Gazdaság

Római vakáció

Itália vonzó hely azok számára, akik szerint a Föld mégiscsak lapos, ami nem feltétlenül a formájára, hanem a színvonalára vonatkozik.

Thomas Bernhard, a XX. századi próza finoman szólva is megkerülhetetlen alakja, az osztrák provincializmust kitartóan csépelő író is itt talált menedéket – lásd például a Kioltás című életrajzi vonatkozásokkal teli regényét –, és ide száműzte magát a brit munkásosztály rock and roll hőse, Morrissey is, aki most már kizárólag olyan fotókon hajlandó szerepelni, amelyen látható egy olasz műemlék, vagy egy műemléki jellegű Vespa robogó.


Római vakáció 1

Morrissey: Ringleader Of The Tormentors * CLS/Attack * 50 perc, 12 szám * Poptõzsdei árfolyam: * * * és fél

A Smiths egykori frontemberének új lemeze ugyan nem éri el a nagy visszatérő albumának, a 2004-es You Are The Quarry-nek a színvonalát, de ez ne szegje kedvünket! Termékeny tanácstalanságunkban soroljuk fel azokat a szerzeményeket, amelyek miatt mégis illik beszereznünk a popkultúra egyik legelegánsabb művészének új sorlemezét. Az album nem indul rosszul, a pacifista I Will See You In Far-Off Places nagyszerű felütés, a harmadik szerzemény, a lemez nagy slágere, a You Have Killed Me az életmű egyik legemlékezetesebb darabja, ahogy a The Youngest Was The Most Loved is felejthetetlen megnyilvánulás. Csak a zseniális You Are Quarry okozta fénytörésben tűnik haloványnak a lemez, valójában tisztességes, figyelemre méltó munka, melynek a kétharmada ihletett pillanatok sora, a maradék pedig maradék.

Morrissey, akinek a kézében jól állt a Smiths idejében a kardvirág, a You Are The Quarry címlapján a dobtáras gépfegyver, most pedig a hegedűvonó, változatos hangszereléssel (üstdob, gyerekkórus, trombita, vonósok), néhol a San Remó-i slágermennyországot felülfogalmazó, ironikus gesztusokkal (a producer az egykoron David Bowie-t is pesztráló Tony Visconti volt) lepi meg rajongóit.

Persze, akik a könnyen visszaidézhető Smiths-slágerek világát kérik számon, azoknak a lemez talán túl komplikált lesz, de Morrissey most sem „szállt el”, a Smiths örökségéből kiinduló számok szerkezete árnyaltabb ugyan, de megmaradnak annak, amik: dalok. A pár hete Budapesten is vendégeskedő Morrissey bordó ingjében határozottan a nyolcvanas évek közepi Koós Janira emlékeztetett, de az Oscar Wilde-os molinó előtt felvezetett showja felejthetetlen élményt nyújtott Budapest anglománjainak.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik