Közzétette friss költség-összehasonlító táblázatát a befektetési alapokról a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF). Az egyelőre két évre vonatkozó piaci körkép szakértők szerint hasznos, de csak hosszabb távon érezteti költségcsökkentő hatását.
Nemcsak befektetési politikájuk vagy az általuk elérhető hozam, de költségszintjük alapján is igen színes a hazai befektetési alapok piaca. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által elkészített kimutatás vegyes képet ad: bizonyos alapok teljes költséghányadosa a 2004. évihez képest alacsonyabb, másoké magasabb lett 2005-ben.
A legdrágábbnak ezúttal az ingatlanalapok bizonyultak, a korábbi sorelső garantált alapok egy módszertani változás következtében visszacsúsztak a listán.
Óvatosan a következtetésekkel
Az áprilisban közzétett 2004-es költségstatisztikához képest az egyetlen igazán szembetűnő változás a garantált alapok éves költségszintje. Ez ugyanis a felügyelet adatai szerint egy évvel korábban még jellemzően 5-6 százalék fölött volt szinte minden hazai garantált alap esetében, a 2005-ös adatok viszont meredek zuhanást tükröznek: 0,5-3 százalék között szóródva sok esetben 1 százalék alatti teljes költséghányadost mutatnak.
A látszat csal, itt ugyanis elsősorban módszertani változásról van szó. A 2004-es költségek számításánál a garantált alapokat terhelő valamennyi költséget, így például az alapot terhelő egyszeri díjakat is egy évben vették figyelembe, a 2005-ös statisztikákban viszont már több évre elszórtan, mutat rá a felügyelet kommentárja.
A többi alaptípusnál ennyire látványos változást nem lehet érzékelni, de Kovács Zsolt szerint egyébként is kevés idő telt még el az első költségstatisztika óta, így az még nem fejtette ki önkorlátozó hatását. Az ING Investment vezérigazgatója szerint ugyanis csak hosszabb távon tudnak nyomást gyakorolni ezek az adatok a piaci szereplőkre, most még inkább tanulófázisban van a hatékonyságmérés ezen módja az alapok piacán.
Széles a skála
Annyi azonban leszűrhető, hogy tipikusan mely alapfajták tudnak a legkisebb költséggel működni, illetve, hogy egy-egy kategóriában ki vezeti a sort.
A befektetők által roppant kedvelt likviditási és pénzpiaci alapok például jellemzően 1-1,5 százalékos költséghányadossal dolgoztak a tavalyi évben, a rövid és a hosszú kötvényalapok 1-2 százalékos költségszint mellett.
Ennél valamivel drágábbak voltak a részvénytúlsúlyos, illetve a tiszta részvényalapok, mindkét típusban 1,5-2,5 százalékos átlagos költséghányados mutatnak a tavalyi adatok.
A kiegyensúlyozott vegyes alapoknál már 2-5 százalékos tartományba esnek az alapra terhelt éves költségek, az ingatlanalapok pedig akár 2-10 százalékos költségszintet is produkáltak 2005-ben.
A garantált alapok jellemzően 0,5-3 százalékos költséghányaddal dolgoztak, a legolcsóbban pedig az alapok alapjai teljesítettek: ebben a csoportban éves szinten átlagosan az egy százalékot sem érték el az összesített terhek.
Hogy számolt a felügyelet?
A költségek számításához használt adatok forrása a napi nettó eszközértékre vonatkozó adatszolgáltatások, a befektetési alapok éves jelentései voltak, illetve az alapkezelők által a felügyelet rendelkezésére bocsátott adatok voltak.
Az alapokat terhelő költségek közé azok a működési költségek tartoznak, amelyek az alapok tájékoztatóiban és kezelési szabályzataiban kerülnek bemutatásra. Ilyen költségek például az alapkezelési díj, a letétkezelési díj, az alapkezelő sikerdíja, a könyvelési költségek, a könyvvizsgálói díjak, a marketing költségek, a közzétételi díjak és a felügyeleti díjak. Nem tartoznak az alapokat terhelő költségek közé az értékpapírok kereskedésével összefüggő megbízási díjak, kereskedési költségek.
A teljes költséghányados az alapot terhelő összes költség és az alap éves átlagos nettó eszközértékének hányadosa úgy, hogy a költségeket előbb csökkentik az értékpapírok kereskedési költségei, illevte ingatlanalapok esetében az értékcsökkenés.
