Kapkodhatta a fejét az átlagpolgár a kampányban röpködő százmilliárdok elől. Ha mindezeket összeadjuk, a végösszeg valóban elképesztő. Döbbenet helyett azonban célszerű figyelembe venni, hogy a pártok „új” ígéretei gyakorta csupán a költségvetésben már amúgy is benne lévő összegeket címkézték át. Így például az amúgy valóban tetszetős és nagy ívű választási szlogenről, miszerint „százmilliárd forintot fordítunk a zebrák fekete csíkjainak fehérre és a fehér csíkok feketére festésére”, könnyen kiderülhet, hogy a költségvetésben amúgy is van mondjuk a „zebraügyi célelőirányzatban” 80 milliárd már e célra. A többletígéret így csupán 20 milliárd lenne. Az is gyakran előfordul, hogy több költségvetési kiadási címet, vagyis már eleve rendelkezésre álló és a korábbi büdzsékben is már bekalkulált összeget von össze az adott vállalás. Így a zebracsíkok átfestésére a választóknak megígért súlyos milliárdok a költségvetésben szereplő oroszlán-, zsiráf- és zebra-előirányzatokból tevődnek össze. A nettó hatást így még nehezebb számszerűsíteni…
HATÁSELEMZÉSEK HIÁNYA. Félretéve a tréfát, közgazdászok gyakran sajnálkoznak, amiért a magyar politikai életben még nem terjedt el, hogy az adott párt minden egyes szavazócsábító ötlet mögé odategye az intézkedés nettó költségvetési hatását. Vagyis azt, hogy a megvalósítás mennyivel növelné vagy csökkentené az államkassza egyenlegét. S valóban, a pártok többnyire az idei kampányban is gondosan ügyeltek arra, hogy ne közöljék a publikummal az adott mézesmadzag pénzügyi hátterét (Figyelő, 2006/15. szám). Ennek hiányában a röpködő milliárdok, tízmilliárdok maximum a politikai pártok prioritásait, az állami újraelosztás lehetséges irányait tükrözhetik. A választók ellenben – elfogadhatatlan módon – nem értesülnek arról, hogy valójában ez mibe is kerül nekik, adóforintjaikat hová ígéri el a politika.
Mindebből következően szakmai körökben nagyon erős az ígéretek megvalósításával kapcsolatos szkepszis, s a lapunk által megismert elemzések alig foglalkoznak a felvetések számszerűsítésével. Röviden intézik el azt is, hogy mi valósulhat meg a kampány során tett elköteleződésekből. „Nos, minél kevesebb, annál jobb. Ám ebben csupán reménykedhetünk” – mondta a Figyelőnek egy befektetési bank elemzője. Ez valóban pártsemleges vélemény, s nagyjából egybecseng a piaci elemzők reményeivel.
A J.P. Morgan pénzügyi szolgáltató helyzetértékelése szerint egyébként rövidtávon az MSZP hajlandósága nagyobb lehet az államháztartási hiány mérséklésére, ám középtávon a Fidesz aktív munkaerő-piaci elképzelései – feltételezve a foglalkoztatottak számának növekedését – hatásosabban csökkenthetnék a deficitet. Ugyanakkor, ha mondjuk egy MSZP vezette koalíció csak szűk parlamenti többséggel rendelkezik majd, akkor a kormánypártok az önkormányzati választásokra készülnek elsősorban. Így fennáll a veszélye annak, hogy a kabinet a legitimációjának és népszerűségének növelése érdekében valóban bevált költséges és látványos választási ígéreteket, s erősen csökken a hajlandósága a fiskális reformok végrehajtására.
Kétségtelen, hogy a pártok egyike sem kampányolt pontos és határozott kiadáscsökkentéseket ígérve, s mindkét tábor extenzív fiskális politikát hirdetett meg. A skandináv Nordea Bank ennek ellenére úgy látja, egy esetleges ellenzéki győzelem segíthet tiszta helyzetet teremteni, és pozitív meglepetésekkel szolgálhat a költségvetési politikában, miközben egy szocialisták vezette kormány nem ígér túl sok jót e téren s így közvetve a 2010-es eurócsatlakozás szempontjából sem.
DUPLA CECH. A kilátások megítélése tehát korántsem egyértelmű, ám ha mégis megpróbáljuk beárazni a két nagy párt ígéretlistájának főbb tételeit, akkor az derül ki: a Fidesz több célra és nagyobb összegeket helyezett kilátásba, mint az MSZP (lásd ábráinkat a 22. oldalon). A nagyobbik ellenzéki párt az úgynevezett „kezdő tizenegy” programjával is előrukkolt. Kormányra kerülésük esetén eme intézkedéscsapatot 30 napon belül pályára küldenék, ám ez sem jelent azonnali féktelen pénzszórást, hiszen a program számos – amúgy igencsak költségesnek ígérkező – eleméről, mint például a 14. havi nyugdíjról vagy a tb-járulékok csökkentéséről csak a törvényjavaslatokat nyújtanák be az Országgyűlésnek. Ezek mellett olyanok jönnek itt még szóba, mint a lakossági villamos energia árának 10 százalékos csökkentése, megállapodás a gyógyszergyártókkal, a diákhitel feltételeinek javítása, törvényjavaslat a termőföld védelméről, a Budapest Fejlesztési Minisztérium felállítása, a körbetartozások felszámolása, a Költségvetési Tanács felállítása (Figyelő, 2006/15. szám), vagy a politikusok számának és az államapparátus méretének csökkentése. Nyilván, ezek zöme aligha valósítható meg néhány nap alatt.
Egy ígéret időbeli kitolása ugyanakkor nem feltétlenül jelenti, hogy az nem teljesül. A J.P. Morgan szerint például a Fidesz – hatalomra kerülése esetén – valószínűleg nem akar majd kihátrálni a 10 százalékpontos járulékcsökkentési (a GDP 2 százalékának megfelelő költségvetési bevételkiesést okozó) ígéretből, mert az nemcsak kampányának, de gazdaságpolitikájának is egyik deklarált építőköve. Más elemzői becslések 65 milliárd forintra teszik a villamos energia árának – ugyancsak a Fidesz által javasolt – 10 százalékos lefaragását. Mindez költségvetési szempontból meglehetősen ijesztően hangozhat, ám korántsem biztos, hogy a cechet egy az egyben a büdzsének kellene állnia. A hatékonyabb árszabályozás, az áramszolgáltatók versenyre szorítása akár jó példája is lehetne annak, hogy egy, amúgy hangzatos kampányígéret mögött milyen gazdaságpolitikai szándék rejtezhet.
A választások első fordulójában jobban szereplő MSZP vezetői óvakodtak attól, hogy az esetleges győzelem, majd kormányalakítás után nyomban meghozandó intézkedésekről bármit is mondjanak. Gyurcsány Ferenc kormányfő nyilatkozataiban is szinte egyedüli konkrétumként az államapparátus átalakítására, egyszerűsítésére vonatkozó elképzelések kapnak hangsúlyt. Időközben a Köztársaság téri verebek halkan bár, de csiripelnek egy – azaz egy! – A4-es papírlapról, amelyen állítólag a választások utáni, azonnal meghozandó intézkedések listája szerepel. Nem megerősített információink szerint ennek alapján legalább 300-350 milliárd forint költségvetési kiigazításra lehet számítani, ami az idei, 1540 milliárdra belőtt hiány tartásához talán elegendő lehet, de megtakarítást valószínűleg nem hoz. A Pénzügyminisztérium épületének otthont adó József nádor tér madárkái ehhez még annyit tesznek hozzá, hogy a minimálbér adómentességének megszüntetése is rákerülhetett arra a bizonyos papírlapra.
Másrészt kormánypárti oldalról a „kiszámolhatatlan” kampányígéretek sorát gyarapítja az MSZP 25 százalékos béremelési javaslata. Erről nemcsak azt nem lehet tudni, hogy kire vonatkozik, de egyelőre még az időtáv is bizonytalan. Kevéssé valószínű ugyanakkor, hogy az ötlet kiagyalója ne a négyéves ciklus egészére gondolt volna. Elemzői számítások szerint a 25 százalékos béremelés – a várható inflációs rátával számolva – 13-15 százalék reálbérnövekményt eredményezne, ekkora fiskális keresletélénkítés azonban nehezen képzelhető el a következő években.
HOL AZ EURÓ? Mindezek alapján, a nagy befektetési bankok és elemzői központok értékelése szerint, roppant csekély az esélye annak, hogy a választásokat követően megindulna – a szólamok szintjén amúgy szinte minden párt által megígért – államháztartási reformsorozat, amelynek végső soron az euró mielőbbi bevezetését kellene szolgálnia. A szocialisták vezette koalíció az áfacsökkentéssel, a minimálbér emelésével, valamint a 13. havi nyugdíjjal nyitotta a kampányt. Ez a következő öt évre a Nordea becslései szerint a GDP 5 százalékának megfelelő extra kiadással jár. A bank úgy véli, ennek tükrében nemcsak az idei költségvetési hiánycélt nem lesz képes tartani az aktuális kormány – egyvégtében immár hatodik éve! -, de az álmok birodalmába száll vissza a 2010-es eurózóna-csatlakozás is, pedig az szerepelt a választási ígéretek között.
A várhatóan gyatra fiskális politikával kapcsolatban a Goldman Sachs leszögezi, hogy amennyiben a befektetők csalódnak a szeptemberben az Európai Uniónak beterjesztendő konvergencia-jelentésben, az jó alkalom lesz a nagy hitelminősítő intézeteknek arra, hogy beváltsák tavaszi fenyegetéseiket, s immár valóban leminősítsék az magyar állam devizaadósságát. Ennek a forint árfolyamára nézve egyelőre beláthatatlan következményei lennének. A Goldman becslései szerint – az előbbi szcenárió alapján – a forint a következő fél-egy évben áttöri a 280-as szintet az euróval szemben, s várhatóan 282 forintig gyengül; a bankház korábban erre az időszakra 273-as kurzust várt. A jókora forintesés valószínűleg a jegybank tűréshatárát is megrendíti; a monetáris politika 100 bázispont kamatemeléssel reagálhat féléves időtávon.
