Roberto Boscolo

– Mediterrán komótossággal fazonírozgatták, de végre megnyitották a New York Palace Hotelt. Kívülről, pláne éjszakai megvilágításban, démoni a hatás. Nyíltan cimborálnak az ördöggel?

– Tudatosan provokáltunk, kifejezetten arra törekedtünk, hogy a hatás ördögi legyen. Valami rendhagyót akartunk létrehozni, és arra jutottunk, az eklektikus stílusú New York Palotához jobban illik a hétköznapitól eltérő, sokkoló hatás, mint az átlagos vagy a középutas irány. Utóbbival nagy rizikót vállaltunk volna, a klasszikus kialakítással pedig biztosan nem gurítunk nagyot a piacon.

– Hétköznapi dolgokat az enteriőrben sem látni, a luxuslakosztályok esetében viszont néggyel szoroznám fel az extrém szót, hogy kifejezzem a látottakat. Beleértve a vad színekben játszó muranói kristálycsillárokat, amelyek nagy része már több a „sokknál”.

– Ha ez definíció, úgy nem áll távol a tipikus Boscolo-stílus meghatározásától. Ami nem túl klasszikus, nem túl modern, hanem valami olyasmi, amikor az olasz reneszánsz találkozik a kortárs belsőépítészettel. Egyszerűnek persze magam sem nevezném.

– A stílus meghatározása után a Boscolo-birodalmat illetően is képbe helyezne?

– Apám rakta le az alapjait még 1978-ban, amikor egy étteremmel kezdte a vállalkozást, majd átnyergelt a szállodaiparra. Eredetileg az ő hobbija volt a historikus épületek gyűjtése a történelmi múlt tekintetében stratégiai fontosságú városokban. E szenvedélyében négy gyereke, azaz mi is osztoztunk. A Boscolo Group ma három cégből áll. Az egyik felújítja, a másik szállodaként üzemelteti az épületeket, a harmadik pedig utazási irodaként vendégeket toboroz a család 21 négy- és ötcsillagos szállodájába.

– Amelyek – már csak a szenvedély mozgatórugói miatt is – mintha az öreg kontinensre korlátozódnának.

– Elsősorban Európában gondolkozunk, a történelem, a klasszikus ízlés ugyanis ezen a kontinensen a legkoncentráltabb. Előbb ezt a földrészt vesszük be. A New York Palota, ami a szívemnek a legkedvesebb és a korona ékköve, remélem, világszerte öregbíti majd a hírnevünket. A világ szállodapiacán ugyan még nem hódítottunk el nagy területet, de az olasz szállodaláncok között előkelő helyet szereztünk a nemzetközi piacon.

– A magyar piacon is kezdők. Nincs esetleg kedve ország- és világhódító tervekről beszámolni?

– Versenyt nem nyitunk. Szállodánk egyik hazai hotellel sem hasonlítható össze. Senkinek nincs olyan kincse, mint nekünk a New York Palota. Ha a tervekről kérdez, 2006-ban 60-65 százalékos szobakihasználtság mellett 5-8 millió eurós forgalmat várok a hotel egészétől, amelyet jellemzően a brand-követő német, brit, olasz, amerikai, orosz vendégektől remélek. A szálloda meglehetősen magas árakkal működik majd, egy éjszakáért 400 és 5000 euró közötti összeget kérünk, ám a New York Kávéház külön kezelendő. Míg a hotelt a külföldi vendégeknek, utóbbit a magyar közösségnek szánjuk, egy magasabb árszínvonalú kávéháznak megfelelő, de elfogadható árakkal. Egyetért velem, hogy egy kávéra, ami 5-6 euróba kerül majd a magyaroknak, nem kell sokat spórolniuk?

– Nem igazán, de talán mindegy is. Azt árulja el inkább, a szállodanyitás véghajrájában volt-e ideje hazamenni Itáliába, szavazni?

– Persze, elmentem, de a kormányváltással nem hiszem, hogy bármi is változna Olaszországban. Mindenesetre az emberek nagy várakozással tekintenek Prodi színrelépése elé. Nagyjából hasonlóan várakozásteljes állapot van odakint, mint itt, a magyar választások után. A jövőt ne kérdezze, a kristálygömböm épp üzemen kívül van.

– Akkor azt sem tudja megmondani, ki nyeri a Bajnokok Ligáját?

– Nem is érdekel, most, hogy kiesett a kedvenc csapatom, a Milan. A világbajnokságon jobb szereplést várok a mieinktől, mondhatni, kíméletlen elvárásaim vannak velük szemben. Nem az első háromba várom őket, hanem a dobogó legtetejére.