltal a teljes tavalyi életbiztosítási díjbevételnek csaknem a felét tette ki. Az idei esztendő is nagyon ígéretes, az első negyedéves adatok alapján jóval nagyobb lesz a növekedés a unit-linked piacon, mint amire a biztosítók korábban számítottak: 130 milliárd forint helyett akár 180 milliárd bevétel is összejöhet.
ÜGYNÖKPÉNZ. A befektetési életbiztosítás népszerűségének növekedése nem kis részben azzal függ össze, hogy egyre több termék funkcionál minimális részben biztosításként, lényegében államilag támogatott befektetésként (lásd keretes írásunkat). Ráadásul a biztosítási ügynökök ezek értékesítésekor kapják a legnagyobb jutalékot, így alapvető érdekük e termék ajánlása. (Az egyik legnagyobb alkusz- és tanácsadócég, a Brokernet történetéről lásd Figyelő, 2006/25. szám.) A népszerűség emelkedésével ugyanakkor nem tartott lépést az ügyfelek tájékozottsága. Noha évtizedes múltra tekintenek vissza a unit-linked biztosítások. Szakértők szerint az ügyfelek egy része a befektetéshez kötött életbiztosítási szerződés aláírásakor egyáltalán nem tudja, milyen típusú megtakarítást választott. Nincs tisztában például a visszaváltás feltételeivel, a meglepetés erejével hat rá, amikor gyakorlatilag egy fillért nem kap vissza befizetéseiből, ha e jellemzően tíz éven túli futamidőre kidolgozott biztosítást a szerződés első két éve során felmondja. A biztosítótársaságok ugyanis – éppen arra hivatkozva, hogy hosszú távú megtakarításra szeretnének ösztönözni e konstrukcióval – a költségek zömét az első időkre terhelik, így bírva maradásra ügyfeleiket. A költségek pedig nem csekélyek, becslések szerint a teljes futamidőre szóló befizetéseknek legalább a 15 százalékát felemésztik. A terméket eladó biztosítási ügynökök jutaléka például az ügyfél első évi befizetésének a 80 százalékára rúghat, sőt szélső esetben a 120-130 százalékát is elérheti, továbbá komoly költsége van a haláleseti kifizetésre szóló kockázatviselésnek is.
 |
Megmarad az adóelőny
Amennyiben kötelezővé válna a unit-linked biztosítások költségeinek nyilvánosságra hozatala, az a befektetési alapkezelők egyik régi sérelmét orvosolná, hisz’ az ügyfelek világosan látnák a különbsé-geket a két termék befektetési részét illetően. A kedvezmények tekintetében azonban az eddigi helyzet még romlott is némileg. A kormány megszorító intézkedései ugyanis a unit-linked biztosítások és a befektetési alapok hozamát egyaránt 20 százalékos adóelvonással sújtja, ám a 10 évnél hosszabb futamidejű unit-linked biztosí-tások továbbra is adómentességet élveznek. A Befek-tetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) ugyan javaslatot tett arra, hogy a hosszú futamidejű befek-tetési alapok is hasonló elbírálásban részesüljenek, de próbálkozásuk nem járt sikerrel. Mint Fatér Gyula, a Bamosz szabályozási bizottságának elnöke a Figyelőnek elmondta, tapasz-talatuk szerint ez a határ 3 esztendőnél húzható meg, de ők már az 5 éves, sőt akár a 10 éves futamidőhöz kapcsolt adómentességbe is belementek volna. Kormányzati oldalon azonban nem voltak fogadókészek a javaslatra. További hátrány az alapkezelők számára, hogy a 10 évnél hosszabb futamidejű unit-linked biztosítások – hasonlóan az eddigi helyzethez – még adókedvezményre is feljogosítanak: az éves befizetés 20 százalékával ugyanis (3,4 millió forintos jövedelemhatárig) csökkenthető az adóbefizetés összege. „Mi csupán annyit szeretnénk elérni, hogy az adójogszabályok egyenlő mércével mérjenek. Az ügyfél a befektetési termék lényege szerint adózzon, ne annak alapján, hogy azt milyen típusú társaságtól vásárolja meg” – fogalmazta meg törekvésük fő célját Fatér. |
|
|
|
|
Noha néhány költség ma is ismert, az e körbe tartozó adatok nagyrészt még a biztosítótársaságok üzleti titkát képezik. Az ügyfelek így jogosan értetlenkednek: mi is emésztheti fel 24 hónapnyi félretett pénzüket? Sok biztosított számára az sem világos, hogy a futamidő bármely szakaszában mondja fel e szerződéseket, veszít a tőkéjéből – még ha az idő előrehaladtával egyre kevesebbet is. Ritkán ugyan, de az is előfordul, hogy a biztosítási brókerek bármikor kiváltható bankbetétként adják el a gyanútlan ügyfeleknek a befektetéssel kombinált (unit-linked) életbiztosításokat. A komor valósággal – a vaskos tőkevesztéssel – e megtévesztett személyek is csak akkor szembesülnek, ha megtakarításukat vagy annak egy részét idő előtt szeretnék felszabadítani. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) ez év május elejéig mintegy száz olyan panasz érkezett, ahol banki betéti és befektetési konstrukciókhoz kapcsolódóan emeltek kifogást. Már ennyi érv is elegendő ahhoz, hogy a biztosítók tiszta vizet öntsenek a pohárba.
Fogyasztóvédelmi feladataiból adódóan a PSZÁF 2005 szeptemberében vetette fel először hivatalos formában, hogy a társaságoknak meg kellene fontolniuk a költségek tételes nyilvánosságra hozatalát. Azóta a háttérben több tárgyalási forduló zajlott, s úgy tűnik, megtört a jég. A biztosítók várhatóan beadják derekukat, és jó esetben őszre megszületik a megállapodás a unit-linked biztosítások költségeinek, jutalékának és hozamának részletes közzétételéről.
ÁTLÁTHATÓSÁG. Kepecs Gábor, az Aegon Magyarország Biztosító Rt. vezérigazgatója ugyanakkor arra számít, másfél-két évbe is beletelhet, mire kialakulhat a konszenzus arról, hogyan kell az ügyfelek tudomására hozni az ominózus tételeket. A mienknél lényegesen fejlettebb tőkepiaccal rendelkező Nagy Britanniában is többéves vita előzte meg a díjak átláthatóvá tételét – közölte a Figyelővel a vezérigazgató. Kepecs Gábor különösen azért tartja fontosnak a befektetési típusú biztosítási termékek költség- és jutalékrendszerének világosabbá tételét, mivel ezeket a konstrukciókat sok ügyfél a mai napig hajlamos egy kalap alá venni a bankbetéttel vagy a befektetési jeggyel – noha alapvetően biztosítási termékekről van szó.
Az Aegon itteni első embere nem tart attól, hogy az átláthatóság következtében a biztosítókat az a vád érné, túlságosan magas költségekkel és jutalékokkal operálnak. Úgy véli, sem adminisztratív, sem jutalékoldalon nincs lényeges különbség a nyugat-európai szintekkel összevetésben, legfeljebb azért tűnhetnek magasnak a ráfordítások abszolút értelemben, mert mi átlagosan az ottani díjak ötödét fizetjük. Kepecs szerint a unit-linked ügyfelek szemét leginkább a kezdeti díjak szúrhatják, azokon belül is az üzletkötői jutalék: annak túlnyomó részét ugyanis a szerződést követően kapja meg a tanácsadó. Jóllehet korábban is felmerült a tanácsadói díjazás porlasztása, a hazai biztosítási szakma ez ügyben erősen megosztott, s tény, hogy sehol a világon nincs törvénybe foglalva, mekkora összeg üsse az üzletkötő markát az új ügyfél leszerződésekor, illetve akkor, ha hosszú éveken át életben tartja a szerződést. A vezérigazgató elismerte, hogy érdemes lenne javítani a hazai arányokon, ám hozzátette: az Egyesült Államokban, Hollandiában, Nagy Britanniában, ahol évszázados a biztosítási kultúra, az üzletszerzésnek hasonló a költsége.
A díjak nyilvánossá tétele nem csupán a befektetőket hozná kedvezőbb helyzetbe, de a befektetési piacon is átláthatóbb viszonyokat teremtene. A verseny így korrektebb feltételek között folyhatna a biztosítótársaságok, valamint a befektetési alapkezelők között. Utóbbiaknál ugyanis éppúgy befektetési alapokban gyűlnek az ügyfelek megtakarításai, mint a unit-linked biztosítások esetében, ám vannak lényeges eltérések is a két forma között. Túl azon, hogy a befektetésialap-kezelők terméküket nem kombinálják életbiztosítással, az ügyfelekre terhelt költségekben is szembetűnők a különbségek. Míg a unit-linked biztosítások – a fent említetteknek megfelelően – 15 százalékos költséggel futnak, addig a befektetési alapkezelők sokkal olcsóbbak: a befizetéseknek csupán 1-3 százalékát számítják fel munkájukért. A megtakarítók ösztönzése is eltérő. A befektetésialap-kezelők csak néhány alaptípusnál – leggyakrabban az ingatlanalapoknál – büntetik a befektetési jegyek korai visszaváltását, azaz például az egy éven belül felmondott szerződésre sem megy rá az ügyfél teljes megtakarítása.
Mindazonáltal a unit-linked biztosításokat nem fenyegeti az a veszély, hogy mostoha sorsra jutnak. Kedveltségükből aligha veszítenek. A tapasztalatok szerint ugyanis a befektetési alapokat a befektetéseiket tudatosan intéző, pénzügyekben tájékozott személyek választják, akik ráadásul nem szívesen kötik le tőkéjüket 3 évnél hosszabb időre, míg a unit-linked biztosítások vásárlói nem igazán ismerik a hazai befektetési palettát, viszont hallgatnak a biztosítási brókerekre, és már azzal is beérik, ha a hozam magasabb a betétekénél, így nem különösebben firtatják a költségeket.
