A forint is szépen fluktuált
A forint árfolyamában lévő tendencia az erőteljes ingadozást kiszűrve negatív irányú volt az év első negyedében, bár a kurzus mindvégig a sáv alsó felében tartózkodott. A hazai valuta gyengülése még a tavalyi év végén megkezdődött, a szeptember eleji 243 forintról lassan 266 EUR/HUF-os árfolyamig folyamatosan romlott.
A hosszú távú állampapír index árfolyamában szintén kimutatható a hazai tőkepiacot jellemző bizonytalan ugrálás, a rövid távú index folyamatos lassú emelkedése azonban töretlen volt.
Azóta megtorpantunk. Sőt, a piac hangulata egy csapásra megfordult és elindult a piac a lejtőn. Láttunk már máskor is korrekciót, a legutóbbit márciusban éltük át, de ezúttal a megszokottnál sokkal meredekebb zuhanásban volt részünk, ráadásul a piac nem állt meg a jól megszokott 10-15 százalékos esésnél.
A BUX a május ötödikei csúcspontja óta 14,4 százalékot esett, de ez már magában foglalja az esés korrekcióját is, ami 3,2 százalékkal tompította az esést. A csökkenés általános tendencia része volt, hiszen a régió többi indexe is pórul járt. Sőt, globális részvénypiaci gyengélkedésről beszélhetünk, hiszen a fejlett piaci vezető indexek is mind komoly veszteséget szenvedtek. A pesti börzén nem volt a négy vezető papír közül olyan, amelyik jelentős mértékben kilógott volna akármelyik irányban is.
Mindent adtak
A legnagyobb vesztes a Mol volt. Az olajipari részvény értékének 16,8 százalékától szabadult meg, és egy rövid időre 20 ezer forint alá is beesett, pedig a hónap elején még vígan 26 ezer forint felett járt a kurzus. A tavalyi év sztárpapírja, a Richter is a piacok veszteségét meghaladó mértékű zuhanást szenvedett: a gyorsjelentése után 50 ezer forinton nyitó gyógyszergyári papír tulajdonosainak vélhetően szívgyógyszer után kellett kapkodniuk, amikor az árfolyam közel 10 ezer forintot esett.
A szerencsésebbek közé az OTP és a Magyar Telekom tulajdonosai tartoztak. A bankpapír esetében annak köszönhető a mérsékeltebb esés, hogy a száguldásban is kisebb részt vállalt magára a részvény a hazai makrogazdasági félelmek miatt. A Magyar Telekom esetében azonban nem lehetett volna 13 százalékos esésre számítani, hiszen széles körben konzervatív papírnak tartották a telefontársaság részvényét. Hogy mégis jelentőset zuhant, az épp arra bizonyíték, hogy a mostani eladási hullámban nem válogattak a befektetők: adtak mindent, ami mozdítható – a fundamentumoktól függetlenül.
Forrás: PSZÁF
Vitték a tőkét
Ez utóbbi megállapítás kiemelten fontos. A vállalatok ugyanis semmit nem csináltak rosszul, a mostani rossz részvénypiaci teljesítmény nem köthető a menedzsmentekhez vagy az iparági környezethez. Sokkal inkább a regionális tőkeáramlásról van szó. Történt ugyanis, hogy amíg az idei évben dollár tízmilliárdokat fektettek be a különböző befektetők, addig a hazai történelem legnagyobb regisztrált egyheti tőkekivonásának lehettünk szemtanúi a május 15-ei héten, ami lejtőre küldte a részvényeket.
Az EMEA régióból, amiben hazánk és a többi fejlődő európai piac is tartozik, másfél milliárd dollár értékben vontak ki pénzt, ami a dedikált alapok által kezelt tőke 3,7 százalékát tette ki. A pánik miatt mindez 9 százalékos esést indukált a piacon azon a héten, és azt eredményezte, hogy az egész régió átlagosan már 17 százalékkal elmaradt a május eleji csúcsától. A korrekció mögött tehát egyértelműen tőkeáramlási okok voltak.
A cégekkel nincs baj
Pedig menet közben a vállalatok közzétették első negyedéves gyorsjelentéseiket is, amelyek összességében megfeleltek a várakozásoknak. A négy vezető papír közül a Richter és az OTP meghaladták, a Magyar Telekom megfelelt azoknak, míg a Mol vegyes képet tükröző gyorsjelentést publikált. A piacokat azonban ez csak ideig-órákig érdekelte, az árfolyamok hamarosan visszatértek a tőkeáramlás diktálta lejtőre.
A kilátásokat illetően tehát a legfontosabb kérdés az, hogy merre tart majd a tőkeáramlás, és hogy melyek azok a tényezők, amelyek meg fogják határozni annak irányát. Az első helyen egyértelműen az amerikai kamatok alakulását lehet említeni. A Fed új elnöke, Ben Bernanke is részben felelős ezért a nagy volatilitásért, ugyanis egy hónappal ezelőtt arra tett utalást, hogy a Fed hamarosan megállhat a kamatemeléssel. Ez újabb lendületet biztosított a piacnak. Majd egy üzleti vacsorán véletlenül a CNBC üzleti hírcsatorna vezető műsorvezetője mellé ültették, ahol állítólag elkotyogta, hogy a piacok félreértették a mondandóját, és nincs szó arról, hogy vége lenne a kamatemeléseknek. Az élelmes Maria Bartiromo másfél óra múlva már élőben tudatta a piacokkal a frissen szerzett információt, és erre azok a mélybe vetették magukat. Ezt követően Bernankénak már csak arra volt esélye, hogy beismerje, kár volt azon az estén beszélgetésbe elegyednie a kétségtelenül nagyon vonzó sztár műsorvezetővel.
Tippelni kell
Az amerikai kamatok mellett az olaj árának alakulása sem mindegy, ugyanis az elmúlt időszakban a magas olajár által termelt jövedelem egy része is visszaáramlott a részvénypiacra. Ráadásul a régióban az olajipari cégek súlya kiugró, nemcsak azért, mert Oroszország is a régióhoz tartozik, hanem azért is, mert az egyes országokban az olajtársaságok a legnagyobb (például Mol, Petrom), vagy az egyik legnagyobb cégek a helyi tőzsdén (PKN Orlen, Unipetrol).
A jövőre nézve egy tehát biztosnak látszik: a magyar piac nem lesz képes kivonni magát a regionális trend alól, és éppen ezért arra kell az erőinket összpontosítani, hogy jól tippeljük meg a tőkeáramlás irányát. Talán furcsa egy részvényelemzőtől olvasni, de ez az a pont, ahol a fundamentumok rövid távon háttérbe szorulnak, és a fundamentális alapon történő ajánlások csődöt mondanak.
(A szerző az ING elemzője.)
Forrás: PSZÁF
