Nem csupán munkaeszköze – például azért, mert íróként, olvasóként, másokat erről-arról meggyőzni óhajtó személyként használjuk. Létünknek eleme olyasformán, mint a levegő. Akár pusztán egyet, akár többet használunk az emberiségnek adott különféle nyelvek közül úgynevezett „anyanyelvi szinten”, mindenképpen szükségünk van rá. S arra, hogy tudatosan bánjunk vele. Ember voltunk része ez a különös tünemény. Cseresnyési László emiatt foglalkozik a nyelv antropológiájával.
A szerző az ELTE bölcsészkarán diplomázott, majd az Egyesült Államokban és Japánban tanult. Kutatási területe, mint maga jelzi, a szociolingvisztika, a pragmatika és a kognitív szemantika. Lassan két évtizede Japánban él. Cencudzsiho városában egyetemi tanár. Vendégként Budapesten is tanított.
Afféle kézikönyv ez, majd’ mindennek utána lehet benne nézni, ami a nyelvet illeti. Kódokról, „kommunikatív kompetenciáról”, nyelvváltozatokról, nemzeti nyelvekről és normákról, geolingvisztikáról és többnyelvűségről, emberi és nyelvi jogokról szólnak a kézikönyv fejezetei. S a nyelvi ökológiáról, vagyis kapcsolatokról és konfliktusokról. A leírás szakszerű és tanáros, azaz olyan, amit bárki megérthet, aki hajlandó figyelemmel követni a csaknem négyszáz oldalas előadást. Például azért, hogy megértse, miként is foglalkozik velünk, gyakorta összevissza beszélő társas lényekkel a nyelvtudomány, mely ekként nem furcsa bölcsészek számára fenntartott kínos vizsgatárgy, hanem egyike az emberekkel és társadalmaikkal foglalkozó diszciplínáknak. Hiszen – kezdi fejtegetéseit Cseresnyési professzor – a nyelvészek arról töprengenek, amiről mi mindannyian: mi a helyes, mi a hibás. S a tét annak felismerése, hogy szabályból, súlyos hagyományból és mindig kissé hóbortosan egyéniből miként alakul ki mégis az, ami helyes, vagyis az, amit egy nyelvi közösség annak fogad el.
Cseresnyési László: Nyelvek és stratégiák, avagy a nyelv antropológiája • 390 oldal •Tinta Könyvkiadó, 2005 •Ára: 2940 forint
