A fent említett madár francia „állampolgár”. A neve: corbeau. Ám nemcsak a varjúmadarat hívják így a francia tájakon. Az ottani rendőri-titkosszolgálati tolvajnyelvben a „corbeau” azt is jelenti: névtelen informátor. Egy ilyen „varjú” írásos jelentése indította el a francia Ötödik Köztársaság történetének talán legnagyobb, de bizonyosan legkínosabb botrányát. Ennek az ügynek végső kimenetele döntheti majd el, hogy ki lesz Franciaország köztársasági elnöke, amikor Jacques Chirac négy évtizedes politikai szereplés után jövő áprilisban 74 esztendős korában távozásra kényszerül.
Gömöri Endre, újságíró
KEMÉNY HARCBAN AZ UTÓDLÁSÉRT. Ez nem egyszerűen francia ügy, noha De Gaulle tábornok a maga imponáló alakjára szabta az Ötödik Köztársaságot. Így a francia elnök mandátuma hét évig tart és – hasonlóan az amerikai elnöki rendszerhez – az övé az alapvető politikai és katonai döntés joga és felelőssége. Franciaország egyben az Európai Unió meghatározó hatalma lévén, nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a francia elnök az EU vitáinak legerősebb és leghosszabb mandátummal felruházott politikusa.
Így érthető, hogy hónapok óta kemény és módszerereiben nem válogató személyes utódlási harc dúl a gaulle-ista jobboldal ma is kormányzó pártjának soraiban. A két viaskodó utódjelölt (és a botrány két főszereplője) közül az egyik, Dominique de Villepin miniszterelnök láthatóan élvezi Chirac támogatását; így került a külügyminiszteri posztról a kormány élére. A másik az arisztokratikus kormányfőnél sokkal dinamikusabb – és riválisánál tehetségesebbnek tartott – magyar gyökerű Nicolas Sarkozy belügyminiszter. Az ő viszonya Chirachoz finoman szólva is hűvösnek mondható, viszont az emlékezetes „gettólázadás” elleni határozott és sikeres fellépése óta a francia jobboldal legnépszerűbb politikusa.
A két éven át – egészen a múlt hétig – névtelenségét sikeresen megőrző informátor – egy „varjú” – az említett jelentésben azt állította, hogy az EADS nevű francia-német hadiipari konszern részvényeivel gyanús manipuláció folyik „legalább három vezető francia politikus, három orosz milliárdos és néhány vezető EADS-menedzser” részvételével.
A jelentés olyan célzásokat is tartalmazott, hogy az inkriminált francia politikusok között „lehetett” Sarkozy is. A névtelen szerző szerint a francia állam biztonságát is fenyegető manővereket a Clearstream nevű luxemburgi pénzintézeten keresztül intézték. Mindez – mint most kiderült – még 2004- ben történt, amikor De Villepin még külügyminiszter volt.
Két évig tartott a titkos nyomozás, amely most megállapította: a jelentés hamis volt. A Clearstream-botrány ezzel a döntéssel a föld alól a felszínre tört, és a vizsgálóbíró előtt elhangzott vallomások félelmetes képet festettek a Chirac-rezsim politikai frakcióharcainak működési mechanizmusáról. Az EADS-konszern stratégiai igazgatója, Jean-Louis Gergorin elismerte: 2004 elején De Villepin irodájában ő közölte a mai kormányfővel a Clearstream-össszeesküvéssel kapcsolatos gyanúját. Előbb tagadta, majd a múlt héten elismerte, hogy ő volt a corbeau, a varjú. Ráadásként a teljesen megtört és zavart Gergorin azt állította: De Villepin egyenesen Chirac elnökhöz rohant, és maga Chirac döntött arról, hogy Sarkozy nem kaphat meg az ügyről semmilyen információt. Tovább rontotta az elnök és a kormányfő helyzetét Philippe Rondot tábornok, a hadügyi elhárítás egyik volt vezetőjének kiszivárogtatott vallomása, aki elmondta: Chirac jóváhagyásával bízta meg őt De Villepin a titkos nyomozás vezetésével.
Az elnök és a közben kormányfővé emelt De Villepin mindezt felháborodottan tagadja, és egyelőre (szokás szerint) csak a pamlagot dobták ki. Gergorint, a „varjút” levadászták. A múlt hét derekán az EADS-konszern elbocsátotta – azzal az abszurd indokkal, hogy „előkészíthesse védekezését”.
A SZOCIALISTÁK KÖSZÖNIK. Mindez nem zárja le a Clearstream-botrányt. Sőt, az igazi belharc csak most kezdődik. Chirac cselekvéskényszerbe került. Viszolyog attól, hogy Sarkozy legyen az utódja, de ezt csak úgy gátolhatja meg, ha megválik jelöltjétől, De Villepintől, a botrány „negatív hősétől”. Novemberben választja meg a gaulle-ista párt a maga elnökjelöltjét. Chiracnak addig kell találnia „valaki mást”, különben Sarkozy csaknem biztos befutó; népszerűségét még növelte, hogy ő volt a Clearstream-komplott kiszemelt áldozata. A jobbközép kormánypárt belharcában így ma nyerésre áll, de komoly versenytársa lehet a krízis okozta kiábrándultság légkörében megerősödött szocialista párt jelöltje, Ségolène Royal. Ő ma a legnépszerűbb francia politikus – és egyben az első, akinek reális esélye van arra, hogy női lakója legyen az Elysée-palotának.
