Ritkán látható tanácstalanság ült ki az elemzők arcára azt követően, hogy kezükbe vették a Mol első negyedéves gyorsjelentését. Persze nem azért, mert nem készültek fel a nagy eseményre, elvégre háromhavonta egyszer szembenéznek azzal, mi valósul meg az általuk előrejelzett profitadatokból. A probléma ezúttal az volt, hogy a számok első látásra igencsak távol estek a várakozásoktól, egy fontos információ pedig hiányzott a jelentésből.
Ehhez hasonló események szerte a világon gyakran előfordulnak, s ilyenkor az elemzők megpróbálnak gyorsan kapcsolatba lépni a céggel, s tisztázni a dolgokat. Rendszerint ez idő alatt is folyik a kereskedés, s akár hirtelen árfolyamváltozások is kialakulhatnak. Péntek reggel 9 órakor, a kereskedés elején még nem lehetett tudni, hogy a Mol végül jobban, vagy gyengébben teljesített-e a várakozásoknál. Az összehasonlíthatóságot általában az egyszeri tételek szerepeltetése nehezíti, s e cégnél sem volt ez másképp. Persze a gázüzlet eladásával minden elemző kalkulált, azzal azonban nem, hogy az ennek kiszűrésével kalkulált nettó eredmény nem szerepel a jelentésben. Amikor viszont a vállalat közölte az ominózus számot, kiderült, hogy az jóval kisebb lett a várakozásoknál, miközben üzemi szinten kifejezetten jól muzsikált a Mol. Már csak azt kellett tehát eldönteniük a szakértőknek, hogy a gyenge profit mennyire indokolható az adózási hókuszpókuszokkal. Jól megizzadtak tehát, mire kihozták gyorsértékeléseiket arról, milyen is lett pontosan a Mol első negyedéve: e szerint az összkép enyhén pozitívnak látszik.
Ugyanakkor némi iróniával – és persze túlzással – azt is ki lehet jelenteni, hogy mire ezek az értékelések elkészültek, már nem érdekeltek senkit. A tőzsde ugyanis lejtőre került, majd hétfőn komoly zuhanásba ment át. Ilyenre már sokszor volt példa, az is előfordult, hogy kimondottan a gyorsjelentések hatására „öntözték meg” jól a piacot a befektetők, most azonban úgy tűnt, a két tényező közötti kapcsolat nem túl erős. És nem csak azért, mert a Mol mellett az OTP jelentése sem lett rossz, hanem mert könnyen felismerhetően borult be az egész feltörekvő világ, s húzták le a BUX-ot a globális hatások.
SŰRŰSÖDŐ KORREKCIÓK. A feltörekvő piacokra közel annyi friss pénz áramlott az idei első négy hónapban, mint tavaly egész évben. Túlságosan nagy meglepetést már csak ezért sem okozhatott az, hogy az utóbbi hetekben minden visszaesésbe belevettek a befektetők. Jól látható viszont az is, hogy ezek a korrekciók egyre gyakrabban érkeztek, és egyre méretesebbnek bizonyultak: a most hétfői esés az utóbbi két év legnagyobbika volt az összes feltörekvő piacot tükröző indexek vonatkozásában. Utoljára márciusban éledtek fel a félelmek. Akkor az volt a kiváltó ok, hogy a 10 éves amerikai kötvényhozam hirtelen megugrott, s elérte a 4,9 százalékot. Ezt követően senkit sem érdekelt, hogy a hozam „sunyin” fellopódzik 5,2 százalék közelébe, az utolsó csepp ezúttal az volt a pohárban, hogy a Fed továbbra is makacskodik a kamatemelésekkel kapcsolatosan.
Már egy évvel ezelőtt is az volt a várakozás, hogy két-három emelés, és vége a szigorítási ciklusnak. Azóta a Fed nyolcszor emelt, de még most sem utalt arra, hogy leállítja magát. A feltörekvők kamatelőnye vészesen fogy. Ez akkor is jól látszik, ha az alacsonynak nem nevezhető magyar értéket nézzük: nálunk 6 százalékos az irányadó ráta, míg a világ legbiztonságosabb piacán 5 százalékon lehet rövid távra pénzt kihelyezni. Ennél jóval nagyobb különbségnél is sokan kongatták a vészharangot, mondván: a feltörekvőkről megindul a pénz a kevéssé kockázatos piacok felé. Eddig erre nem került sor; hogy most bekövetkezik-e, az is teljesen bizonytalan.
A pénzt ugyanis az alapkezelők mozgatják, ám nem kényük-kedvük szerint. Ha a befektetők a múltbeli hozamok alapján továbbra is a feltörekvő alapokba hordják minden megtakarításukat, akkor az alapkezelők abból vásárolnak, s még egy darabig nem lesz trendforduló. Mert hiába ígér biztos 5 százalék felett egy kockázatmentes befektetés, ha a feltörekvőkön nem a kötvényekkel, hanem a részvényekkel hasonlítják össze ezt a befektetők. Ott pedig az látszik, hogy 20-60 százalékot lehetett egy év alatt elérni, s akadnak olyan országok is, ahol megduplázhatták pénzüket az invesztorok.
Az eddigi korrekciók forgatókönyve nagyjából az volt, hogy az alapkezelők – mint a feltörekvő piacok legnagyobb befektetői – csökkentették kissé kitettségüket, vagyis realizálták a profitot, növelték a készpénzarányt. Néhány hétig kellett várni, hogy kiderüljön: az alap befektetői megijednek és pénzt vonnak ki, vagy látva a kis visszaesést, újabb összegeket lapátolnak be. Eddig mindig ez utóbbi történt, és elképzelhető, hogy ezúttal is így lesz majd. A trendváltás veszélye inkább csak akkor válik valóságossá, ha a befektetők tartósan pénzt vonnak ki a feltörekvő alapokból, azok kezelői pedig kénytelenek eladni.
Amíg viszont nem tartunk itt, a legnagyobb sansz arra van, hogy a kedélyek néhány hét vagy hónap alatt megnyugszanak, s előtérbe kerülnek a fundamentumok. Lehet, hogy még a most félredobott értékelések is előkerülnek a Mol gyorsjelentéséről, mindenesetre „paramentes” időszakban az alapkezelők a legjobb kilátású országok és részvények felkutatásával múlatják az időt. Ebben a versenyben pedig nem kerültünk sokkal előrébb a magunk mögött hagyott gyorsjelentési szezonban. Valamennyivel azonban előrébb kerültünk, ami kivételesen nem az OTP, de nem is a Mol érdeme, hanem a Richteré. A gyógyszergyár minden szempontból kitűnő eredménnyel kényeztette a befektetőket, akik azonban taktikusan eladásra használták ki a kínálkozó lehetőséget. A szép számok sok új vevőt hoztak, akik mára azzal szembesülhettek, hogy az 50 ezer forintos új csúcs környékén a papírban régebb óta hívők lazán megsorozták őket: bőven akadt eladó papír.
Az OTP a várakozást enyhén meghaladó profitot közölt; a kamatmarzs erős szűkülését nemcsak a nem-kamat jellegű bevételek dinamikus bővülése ellensúlyozta, de a költséggazdálkodás is szépen javult. Ez sem volt azonban elég ahhoz, hogy megakadályozza az eladásokat.
GYENGÜLŐ HATÁS. Úgy tűnik, gyorsjelentésük egyre ritkábban tud változtatni a három nagy cég befektetői megítélésén. A stabilan növekvő OTP árfolyamában elemzők szerint inkább az újabb akvizíciók sikere, valamint a magyar gazdaság általános helyzete hozhat változást, a Mol pedig jórészt tőle független hatásoknak van kitéve: a finomítói árrések szűkülése jól látszott az első negyedéves profiton. A feldolgozás-kereskedelem üzletág nyeresége látványosan (a várakozásoknál is nagyobb mértékben) visszaesett, a tartósan magas olajár viszont jót tett a kitermelésnek. Az akvizíciós hírek árfolyamra gyakorolt hatását már kedden leszűrhették a befektetők: azok az orosz lapértesülések, amelyek arról szóltak, hogy a legnagyobb összeget ígérő Mol helyett a legkisebbet kínáló Gazprom lehet a befutó az Udmurtnyefty-tenderen, rögtön 4 százalékos esésbe taszították a papírt. Ez az akvizíció ugyanis éppen a kitermelési oldalt erősítette volna.
A gyorsjelentésekre adott reakciókról szólván a Fotexet érdemes még kiemelni. A cég eredménykimutatásában szinte semmiféle pozitív változás nem látszik az elmúlt évekhez viszonyítva, miközben a piac az ingatlanvagyon alapján átértékelte a papírt, a többszörösére emelve az árfolyamot.
A friss cégeredményekből az könnyen kiszámolható, hogy a tőzsdei összesített profitnövekedés kizárólag a Molnak és az OTP-nek köszönhető, nélkülük nulla lett volna a bővülés. Nincs viszont olyan cég, amelyre a friss számok terelték volna a befektetői figyelmet. A Magyar Telekom kihozza működéséből a lehető legtöbbet, a Rába átment ugyan pluszba, de továbbra is sok a kérdőjel. A Pannonplast műanyaggyártás helyett Synergon-részvényekkel spekulál, persze lehet, hogy nem is rosszul: a rendszerintegrátor piacán kialakult hossz is mutatja, hogy a pesti parketten az utóbbi időszakban nem számít rendkívüli eseménynek, ha egy cég árfolyama a gazdálkodásban bekövetkező komoly pozitív változás hiányában is meredek emelkedésre képes.
