Van-e perspektíva a régióban?
Az utóbbi időben megjelent elemzői ajánlások rendre lefokozták a Molt, és rövidtávon vételről tartásra vagy tartásról eladásra változtatták ajánlásukat, illetve alulsúlyozást fogalmaztak meg. Sarkadi-Szabó Kornél, a Raiffeisen elemzője kérdésünkre úgy nyilatkozott, hogy nemcsak a Moltól, hanem a régióban tevékenykedő valamennyi olajpapírtól érdemes rövidtávon inkább megválni, mert az olajpiacot jellemző ciklikusság, illetve a felfűtött spekuláció után az olajárak bármikor beszakadhatnak.
Zékány András, az ING elemzője ugyanakkor úgy véli, hogy vannak olyan cégek, amelyek a Molnál nagyobb mértékben profitálhatnak a magas olajárakból. Ilyen például az osztrák OMV, amely a román Petrom megvásárlása után már nagyobb kutatás-termelési üzletággal rendelkezik, mint amekkora a finomítás-kereskedelem, és ráadásul a vállalat által realizált olajár is magasabb. Aki tehát kitart az olajszektor mellett, az most jobban teszi, ha nem Molt, hanem osztrák szektortársát választja.
Irán kulcsszerepben
A fundamentális oldalon az amerikai benzinkészletek csökkentek aggasztó szintre, ráadásul a turisztikai szezon előtt. A geopolitikai aggodalmak tárháza széles, hiszen a nigériai lázadások következtében még mindig napi félmillió hordó kitermelés szünetel, a venezuelai elnök 97 százalékosra emelte az olajcégek adózását, és államosítani kívánja az amerikai érdekeltségeket az olajiparban. A legfőbb negatív fejlemény azonban az iráni válsághoz kapcsolódik. Az elmúlt időszak fordulatai alapján csökkent ugyanis annak az esélye, hogy a konfliktusokat nyugodt, kompromisszumos úton sikerüljön megoldani, növekedett viszont a gazdasági szankciók vagy egy esetleges háborús rendezés kockázata. Márpedig Irán a világ negyedik legnagyobb olajexportőre, és az iráni partok mentén a hormuzi szoroson keresztül „utazik” a világ négy sarkába az olaj egyötöde, szám szerint nem kevesebb, mint napi 17 millió hordó.
Csúcsra járt a Mol
Az emelkedő olajárak hatására meglódult az olajipari részvények árfolyama is. A Mol például az események hatására csak áprilisban 14 százalékot emelkedett, és történelmi csúcsot döntve elérte a 26 665 forintos szintet is. A 26 ezer forintos szint azonban már magaslati levegőnek bizonyult a cég számára, ekkor az árfolyam rögvest korrigált is. A korrekció hátterében részben az olajár-emelkedés megtorpanása, részben néhány elemzői leminősítés is szerepet játszott.
Érdekes egyébként a Mol esete abból a szempontból, hogy a legnagyobb üzletágának (a finomítás és kereskedelemnek) a korrelációja az olajárral nagyobb, mint az olyan amerikai és európai szuperóriások (ExxonMobil, vagy British Petroleum) és szupercégek (TotalFinaElf, ENI) esetében, amelyek pedig kutatás-termelési nagyágyúknak számítanak. Ez közgazdaságilag nehezen magyarázható, márcsak azért is, mert a Mol önmagában jóval kisebb mértékben profitál a magas olajárakból, mint ahogyan azt a piac gondolhatná.
Fordulóponton
A Mol hazai gázkitermelése ugyanis szabályozott, és egy bizonyos szint fölött a társaságnak a többletjövedelmet – kiegészítő bányajáradék formájában – be kell fizetnie a közös kasszába. (Ez az összeg a tavalyi évben az 50 milliárd forintot is meghaladta.) Ami pedig a külföldi piacokon lévő profitkorlátokat illeti, az orosz mezőkről származó olajat a helyi piacon értékesíti a társaság, ahol a túlkínálat és a magas exportadók miatt mindössze 30 dolláron forog az olaj, messze a világpiaci 70 dolláros szinttől. Egyedül a hazai olajkitermelés esetében képes a világpiaci árat realizálni, ez azonban a teljes kitermelés csupán 20 százalékát adja.
A másik probléma, amivel a Mol szembesül, az a hazai üzemanyagár-képzés. Számítások szerint áprilisban a magas olajár és a gyenge forint együttesen olyan üzemanyagár-emelkedést indokolt volna, ami meghaladta volna a lakosság és nem mellékesen a politika tűréshatárát is, ezért a hazai árak vélhetően nem tökéletesen tükrözték a nemzetközi trendeket.
Mindezek alapján a részvényárfolyam-emelkedés részben megalapozatlan volt a fenti tényezők miatt. De mondhatnánk úgy is, hogy a Mol árfolyama jó irányba ment, de rossz okok miatt. És mivel az olajár emelkedése is megtorpant, így nem maradt lendülete a Mol-részvényeknek, a már megkezdődött korrekció ekképp jogosnak tűnik. A részvényt azonban nem kell temetni, ugyanis várható az idén egy-két olyan akvizíció, amely biztosíthatja a jó hangulatot a részvény körül és a további árfolyam-emelkedést.
Mit vegyünk Mol helyett?
A Mol száguldása után nyilván sokan döntenek úgy, hogy realizálják a profitot, és alternatív befektetési lehetőségek után kutatnak. Elemzői körökben többen úgy vélik, hogy a választások után az OTP lehet a nyerő, és kétségtelenül logikus az a gondolat, hogy a kampányidőszak alatt egyértelműen nyomás alatt lévő részvény kijöhet a szorításból. A bankpapír az első forduló óta 7 százalékot emelkedett, de még mindig mintegy 10-15 százalékkal elmarad a nagyobb brókerházak célárfolyamaitól.
Szintén jó választás lehet a Richter és az Egis is, elemzők szerint ugyanis jó első negyedéves számokra számíthatunk a gyógyszeripari cégektől. A gyorsjelentések sorát egyébként a BorsodChem nyitja meg pénteken, amely társaságtól viszont éppen a magas olajárak miatt nem várnak sok jót az elemzők.
