Májusban a fogyasztói árak 2,8 százalékkal, az elemzői várakozásoknál 0,6 százalékponttal, az áprilisi értéknél 0,5 százalékponttal gyorsabban emelkedtek. A vártnál nagyobb infláció hátterében az idényáras élelmiszerek és az üzemanyagok drágulása állt.
A Reuters májusban készült elemzői konszenzusa még arról szólt, hogy a ráta az év végére 3 százalékig kúszik fel. Ám a Gyurcsány-csomag inflációs hatásainak ismeretében az elemzőknek újra kell számolniuk táblázataikat, s nem kizárt, hogy decemberre az előző év azonos időszakához viszonyított pénzromlás megközelíti a 6 százalékot. Ez arra is engedhet következtetni, hogy a kormány által a jövő évre várt átlagos 5 százalékos rátát is túlontúl optimistának értékeli a piac, vélhetően 1-2 százalékponttal magasabb átlagos inflációt valószínűsítve inkább. A 2007-es inflációt a Gyurcsány-csomag hatásain túl az is felhajtja majd, hogy az indexből az év elején kiesik a 2006 elején végrehajtott áfacsökkentés egyszeri hatása. Magyarán: az ide-oda rángatott áfa ide-oda rángatja e rátát is.
Az egyszeri hatásokat – amelyek közé az idényáras élelmiszerek és az üzemanyagok drágulása is beletartozik – a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elvben nem veszi figyelembe monetáris politikai döntései során, így önmagában a rossz májusi adat nem feltétlenül sodorja a szigor felé a monetáris tanácsot. Nagy kérdés azonban, miként nyeli le a jegybank azt, hogy a 2007-re megszabott 3 százalékos inflációs cél nagy valószínűséggel nem teljesül. A kormányzat részéről egy árva szó nem hangzott el e céllal kapcsolatban azt követően, hogy a pénzügyminiszter közölte, 5 százalékra számít jövőre; mintha nem is közösen állapodott volna meg a 3 százalékos célkitűzésben a kormány és a jegybank.
Az emelkedő inflációval és a forint gyengülésével az MNB nehéz helyzetbe kerül. A Gyurcsány-csomag után nyilvánvaló, hogy szükséges lenne a monetáris politika részéről valamiféle jelzés. Ez természetesen nem feltétlenül jelenti a kamatemelés durva eszközének bevetését (bár a piacon többen is arra számítanak, hogy a június 19-i ülésen akár 50 bázispontos emelésre is sor kerülhet), a piacoknak szóban, sajtónyilatkozatok útján is meg lehet próbálni iránymutatást adni. Valamit azonban előbb-utóbb kénytelen lesz mondani a jegybank, mert a szótlanságot is üzenetnek fogják értékelni a befektetők, mégpedig arra vonatkozónak, hogy az MNB elviseli a forint gyengülését. Márpedig ez felhívás keringőre; nyilvánvaló, hogy a piac ettől kezdve elkezdi majd tesztelni az MNB tűrőképességét, hogy vajon meddig engedi gyengülni az árfolyamot.
Az alapkamat tavaly szeptember óta 6,0 százalékon áll, a kamatokról döntő monetáris tanács legutóbbi, május 22-i ülésén egyhangúan a ráták változatlanul hagyása mellett döntött (bár a tagok némileg eltérően ítélték meg az inflációs kilátásokat). A forint márciusban kezdett komolyabban elerőtlenedni, az év eleje óta árfolyama az euróval szemben 8 százalék körüli mértékben gyengült. Lapzártánk napján, kedden, a kurzus a korábban elképzelhetetlennek hitt 270-es szintet is áttörte, ám ott nem volt képes tartósan megkapaszkodni.
A forint gyengülését persze ezúttal sem kizárólag belföldi tényezők magyarázzák – sőt általában inkább fordított a helyzet. A régió és több más feltörekvő ország tőkepiaci klímáját alapvetően meghatározza, hogy milyen szél fúj az amerikai Fed és az Európai Központi Bank irányából. A befektetők az előbbivel kapcsolatban egyre inkább arra számítanak, hogy az inflációtól való félelem miatt folytatódik a kamatemelési ciklus; a Fed immár 17. alkalommal emelné így folyamatosan irányadó kamatát. A kockázatosabbnak ítélt országok kamatszintje és a biztosnak vélt dollárkamat közötti szűkülés elfordítja a régiós piacokról a tőkét, s erre a folyamatra csak ráerősít Magyarország változó – sajnos inkább romló – kockázati megítélése.
