Mennyit kellene félretenni?
Az önkéntes pénztári befizetésekből nem lesz elegendő nyugdíj, de még nyugdíj- kiegészítésre is kevés lesz – hangsúlyozta Paál Zoltán a 3-4 ezer forintos jelenlegi magyar átlagos tagdíjakra utalva. Ennyi pénzből húsz év távlatából is legfeljebb havi 7-8 ezer forintos járadék származhat nyugdíj- kiegészítésképpen. Kérdésünkre válaszul a szakember úgy fogalmazott: az egyéni igényeket természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, de ahhoz, hogy több tízezer forintos havi járadékkal számolhasson a leendő nyugdíjas, legalább 7-10 millió forintnyi megtakarítást kell felhalmozni.
A kutatásról
A Generali-Providencia biztosító megbízásából a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Széchenyi István Szakkollégium közreműködésével végzett reprezentatív kutatás 1500 fő megkérdezésével készült május 26. és június 7. között. A mintába 18 és 60 év közötti személyeket vontak be, ezt kiegészítették egy 200 fős mikrovállalkozói almintával is annak érdekében, hogy a jövedelmüket részben a szürke- vagy a feketegazdaságból szerző aktív keresők megtakarítási szokásait is vizsgálhassák.
A Medián, a Széchenyi István Szakkollégium és a Generali-Providencia biztosító közös kutatása ugyanis részletes és friss adatokkal támasztja alá a tájékozatlanságról és az öngondoskodás hiányáról ismert eddigi prekoncepciókat, és riasztó képet fest a jövedelmi különbségek időskori elmélyüléséről. A magyar nyugdíjrendszer reformja után tíz évvel rendkívül időszerű a kérdés – vélte Paál Zoltán, a Generali személybiztosítási területért felelős igazgatósági tagja -, mivel egyre több jel utal a jelenlegi nyugdíjrendszer tarthatatlanságára. „Kódolt társadalmi konfliktusról” van szó, tette hozzá Karácsony Gergely, a Medián kutatásvezetője, amin csak az öngondoskodás segíthet, miközben azok az emberek, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a hosszú távú megtakarításokra, alacsony jövedelmük miatt nem tudnak felkészülni a nyugdíjas évekre.
Nem gondolkozunk
A válaszokból kiderült, hogy a 60 évnél fiatalabb felnőtt népességnek még a fele sem (47 százalék) gondolkodott el azon, hogy nyugdíjas korában miből fog megélni, és csupán egyharmaduk készül valóban az öregkorára. Közülük legtöbben a biztosítás alapú öngondoskodási formát választottak: a teljes népesség 12 százaléka önkéntes magánnyugdíjpénztári tagsággal, vagy életbiztosítás megkötésével készül tudatosan a nyugdíjaskorra. (Ennél jóval többen vesznek részt az öngondoskodási formákban, de nem feltétlenül a nyugdíjas éveikre gondolva.)
Az életkor előrehaladtával javul az öngondoskodási arány, ám így sem éri el az 50 százalékot. „Az 50 év feletti korosztályban az átlagosnál nagyobb jövedelműek között ráadásul csaknem kétszer annyian készülnek a nyugdíjas korukra, mint az átlagnál szerényebb jövedelműek, így az aktív évekre jellemző jövedelemkülönbségek újratermelődnek, sőt akár növekedhetnek is a nyugdíjas évek alatt” – emelte ki Karácsony Gergely.
Tájékozatlanok vagyunk
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az aktív korú lakosság meglehetősen tájékozatlan a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban: például azt, hogy jelenleg 62 év az érvényes nyugdíjkorhatár, csak 44 százalékuk tudja. Ennél jóval kevesebben vannak tisztában azzal, hogy a munkaadók mennyi nyugdíjjárulékot fizetnek, a magánnyugdíjpénztári tagok közül pedig csak nagyjából minden nyolcadik sejti, hogy a társadalmobiztosítástól milyen mértékű ellátásra számíthat. A nyugdíj kiszámításának módja minden nyugdíj előtt állót nagyon komolyan érint, mégis csak 39 százalék tudja, hogy a szolgálati idejüknek melyik szakasza alapján fogják megállapítani a nyugdíjuk mértékét.
Az aktív korú lakosság többsége nincs tisztában a különböző előtakarékossági és öngondoskodási lehetőségekkel sem. A lakosság közel fele hallott már az önkéntes nyugdíjpénztárakról, az egyéb pénzügyi lehetőségek ismertsége azonban minimális. Az összes 18 és 60 év közötti megkérdezett 23 százaléka mondta azt, hogy tagja valamelyik önkéntes nyugdíjpénztárnak, az aktív keresők között ez az arány 34 százalék – a hivatalos statisztikai adatok ennél néhány százalékkal alacsonyabb taglétszámot mutatnak.
Az önkéntes pénztárak viszonylagos népszerűsége azonban nem a dolgozók vagy a munkáltatók gondoskodó hozzáállásának tudható be, árnyalta a képet Csaba László, hanem pusztán a szabályozásbeli ösztönzéseknek. Ez abból is látszik, hogy leginkább a közigazgatásban dolgozók, az állami vállalatok, és a nagy nemzetközi vállalatok alkalmazottai az önkéntes pénztárak tagjai, legkevésbé pedig a kisvállalkozások alkalmazottai és a vállalkozók.
Ráadásul, egészíti ki Paál Zoltán, a kép kissé csalóka, miután a pénztártagok 30 százaléka nem fizető tag, akiket egykor beléptetett a cégük, majd kilépésük vagy a munkahely megszűnése, vagy egyéb ok miatt már nem érkezik pénz a számlájukra.
Nincs miből megtakarítanunk
Az alacsony jövedelműek és a szürkegazdaságból jövedelmet szerzők nagyobbik része azonban nemcsak a pénztári formákból maradnak ki, de egyéb megtakarításai sincsenek. A 45 évnél idősebb korosztály durván 38 százaléka nyugdíjazása után könnyen kerülhet nehéz anyagi körülmények közé: ez az a csoport, amelynek nincsen semmilyen komolyabb megtakarítása, nem vesz részt az öngondoskodás formáiban és valóban alacsony a jövedelme, vagy pedig jövedelme olyan mértékben származik a szürkegazdaságból, hogy a nyugdíja eleve értékelhetetlen.
Az ebbe a két csoportba tartozók az átlagnál nagyobb arányban tervezik, hogy idősebb korukban a nyugdíj mellett is dolgozni fognak, miközben pont ők azok, akik az egészségi állapotukat az átlagosnál rosszabbnak ítélték. A részben vagy egészben a szürkegazdaságból élőknek egy kisebb – az összes 45 évnél idősebb munkavállaló 7 százalékát kitevő – csoportjára jellemző az öngondoskodás valamilyen formája, ők az úgynevezett „nyertes potyautasok”. A magas öngondoskodási hajlam persze főleg a magas jövedelműekre jellemző, de a 45 évnél idősebb lakosság 17 százaléka az átlagnál kisebb jövedelme ellenére is gondoskodik a jövőjéről.
