Nyolcévnyi pereskedés alatt majd’ nyolcszorosára duzzadt egy, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) ellen benyújtott kártérítési követelés. Az ügy három kormányt is túlélt, mire a mostani végül úgy döntött: lerója a csillagászati összeget egy 1998-ban felbontott szerződés miatt. Bár nincs olyan statisztika, amely az állam, vagy az állami cégek által kifizetett kártérítési összegek toplistáját tartalmazná, a Figyelő által megkérdezett, rendre állami szereplőket is védő ügyvédek nem emlékeznek 4 milliárdnál nagyobb summára.
Veszélyes hordók. Drága megoldás.
LEFÚJTÁK. Kilenc éve nagy mennyiségű, 1988 óta felhalmozódott veszélyes hulladék kezeléséről kellett dönteni Garé községben. A Budapesti Vegyiművek Rt. tulajdonában és kezelésében lévő hulladéktárolóban tovább nem tarthatták az addigi körülmények között azt a 16 ezer tonna, magas tetrakol-benzol tartalmú veszélyes anyagot, amely addigra már a környezetet is folyamatosan szennyezte.
A helyzet megoldására, illetve a hulladék kezelésére közbeszerzési pályázat keretében az AGM Beton Rt.-t választották ki. A betonelemeket gyártó vállalkozás referenciái alapján megfelelt a feltételeknek, és a cég vállalta, hogy a hulladékot általa gyártott betontartályokba „csomagolja” és a szennyezett talajt megtisztítja. Az 1998-ban megkötött szerződés alapján a cég épphogy megkezdte a munkát, amikor a közbejövő kormányváltás keresztülhúzta a számításaikat. Az Orbán-kabinet környezetvédelmi minisztere, Pepó Pál ugyanis felbontotta az AGM Rt.-vel kötött szerződést, mondván: a költséges – akkor 1,6 milliárd forintot taksáló – munka csak időlegesen oldja meg a problémát, és ahhoz képest igen sokba kerül. A cég nem hagyta annyiban a dolgot: pert indított a Budapesti Vegyiművek Rt. és a munkálatokat felügyelő KVM ellen.
Utómunkálatok
Garéban a hátramaradó munkálatok döntő többségét – az AGM Rt.-vel kötött szerződés felbontását követően – a pályázati úton kiválasztott GP Konzorcium végezte (amelyet a Geohidroterv Kft. és a Palota Környezetvédelmi Kft. alkotott). A hulladék túlnyomó részét osztrák és német égetőművekbe szállították, és elégették, az utolsó hordókat 2001 szeptemberében. A talaj mélyebb rétegeibe került szennyeződés felszámolását 2006 végéig kell megkezdenie a Budapesti Vegyiművek Rt.-nek.
Szalma Miklós, az AGM Rt.-t képviselő ügyvéd szerint nem meglepő, hogy nyolc év pereskedés után ez lett a végeredmény, hiszen a különféle címen fizetendő kamatok, a cég által be nem fizetett adók, és a cég finanszírozásához felvett további hitelek és kamataik folyamatosan duzzasztották a kártérítési összeget. A jogi képviselő szerint az állam magának ártott azzal, hogy ennyi ideig hagyta húzódni az ügyet. „Több mint négy évet kellett várni egy közbenső ítéletig; amely a jogalap kérdését rendezte. Az összegszerűséget meghatározó perből több mint két év telt el anélkül, hogy döntés született volna; nem csoda, ha közben a követelés is folyamatosan nőtt.” – érvel Szalma, hozzátéve: az ügy még nem zárult le teljesen, hiszen nem az AGM Rt. volt az egyedüli károsult, hanem annak alvállalkozói is, akiket még csak ezután fizetnek ki. (A Figyelő megkereste az AGM Rt.-t, ahol azonban épp arra hivatkozva, hogy az ügy még nem zárult le, nem kívántak kérdéseinkre válaszolni.)
BÜSZKESÉG. A jelenlegi kormány ennek ellenére elégedett a peren kívüli egyezséggel, mert az AGM Rt. utolsó, 11,5 milliárdos követeléséhez képest megálltak „csupán” 7,69 milliárdnál. „Ez több mint 30 százalékos diszkont a felperesek által követelt összeghez képest” – közölte a Figyelővel a Kormányszóvivői Iroda. Hasonló véleményen van a KVM is. A sajtóosztály tájékoztatása szerint a minisztérium a 2004-es jogerős bírósági döntés óta egyezkedik a felperessel. „A tárca által felkért független könyvvizsgálók és műszaki szakértők nagyságrendjükben igazolták az AGM Rt. követelésének jogosságát” – áll a hozzánk eljuttatott közleményben. A perköltséggel kapcsolatban a felek úgy állapodtak meg, hogy mindkét fél maga állja a saját oldalán felvetődő kiadásokat.
