Addig kéreti magát, hogy a végén senkinek sem kell majd – mondta egy elemző félig viccesen a múlt héten a Londoni Értéktőzsdére (LSE) utalva. A vezető európai piac illetékesei ugyanis immár sokadszor közölték: nem lesznek hajlandók senkivel sem fúzióra lépni, ha az üzlet révén az LSE veszít a jelentőségéből. A londoni piacért már több mint két éve folyik a harc, azonban egyelőre úgy tűnik, nincs olyan ajánlat, mely el tudná nyerni a részvényesek támogatását.
TÖBB FRONTON. Ma az elemzők jelentős része túlértékeltnek tartja az LSE-papírokat, melyek az idei évre várt részvényenkénti profit 24-szeresén forognak. Ez a szám a brit pénzügyi szektorban átlagosan 14 körül van, míg a másik vezető európai piac, a Deutsche Börse papírjainál 19-es értéken áll. Épp a német tőzsde volt az 2004 elején, mely a londoni piacra tett felvásárlási ajánlatával beindította a nagyobb piacok közötti partnerkeresési lázat, azonban az idei év eddig egy harmadik európai szereplőről, az Euronextről szól. A párizsi, az amsterdami, a brüsszeli és a lisszaboni tőzsdék szövetségeként létrejött Euronext természetesen ott van abban a képzeletbeli klubban, melynek tagjai mind meg akarták venni Londont. Rajta és a német börzén kívül a két vezető amerikai piac, a New York-i Értéktőzsde (NYSE) és a Nasdaq, valamint az ausztrál Macquarie Bank próbálkozott eddig a Cityben.
David Brewer, a City polgármestere. Londont elbizonytalanítja, hogy ha az LSE egy amerikai börzével egyesül, akkor nem a szigorúbb tengerentúli szabályozás lép-e majd életbe.
Érdekes fejlemény azonban, hogy az idén már épp az Euronextért bontakozott ki harc két „londoni lúzer”, a Deutsche Börse és a NYSE között. Ezzel felmerül a kérdés, amely már a politikusokban is megfogalmazódott: csupán európai konszolidációról van szó, vagy számolni kell a tengerentúli játékosokkal is? A dilemma június elején eldőlni látszott: az Euronext részvényesei úgy döntöttek, hanyagolják a németeket, és zöld utat adnak a NYSE ajánlatának.
A tőzsdefúziók beindulása a technológiai fejlődés következményeként is felfogható. Az egyre kifinomultabb számítógépes rendszerek révén pár év alatt eljutottunk oda, hogy ha hirtelen bezárnánk a világ összes tőzsdéjét, akkor elvben nem túl nagy anyagi áldozattal létre lehetne hozni azt a rendszert, amelyen bármikor bárhonnan bárki bármilyen termékkel kereskedhet. Mivel lényegében mindenki ugyanazt a terméket kínálja, kétségkívül ez lenne hosszú távon a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás; csak egy probléma van vele: a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Minden ma működő nagy tőzsde azt szeretné, hogy az ő vezetésével olvadjanak össze a piacok, mindenki a lehető legnagyobb szeletet kívánja magának kihasítani az egyre inkább globalizálódó tortából, s persze a legnagyobb profit elérésére törekszik. Főleg azóta feltűnő ez, amióta a tőzsdék tendenciaszerűen „alakulgatnak át” non-profit intézményekből nyereségorientált vállalkozásokká. A pénz persze a másik oldalról nézve is kényszerítő erő. Az ügyfelek, a befektetők is pontosan látják, hogy a technológiai fejlődés kiélezte a versenyt és jelentős költségcsökkentést tett lehetővé. Ezért folyamatos a nyomás a tőzsdéken a díjlefaragás irányába, a versenyt pedig az állja jobban, aki a saját kiadásait a leginkább képes leszorítani. Erre pedig a legegyszerűbb mód ma a fúzió.
TÖRVÉNYES KIBÚVÓK. Nem tőzsde-specifikus eset, ha egy fúzió amiatt hiúsul meg, hogy a felek nem tudják maguk között elosztani az új cég vezető pozícióit. Az Euronext és a NYSE azonban meglepően hamar megegyezett erről, méghozzá az amerikaiak szerény túlsúlya mellett. Ez utóbbi momentum aggodalmat is váltott ki a kontinensen, mindenekelőtt Párizsban. A transzatlanti fúziók lehetősége önmagában is aggasztja az európai politikai és gazdasági döntéshozók egy részét, ráadásul mindehhez egy igen komoly szakmai kétely is társul. A tengerentúlon a cégbotrányok nyomán elfogadott Sarbanes-Oxley-törvény (beceneve az angol nyelvterületen a félreérthetően hangzó SOX) jóval több terhet ró a vállalatokra, mint Európában. A cégvezetők nem szeretik, mert bármilyen céges visszaélés után könnyen börtönben találhatják magukat, ráadásul idő- és pénzigényes többletmunkára kényszeríti a vállalatokat. Európában a tőzsdék eddig örültek neki, mert versenyelőnyhöz jutottak: sok cég épp ezért választotta parkettre lépése színhelyéül New York helyett Londont.
Ezt az LSE a továbbiakban is mindenképpen így szeretné látni; hatalmas a potenciál például az orosz cégóriásokban, amit a Rosznyefty múlt hét végi sikeres kibocsátása is jól mutat. Ha viszont amerikai céggel egyesül egy európai piac, kérdéses, milyen szabályozás vonatkozik majd a cégekre. Nem véletlen tehát a londoni piac részvényeseinek bizonytalankodása. A Nasdaq tavasszal már 2,4 milliárd dolláros ajánlattal kecsegtette az LSE-t, de az elzárkózott az ügylettől. David Brewer, a City polgármestere is első helyen említette meg a szabályozás bizonytalanságát, amikor július eleji budapesti látogatásakor a londoni piac jövőjéről is nyilatkozott a Figyelőnek. A 20 milliárd dolláros Euronext-NYSE-frigy kapcsán pedig az elmúlt időszakban több találgatás is napvilágot látott, miszerint milyen módszerekkel biztosítják majd, hogy az amerikai értékpapír-felügyelet, a SEC keze ne érjen át az óceánon.
NEM ADJÁK FEL. Mindazonáltal az, hogy a Euronext részvényeseinek többsége Amerikára voksol, még nem garantálja a fúzió létrejöttét. Ezekben a napokban a Deutsche Börse kétségbeesetten próbálkozik meggyőzni az Euronext tulajdonosait, hogy jobban járnak vele, sőt olasz lapértesülés szerint a milánói parkettet működtető Borsa Italiana is képbe került oly módon, hogy a németekkel összeállva próbálják meg kiütni a NYSE-t a nyeregből. Az amerikaiak vezérigazgatója közben úgy nyilatkozott, hogy ha kell, emelni is hajlandóak az Euronextre tett ajánlaton, sőt attól sem riadnak vissza, hogy ellentőzsdét alapítsanak a brit fővárosban.
Úgy tűnik, a harc, a lobbizás és a háttértárgyalások a nyár folyamán sem szünetelnek, s a tőzsdék konszolidációja jó pár fordulatot tartogat még. S hacsak nem törik meg a forgalom emelkedésének évek óta tartó trendje, nem valószínű, hogy pár éven belül a folyamat véget ér: szakértők szerint hamarosan az ázsiai börzék is bekapcsolódhatnak a konszolidációs játszmába.
