Rövid kötvényalapok költségei 2004-ben
Pénzpiaci és likviditási alapok költségei 2004-ben
Részvényalapok költségei 2004-ben
Vegyes alapok költségei 2004-ben
Ingatlanalapok költségei 2004-ben
Garantált alapok költségei 2004-ben
Alapok alapjai költségei 2004-ben
Egyéb, speciális alapok költségei 2004-ben
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) – első ízben – részletesen összehasonlította a hazai piacon elérhető befektetési alapok költségszintjét. A részletes listát a 2004-es adatokra alapozta a felügyelet, hozzátéve, hogy a 2005-ös helyzetet tükröző hasonló összeállítás idén május végére várható.
Óvatosan a következtetésekkel
Az eredmények tulajdonképpen nem okoznak nagy meglepetést, hiszen köztudott, hogy a tőke- vagy/és hozamgaranciás alapok, illetve az ingatlanba fektető konstrukciók lényegesen magasabb kereskedési költségeket, valamint alapkezelési díjakat igényelnek, mint amekkorával például az alapok alapjaiba, a pénzpiaci alapokba vagy az indexkövető alapokba fektetők találkoznak.
Ennek megfelelően elsősorban egy-egy – a befektetési stratégia szerint meghatározott – alapkategórián belül érdemes összehasonlítani a különböző alapkezelők termékeit. Egyébként így is elég széles a skála a legolcsóbb és legdrágább alapok között, amit egy-egy konkrét esetben például a sikerdíjas költségstruktúrával lehet magyarázni.
Nagy a szóródás
Ha végignézzük az egyes alaptípusokat, akkor láthatjuk, hogy például a nyilvános, nyíltvégű ingatlanalapoknál 1,33 és 4,43 százalék között alakul az úgynevezett teljes költséghányados (az éves átlagos nettó eszközértékre vetített költségek aránya). Ebben a csoportban a legdrágább alap 2004-ben a Quaestor gondozásában működő Első Hazai Lakásalap volt, miközben a legolcsóbbnak az Erste Nyíltvégű ingatlanalapja bizonyult.
A hosszú hazai kötvényalapok esetében a két szélsőérték 0,93 és 2,06 százalék volt 2004-ben, az előbbi a Credit Suisse Futura kötvényalapjához, az utóbbi az ING Kötvény befektetési alapjához volt köthető. A rövid hazai kötvényalapok költséghányadosa 0,7 és 2,55 százalék között szóródott, a legkedvezőbb a CIB Konvergencia kötvényalapja, a legdrágább pedig a Takarék Nyíltvégű Állampapír alap volt.
A likviditási alapok teljes költség hányadosa 0,38 és 2,49 százalék között mozgott: a legolcsóbban a Volksbank, a legdrágábban a Concorde efféle kontsrukciója működött.
Az egyik legnépesebb tábort alkotó pénzpiaci alapok rendszerint egy-másfél százalékos teljes költségszint mellett élték meg a 2004-es évet, de a két végletet képviselő alap között igen nagy volt a szórás. Az Access Pénzpiaci alap teljes költségei az átlagos eszközérték 3,81 százalékára rúgtak, miközben a Magyar Posta pénzpiaci alapjára mindössze 0,42 százaléknyi költség jutott.
A részvénytúlsúlyos hazai alapok 2-2,5 százalékos átlagosnak mondható költséghányadossal jellemezhető mezőnyéből az Inter-Európa Hunnia részvényalapja emelkedett ki a maga 7,18 százalékos teljes költségmutatójával, a legjobban pedig a K&H Ingatlanpiaci alapok nyíltvégű értékpapír elnevezésű (valójában hazai részvényekbe invesztáló) alapjának befektetői jártak, velük ugyanis mindössze 1,25 százaléknak megfelelő költséget fizettettek meg. A külföldi részvényalapok zöme hasonló – 2 százalék körüli – költségszint mellett tevékenykedtek, a sorból a CIB Európai Részvényalap lógott ki 4,8 százalékos költséghányadosával, illetve az OTP Nemzetközi Részvényalapja (UBS alapok alapja) a maga 1,28 százalékos mutatójával.
A vegyes alapok befektetőinek általában magasabb terhekkel kellett szembesülniük: a két végletet ebben a kategóriában a Reálszisztéma Értékpapír-befektetési alapja (3,59 százalék) és a CA Vegyes alapja (1,84 százalék) képviselte.
A legdrágább és a legolcsóbb típusok
Ami a speciálisabb portfóliókat illeti, a származtatott ügyletekbe fektető, illetve garantált alapok költségszintje roppant széles skálán mozgott 2004-ben, de az ebbe a csoportba sorolt 18 alap felénél 5 százalékot megközelítő vagy annál magasabb teljes költséghányadossal kellett számolniuk a befektetőknek. A legkisebb ráfordítással a K&H-sorozat egyik darabja, a Fix Plusz 3 alap dolgozott (0,5 százalék), miközben a legdrágább ugyanezen alapkezelő Dollár Fix 2 elnevezésú alapja volt (6,77 százalék).
Ingatlanalapok költségei 2004-ben
Az összes alapkategória közül a legalacsonyabb költségek mellett az alapok alapjai voltak elérhetőek, éves szinten átlagosan az egy százalékot sem érték el az összesített terhek, és például a K&H Válogatott 1. és 2. nevű konstrukciójánál csupán 0,07 százalékra rúgtak. Ebből a mezőnyből is voltak ugyanakkor kiugrások: az Access Aranytégla alapok alapja 4,68 százalékos költségszinttel dolgozott.
Hogy számolt a felügyelet?
A költségek számításához használt adatok forrása a napi nettó eszközértékre vonatkozó adatszolgáltatások, a befektetési alapok éves jelentései voltak, illetve azokat részben a befektetési alapkezelő társaságok bocsátották a felügyelet rendelkezésére.
Garantált alapok költségei 2004-ben
Az alapokat terhelő költségek közé azok a működési költségek tartoznak, amelyek az alapok tájékoztatóiban és kezelési szabályzataiban is szerepelnek. Ilyen költségek egyebek mellett az alapkezelési díj, a letétkezelési díj, az alapkezelő sikerdíja, a könyvelési költségek, a könyvvizsgálói díjak, a marketing költségek, a közzétételi díjak és a felügyeleti díjak. Nem tartoznak az alapokat terhelő költségek közé az értékpapírok kereskedésével összefüggő megbízási díjak, kereskedési költségek.
Az úgynevezett teljes költség hányados kiszámításához a felügyelet az alapot terhelő összes költséget az értékpapíralapok esetében az értékpapírok kereskedési költségeivel csökkentette, az ingatlanalapok esetében pedig az értékcsökkenéssel, majd az így kapott összeget vetítette az alap éves átlagos nettó eszközértékére.
Alapok alapjai költségei 2004-ben
Az egyes befektetési alapok éves átlagos nettó eszközértékének számítására a PSZÁF-ra elektronikus úton beküldött napi nettó eszközérték kimutatások felhasználásával került sor, az egyes adatok számtani átlagolásával. Tekintettel arra a tényre, hogy a hétfői (vagy más munkaszüneti napot követő) napi eszközértékben három napi alapkezelési díj kerül figyelembevételre (szombat, vasárnap, hétfő), így ezen értékek súlyozás nélküli átlagolása minimális (néhány százalékpontos) torzítást okozhat a kapott költséghányad értékekben.
Az ingatlanalapok esetében az értékcsökkenés kezelése a teljes költséghányad számítás során nem egyértelműen eldöntött, jelenleg szakmai egyeztetés tárgyát képezi, így azokat figyelmen kívül hagyták. A garantált alapok esetében az összes díjtételt – az alapot terhelő egyszeri díjakat is – figyelembe vették a 2004. évre vonatkozó költséghányados számításakor.
Azon alapok esetében, ahol a kereskedési költségek – illetve értékcsökkenés – számszerűsíthető (jellemzően a részvényeket illetve külföldi kötvényeket vásároló alapok), a teljes költség hányados mellett a kereskedési költségek és az értékcsökkenés figyelembe vételével számított teljes költséget is elosztotta a PSZÁF az éves átlagos nettó eszközértékkel.
