Az elmúlt hat évben fokozatosan és folyamatosan csökkent a nyugdíjpénztárak által elvont költségek aránya: a magánnyugdíjpénztárak esetében 2005-ben vagyonnal súlyozottan 2, az önkéntes nyugdíjpénztáraknál 1,25 százalékos volt az úgynevezett szektorszintű díjterhelés – állítja friss elemzésében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF).
2001 és 2006 között mind a magán-, mind az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében megfigyelhető tendencia a működési díjterhelés folyamatos csökkenése a kezelt vagyon állományának gyarapodásával párhuzamosan.
A magánpénztári tagok átlagosan a megtakarításuknak durván 1,1-2,5 százalékát fizették ki működési, likviditási célra, illetve vagyonkezelési díjként (évente), az önkéntes pénztárak tagjai viszont csak 0,2-2,1 százalékát. A legtöbb elvonással mindkét pénztártípusnál az Erste pénztárak tagjai szembesültek, de általában is jellemzőnek tűnik, hogy a nagy pénzügyi csoportok pénztárai kevésbé költségkímélő üzemmódban tevékenykedtek.
A díjterhelési mutatók megítélésénél fontos tudni, hogy a tagok egyéni számláit átlagosan terhelő díjakról van szó, így az adott tag esetében a díjterhelés mértéke ezektől eltérhet. A felügyelet magyarázata azt is kiemeli, hogy a díjterhelés alakulását nagyban befolyásolja a pénztárak alapítási időpontja. Az alapítás első éveiben ugyanis nagyobb a díjterhelés, mivel az új tagdíjak aránya a vagyon mértékéhez képest jelentős (és így a működési/likviditási célú tagdíjlevonás vagyonarányosan nagyobb díjterhelést eredményez). A díjterhelés alakulását a pénztárak felfutása is befolyásolja: dinamikus növekedés esetén az új tagdíjak aránya szintén jelentős, így a működési/likviditási célú tagdíjlevonás mértéke nagyobb.
A banki/biztosítói/munkáltatói csoportok sajátossága, hogy esetenként közvetlenül vagy közvetve finanszírozták a pénztár indításával kapcsolatos költségeket, amit a későbbi díjstruktúrájuk kialakítása során figyelembe vettek – mutat rá a felügyelet.. A díjterhelést továbbá befolyásolják a munkáltatói háttér által esetenként átvállalt működési költségek is, esetenkénti hullámzását pedig a tagdíjmegoszlási arányszámok változása, illetve az adott évben kifizetett jelentősebb összegű vagyonkezelési sikerdíj is okozhatja.
