Sokan felkapták a fejüket Joaquín Almunia, az EU pénzügyi biztosa lapunkban megjelent interjújának néhány mondatára (Figyelő, 2006/30. szám). „Most első alkalommal jelenthetem ki, hogy a magyar kormány szigorú és komoly stratégiát és intézkedéscsomagot fogadott el a túlzott mértékű hiány lefaragására” – mondta a biztos, aki korábban éppen arról volt híres, hogy keresetlen szavakkal ostorozta a magyar államháztartás helyzetét. Az interjú az előtt készült, hogy a miniszterelnök Brüsszelben tárgyalt volna Almuniával, illetve, hogy azt követően a pénzügyminiszter gyakorlatilag feladta a 2010-es euró bevezetési céldátumot, amikor a már többször is felfelé módosított államháztartási hiány várakozásokat még feljebb emelte. Ebből az a nem túl hízelgő következtetés adódik, hogy a befektetők már eddig se bíztak a dátum tarthatóságában. Az igazi kérdés tehát most nem az eurózóna-csatlakozás időpontja, hanem a legalább teljesíthetőnek tűnő konvergencia-program elkészítése. Almunia nyilatkozata éppen ezért hatott balzsamként a forintpiacra.
FELESLEGES KÖR. A biztossal folytatott tárgyalásokat követően a pénzügyminiszter közölte, hogy az idei, a jövő évi és a 2008-as államháztartási hiánycél is megemelkedik. Ezzel a magyar kormány úgy tűnik, végképp elismerte, hogy nem lehet az EU elszámolási szabályait kreatívan értelmezve a költségvetésen kívülre terelni az alapvetően állami pénzből megvalósuló autópálya-építéseket. Elemzők szerint nem történt más, mint hogy a magyar államháztartás az elmúlt években futott egy felesleges, hitelromboló és egyenlegrontó kört az állami projektekbe magántőkét bevonó, azaz PPP (public private partnership) beruházási konstrukciókkal. A pénzügyminiszter nyilatkozatából az is kitűnik, hogy a kabinet immár nem próbálkozik többé közvetítő, állami vagy félig állami tulajdonú cégek közbeiktatásával – így imitálandó, hogy tulajdonképpen a magánszektor is részt vesz a programban. Sokkal egyszerűbb és valószínűleg olcsóbb is, ha az állam közvetlenül vesz fel hiteleket az építkezésekre. Ez azt jelenti, hogy várhatóan elmarad az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) által tervezett, több milliárd eurós kötvénykibocsátás is.
Az autópálya-építések kiadásainak elszámolása az idei hiánycélt a GDP 0,6 százalékával, a jövő évit 0,9 százalékával, míg a 2008-ast 0,1 százalékkal emeli. Ily módon az idei hiánycél – nem számolva a magánnyugdíj pénztári korrekciót – a GDP 10 százaléka körüli szintre duzzad fel, a jövő évi deficit pedig 6-7 százalékra várható. (Néhány elemző ehhez hozzáteszi, hogy a 2008-ra várt 0,1 százalékos hatás valószínűleg magasabb lesz, mivel várhatóan csúsznak az építkezések.)
A pénzügyminiszter elismerte azt is, hogy a kormánynak jelenleg nincs hivatalos céldátuma az euró bevezetésére, konkrét időpontot csak a Brüsszelnek szeptemberben benyújtandó, sokadszorra felülírt konvergencia-programban jelölnek meg. Elemzői értékelések szerint a bejelentés valószínűleg kedvező hatással lesz a piacokra, hiszen egyrészt hozzájárul ahhoz, hogy ismét átláthatóbbak legyenek a költségvetési folyamatok, másrészt mérséklődnek az autópálya-finanszírozás elszámolási kockázatai – következésképp csökken a további kellemetlen hiány-meglepetések valószínűsége. A másik oldalon ugyanakkor a kormány szavahihetősége ismét megkérdőjeleződött, hiszen immár sorozatban, egymást követően jönnek a megemelt hiányszámok.
Nagy kérdés, hogy a konvergencia-jelentésben a kormány vajon ismét megpróbálkozik-e egy kevéssé hihető céldátummal, vagy most már óvatosabban, távolabbi időpontot jelöl meg. A piacon sokan gondolják, hogy az előbbi forgatókönyv valószínű, azaz a konvergencia-jelentésben 2012-es dátum szerepel majd. Ennek megvalósulása azonban igen feszes költségvetési gazdálkodást igényelne, így vannak, akik inkább 2013-2014-re teszik a csatlakozás lehetséges időpontját. A lapunk által megkérdezett közgazdászok „szerencsejátékként” értékelnék, ha a konvergencia-programban a kormány több lehetséges csatlakozási dátumot is megjelölne. A program feladata a hitelesség helyreállítása és a várakozások orientációja, márpedig több dátum lebegtetése egyik célt sem segítené elő.
Az államháztartási hiány beismerése, s a körvonalazódó konvergencia-program jótékonyan hat a forint árfolyamára is. A konszolidálódó árfolyamban azonban jelentős szerepe volt annak is, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) immár nem elégedett meg enyhe jelzésekkel, s 50 bázisponttal emelte irányadó kamatát. Elemzői vélemények szerint a jegybank monetáris tanácsa (MT) rájött arra – valószínűleg erős piaci jelzések alapján -, hogy az előző, 25 bázispontos kamatemelés által mutatott megosztottsággal csak a piaci bizonytalanságot fokozza. Akkor a befektetők vagy 50 bázispontos kamatemelést vagy tartást vártak, s az MT döntése heves vita után alakult ki. „A 25 bázispontos emelés rossz üzenet volt a piacnak, azt jelentette, hogy a monetáris politika a forint esetleges további komoly gyengülése esetén sem határozott, sem egységes nem lesz” – hangsúlyozza Kovács György, a Budapest Economics közgazdásza.
A KISEBB ROSSZ. Kereskedők körében azonban terjed egy másik – ám az előbbi forgatókönyvet nem kizáró – variáció is. E szerint egész egyszerűen arról volt szó, hogy az MT-ben a miniszterelnök által kinevezett tagok a kormányzat jóváhagyására vártak már a 25 bázispont alkalmával is. Magyarul: későn, de a forint árfolyamának emelkedését látva még időben kapcsolt a fiskális vezetés; ráébredt arra, hogy még mindig kisebb rossz emelni a kamatot, mint hagyni a forintot védtelenül sodródni. Ezt a szcenáriót látszik megerősíteni egy másik – több piaci forrás által is említett – hír, amely szerint a két kamatdöntő ülés között tartott MT ülésen már a négy új tag is javasolta az emelést.
A hiánycélok és az eurózóna-csatlakozás menetrendjének megváltozására a monetáris politikának közvetlenül nem szükséges reagálnia – hangoztatják elemzők. A középtávon 3 százalékban meghatározott inflációs cél gyakorlatilag független az euró bevezetési időpontjától. „A jegybanknak akkor kellene más típusú monetáris politikát vinnie, ha nem csupán a csatlakozási dátum tolódna ki, de a középtávú inflációs célt például 4 százalékra emelnék” – mondja Forián Szabó Gergely, a CA IB Alapkezelő közgazdásza. Amúgy a kormánynak önmagában nincs lehetősége arra, hogy az inflációs célt módosítsa, s a jegybanknak nem kötelessége elfogadni a kormány módosítási javaslatát sem. Így az MNB megteheti, hogy továbbra is a 3 százalékot tartja szem előtt, viszont megteheti azt is, hogy nem reagál kamatemeléssel a megszorító csomag átmeneti hatásúnak gondolt adó- és áremeléseire.
