Árvíz után köpönyeg

Kedves utasaink, köszönjük, hogy a HÉV-vel utaztak, vegyenek mély lélegzetet, a Batthyányi tér következik. Ez a mondat szerencsére csak a pesti fekete humor része, a valóságban nem szakadtak át a dunai gátak, pedig rekordot döntött az idei áradás. A választási pártközpontok „késsel vágható” feszültsége mellett szinte eltörpült az Országos Műszaki Irányító Törzs (OMIT) felbolydulása. Antók Gábor, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) főosztályvezető-helyettese futtában azért kimondta az alapproblémát: a Dunakanyar súlyosan veszélyeztetett településein azért nem volt eddig gát, mert a megelőző védekezésre mindig szűkös források álltak rendelkezésre. Alapszabály: a gátakra mindig csak a hatalmas árvizek után jut pénz.

TÖBBSZÖRÖS KÖLTSÉG. Ez a megközelítés várhatóan az idén sem változik meg. Pedig kifizetődne, hiszen a dunai problémákat nagyrészt megoldó program összköltsége 20 milliárd forintra rúg, és csak az idei védekezés a becslések szerint (az újjáépítés nélkül) legalább 10 milliárd forintba került. Egy hosszan elhúzódó dunai árhullám elleni védekezés összesített költsége elérheti a 30 milliárd forintot is. A tiszai árvizek 1998 és 2001 között mindent egybevéve 120 milliárddal terhelték meg a büdzsét, míg a gondokat gyakorlatilag megoldó Vásárhelyi-terv összköltsége 130 milliárd forint lenne.

Mivel az idei áradás megint elég nagy volt, talán ismét lesz pénz és akarat az évtizedek óta tervezgetett dunai gátépítésekre – ígérik a vízügyi szakértők. Egyikük, Jakus György, az Országos Vízügyi Központ és Közgyűjtemény (OVKK) műszaki főmérnöke szerint 2007-től, a második Nemzeti Fejlesztési Terv részeként, zömmel uniós támogatásból megvalósulhat a most elöntött vagy az amúgy árvízvédelmi töltéssel nem rendelkező Duna menti területek teljes védelme. Ez elsősorban a komárom-almásfüzitői, a táti, az esztergomi, a pilismaróti, a nagymaros-visegrádi, a szentendrei és a fővárosi védelmi töltések kiépítését jelentené.

Emellett a Duna programban a fővárostól délre fekvő gátak átvizsgálását és szükséges karbantartását lehetne megoldani. E gátrendszereket nem kell magasítani, mert a mostani rekordszinteknél másfél méterrel magasabb árvíz esetén is védenek. Azokat ugyanis – az 1954-es, Budapest alatti jeges áradások után – sokkal nagyobb védelemre tervezték. A töltések állapota azonban néhol kívánnivalót hagy maga után.

A tervbe vett Duna program 20 milliárdos összköltségéhez várhatóan 25 százaléknyi önerőt kell az önkormányzatoknak, illetve az államnak letennie – attól függően, hogy ki kezeli a gátakat. A tervezés és a hatástanulmányok készítése csak 2007 tavaszára-nyarára fejeződhet be. Mivel a folyó változik, az évtizedeken át többször átalakított, de mindeddig meg nem valósult terveket ismét aktualizálni kell. Az OVKK-nál a Nemzeti Fejlesztési Hivatallal közösen még a mostani áradás előtt megkezdték a teljes magyarországi Duna-szakasz árvízvédelmi terveinek aktualizálását. A pályázat hosszú átfutása miatt a tényleges munkák legkorábban 2008-ban kezdődhetnek, s a töltéseknek 2011-re kellene elkészülniük.

A vízügyi szakemberek szerint a vízlépcsők – a közvélekedéssel ellentétben – nem sokat érnek a védekezésben. A Duna felső folyásán Magyarország felett tucatnyinál is több a vízerőmű, de az áradás során olyan mennyiségű víz zúdul le, ráadásul 7-10 napon át, hogy ezen objektumok tározóinak összehangolt feltöltése együttesen is csak pár centiméterrel tudja befolyásolni a vízszintet. Amennyiben megépült volna a 20-30 millió köbméteres Nagymarosi vízerőmű, a fővárost például ez sem lenne képes érdemben megvédeni az árhullámtól – jól mutatja ezt, hogy a meglévő együttműködés ellenére sem ért sokat a 60 millió köbméteres bősi vízlépcső feltöltése.

BRÜSSZELRE VÁRVA. Hasonlóan a Dunához, a Tisza esetében is számottevő uniós forrásokra számítanak az árvízvédelmi fejlesztéseknél. Úgy tűnik, a tiszai védekezést hosszú távon megkönnyítő, sokat emlegetett Vásárhelyi Terv körül a napokban kiújult vita kulcsát is a Brüsszeltől remélt pénz sorsában kell keresni. A folyó menti települések vezetői szerint egyértelmű, hogy a támogatás lehívásának lehetősége miatt haladnak a vártnál lassabban a munkák, a kormányzat lényegében átütemezte a tervet, hogy a 2007-től megnyíló uniós forrásokból tudja finanszírozni a beruházás döntő részét. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter ugyanakkor határozottan cáfolja, hogy az elmúlt években késett volna a projekt elindítása.

A Vásárhelyi Terv továbbfejlesztését a súlyos károkat okozó 2000-es tiszai árvíz után, annak tapasztalatait felhasználva kezdték el kidolgozni. Modern, korszerű szemléletet tükröz, hogy a gátak erősítése mellett a koncepció szerint szükség esetén úgynevezett árapasztó tározókba vezetik el a vizet, amely az ár levonulása után a folyómederbe visszafolyatva hagyja el a területet. Szintén előremutató a terv abban, hogy az árvízi védekezés infrastrukturális fejlesztéseit összeköti a vidékfejlesztési feladatokkal. A papíron jól mutató elképzelések azonban meglehetősen lassan kezdenek valósággá válni. Az ezredforduló évének nagy árvize után három és fél év telt el, mire a terveket véglegesítették és a kormány 2003 októberében rábólintott a dokumentációra. E szerint a fejlesztések első ütemében (2004-től 2007-ig) javítanák a Tisza medrének vízszállító képességét, és 6 víztározót építenek.

A mederrendezés 15, a tározóépítés 50 milliárd forintba kerül. Mindez arra elegendő, hogy a folyó vízszintjét szükség esetén 60 centiméterrel lehessen csökkenteni, a terv teljes megvalósulása esetén pedig 1 méterrel tudják majd visszafogni az áradó folyó szintjét. „Pillanatnyilag egyetlen centiméterrel sem tudunk apasztani, ebből a szempontból ugyanott vagyunk, ahol 2000-ben” – mondta a Figyelőnek Veres Nándor, az érintett települések önkormányzatait összefogó tanács elnöke, Nagykörű polgármestere.

A helyiek értékelése szerint hat év alatt csak kismértékben javult a helyzet: a 2000-ben megrongálódott gátakat megerősítették, amelyek ma ellenállóbbak a hosszan tartó árhullám áztató hatásával szemben. Lapzártánkkor az előrejelzések a 2000-esnél 40-50 centiméterrel alacsonyabb tetőzést valószínűsítettek a Tiszán, a homokzsákokkal megerősített gátak így várhatóan bírni fogják a terhelést. Ennek ellenére minden centiméter vízszintcsökkenés jól jönne, ám az apasztó tározókból még egy sem készült el.

APADÓ PÉNZEK. A tárcaközi bizottság 2004 elején az előkészítés és tervezés évének aposztrofálta 2003-at. A KvVM lapunkhoz eljuttatott friss összefoglaló háttéranyaga szerint viszont még 2004 is az előkészítés éve volt, ám 2005-ben már megindult az építkezés. A szaktárca nem először hangsúlyozza, hogy összesen 22 helyen kezdődtek el a munkák. Ezzel azonban értelmezési problémák adódnak, Veres Nándor szerint ugyanis a 22-ben legalább 15 olyan projekt van, ami nem is része a Vásárhelyi Tervnek.

Az önkormányzatok úgy vélik, a tárca az általános vízügyi, karbantartási és fejlesztési feladatok közül jó néhányat bevont a Vásárhelyi Tervbe, pedig ezek sem a mederrendezéshez, sem a tároló építéshez nem kapcsolódnak. Veres Nándor szerint az elmúlt években összesen 5-6 milliárd forintnyi beruházás valósult meg. A KvVM sajtóosztálya nem kívánt érdemben reagálni a polgármesterek tanácsának felvetéseire. A minisztériumi háttéranyagok szerint az idén 13 milliárd forintot fordítanak a tervre, ami azt jelentené, hogy jövőre mintegy 45 milliárd forintnak kellene a Tisza mentére jutnia.

A helybéliek azonban az elmúlt évek tapasztalatai alapján rendkívül szkeptikusak, hiszen a 6 víztározó közül eddig csupán kettőnek az építési munkái kezdődtek el, és 2006 végére várhatóan csak az egyiket sikerül átadni. A képet árnyalja az is, hogy a terv lassúnak tűnő megvalósítása mögött – a kezdeti bürokratikus problémák mellett – váratlan akadályok is mutatkoznak. Rendkívül nyögvenyelősen megy például a tározók tervezett területein a földek kisajátítása.

A Vásárhelyi Terv beruházásainak szükségessége alaposan felértékelte a földeket; amint arra az autópálya-építéseknél már több példa is volt, a gazdák sok esetben szeretnének tisztes hasznot húzni a lehetőségből. „A kisajátítások elhúzódásán kívül sok időt vettek igénybe a zöld szervezetekkel lefolytatott egyeztetések is” – teszi hozzá Persányi Miklós.