A nagy kihívás
Suhajda szerint a foglalkoztatáspolitika egyik nagy kihívása a magyarországi alacsony foglalkoztatottságra megoldást találni. Ez azonban abból adódik a szakember szerint, hogy nagy tömegű, leszakadónak tekinthető, munkaképes réteg van – közel 400 ezer – 1 millió ember – akik viszont annyira alulképzettek vagy nem a piaci igényeknek megfelelő képzettségük van, hogy egyszerűen nem lehet őket visszahozni a munkaerőpiacra.
Ahogy egy indiai cég látja…
Magyarországon az egyik legjelentősebbnek mondható indiai IT-vállalat a Tata Consultacy Services (TCS), amely különböző IT-szolgáltatásokkal, -fejlesztésekkel, valamint karbantartásokkal és termékfejlesztésekkel foglalkozik. A cég egészségesnek ítéli meg a magyar üzleti környezetet és értékeli az alacsony adókat. A TCS ugyan szűkszavúan fogalmazta meg az FN kérdésére azokat az okokat, amiért vonzónak találja a régiót, de ezek között említette az indiainál magasabb képzettségű munkaerőt, és az alacsonyabb költségeket, illetve az üzleti partnereinek a szolgáltató központ közelségére, tövbbnyelvűségére és az adatvédelemre vonatkozó preferenciáit.
A vállalat mindezek mellett a régióban nagy lehetőségeket lát például a háttérszolgáltatások, a termékfejlesztések és az infrastruktúra-menedzsment terén.
A TCS a közeljövőben Magyarországon és Lengyelországban tervez nagy fejlesztéseket:2008-ra a magyar, 2009-re pedig a lengyel leányvállalatát tervezi 1000 fősre bővíteni – tudta meg az FN. A TCS azonban még szeretné megvetni a lábát az orosz, ukrán, cseh, és román piacokon is.
Kiszervezett tevékenységek
Az ENSZ kereskedelmi és fejlődési konferenciája, az UNCTAD felmérése szerint napjainkban jellemzően az alábbi tevékenységeket szervezik ki:
– szoftverfejlesztés,
– front-office szolgáltatások (ügyfélszolgálat),
– back-office szolgáltatások (pénzügy, könyvelés, bérszámfejtés, HR, IT support,
beszerzés, stb.),
– egyéb szolgáltatások,
– iparágfüggő (mezőgazdaság, pénzügyi szolgáltatások, stb.)
– K+F.
Magyarországon 2000 táján jelentek meg az első regionális szolgáltató központok, amelyekből eddig összesen 26 telepedett le. Ezek között találjuk például az EDS-t, az ExxonMobilt, az IBM-et, a Sykest vagy a GE-t, amelyek egyenként 500-1500 főt foglalkoztatnak. Ezen túl pedig mintegy tucatnyi multinacionális vállalat – például Diaego, Avis Europe, Cisco-Getronics – létesített 50-500 fős regionális szolgáltató központokat.
A kiszervezések első hulláma az összeszerelési vagy a gyártási munkák kihelyezése volt. Magyarország szempontjából ez a szakasz lezajlottnak tekinthető, amit az is mutatott, hogy az időszak végén voltak olyan idetelepült cégek, amelyek gyártási tevékenységüket továbbvitték olcsóbb költséghelyű területre – mondta el a FigyelőNetnek Suhajda Attila az Outsourcing Szövetség (HOA) elnöke.
Új trendek
Ezt követően a magasabb tudást és hozzáadott értéket igénylő munkák, mint például a szolgáltató központok – amiben viszont Magyarország jó pozíciót foglal el – kezdtek idejönni. Ez pedig már az új trendeknek és nem utolsó sorban a gazdaság modernizálására irányuló kormányzati terveknek is megfelelne. Ez utóbbi azonban még sajnos csak terv szinten mozog, ugyanis még nem történtek meg azok a strukturális változtatások, amelyek következtében ténylegesen több pénzt lehetne pumpálni a nagyobb profitot termelő ágazatokba – jegyezte meg Suhajda.
Emellett szintén új trendnek tekinthető a k+f tevékenységek kiszervezése. Eddig csak az úgynevezett alja munkát vitték el olcsóbb költségű helyekre, de egyre több profitorientált amerikai cég ismeri fel, hogy kiszervezéssel ezt is olcsóbban megúszhatja. Korábban a kutatót importálták, most pedig a k+f munkát viszik el más országokba – mutatott rá Suhajda. Ennek azonban jóval nagyobb hatása lesz az egész világgazdaság átrendeződésére a szakember szerint, mint a gyárkitelepítéseknek, amelyekből szintén nagyon sokat profitáltak a célországok.
Ralph van Uden, a Deloitte Üzletviteli és Vezetési Tanácsadó Zrt. szenior menedzsere a fent említetteken kívül még egy jelenségre hívta fel a figyelmet: az egyes tevékenységeket kiszervező cégek az utóbbi időben óvatosabbak is lettek, ugyanis több olyan eset is előfordult, hogy a kiszervezés nem hozta meg a várt költségcsökkentést. Emiatt mostanában már inkább arra törekednek, hogy az eddigi 5 éves keretszerződések helyett az első időszakban 3 évre szerződjenek a kiválasztott céggel. Igaz ugyan, hogy ez a megoldás többe kerül, de ha a kiszervezés nem váltja be a várakozásokat, akkor az első időszakban viszonylag kis veszteséggel viszakozhat a vállalat – mondta van Uden.
Az ázsiaiaknak piac kell
A kelet-közép-európai (kke) régió mellett az ázsiai országok illetve India tartoznak a kiszervezések szempontjából a legkedveltebb célpontok közé. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a rivális országokból egyre több cég jön a kke régióba, ám ezek a szolgáltatási kiszevezés szempontjából egyelőre nem jelentenek nagy „veszélyt” – véli Suhajda. Ezeknek a cégeknek inkább csak az a fontos, hogy az EU-n belül legyenek.
Kínaiak például nincsenek jelen a szolgáltatási outsourcing terén – hangsúlyozta a HOA elnöke. Az ázsiai cégek nemcsak a méretüknél fogva lettek jelentős világpiaci szereplők, hanem az olcsó munkaerő miatt is, ezért az ő esetükben inkább a nagy termékimport okoz problémákat, amelynek piac kell. Ebből adódóan Magyarország értékesítési szempontból fontos: így ugyanis az EU védővámait is ki tudják kerülni, hiszen az uniós eredetiségi igazolásához elég, ha az adott termék előállításának bizonyos százalékát az EU-n belül végzik – mutatott rá Suhajda.
Az indiaiaknak ugródeszka
Néhány szoftverfejlesztő indiai cég is jelent már meg a magyar piacon, ám nekik Magyarország elsősorban nem mint piac, hanem inkább mint ugródeszka a fontos. A HOA elnöke úgy látja, hogy az itt szerzett munkákat (például szoftverfejlesztés) Indiába viszik vissza és az ottani jól képzett munkaerőre építve a munka nagy részét ott valósítják meg – mint ahogy ez Amerikában is megfigyelhető. A szakember meggyőződése, hogy az indiai vállalatok azzal az előrelátó gondolkodással jelentek meg többek között a magyar piacon is, hogy amint a szolgáltatások szabad áramlása megvalósul az EU-n belül, akkor egy uniós cégként szerezzenek megrendeléseket.
Az indiai cégeket azonban Suhajda szolgáltatóközpontok szempontjából több okból sem nevezte „ellenfélnek”: egyrészt mert a kiszervezéseket eszközlő cégek szempontjából fontos nyelvek közül csak angolul beszélnek általában, másrészt pedig – ahogy ezt most már több példa (Dell, HP) is mutatja – nehéz ezeknek a vállalatoknak áthidalni illetve menedzselni a kulturális különbségeket.
Régiós versenytársak
A HOA elnöke szerint a kke régióban Magyarország nagy riválisai Csehország és Lengyelország. A sokszor nagy versenytársnak vélt Szlovákiát Suhajda, nem tartotta nagyon veszélyesnek, hiszen Magyarországnál kisebb ország jóval szűkebb munkaerőpiaccal rendelkezik.
Ezzel szemben Romániát kiemelte, mint feltörekvő komoly versenytársat: bár a bürokratikus szabályozás jelenleg nagy visszahúzó erő a nagybefektetéseknél, mégis érdemes komoly riválisnak tekinteni, hiszen sok a jó szakember, nagyon akarnak, és sokkal jobban menedzselik magukat a külpiacok felé, mint a magyarok – hangsúlyozta.
Ralph van Uden viszont csak részben osztja ezt a véleményt. A Deloitte szakembere szerint a környező országokkal szemben Magyarország nagy előnye a fejlett infrastruktúra és a megközelíthetőség. Ferihegy a londoni Heathrow után Európa második legnagyobb repülőterévé fejleszthető; erre máshol nincs lehetőség, ugyanis nincsenek meg az adottságok – szögezte le van Uden. A HOA elnöke által említett nagy riválisok közül Lengyelországot nem tekinti komoly versenytársnak, mert igaz ugyan, hogy hatalmas a munkaerőpiaca és olcsó a munkaerő, de infrastruktúra szempontjából nagy elmaradásai vannak és egyéb költségek tekintetében is drágább Magyarországnál. Romániáról azonban van Uden is Suhajdához hasonlóan vélekedett.
Magyar kockázati tényezők
A kiszervezések piacán elfoglalt pozíciónkra utalva Suhajda elmondta, hogy elemzők két kockázati tényezőt emelnek ki Magyarországgal kapcsolatban: megugranak a bérek, és elfogy a képzett munkaerő.
A versenyképesség szempontjából sokat emlegetett adók nem tartoznak a Magyarországot érintő kockázati tényezők közé. Az adók összehasonlításában ugyanis Magyarország – egyes hiedelmekkel ellentétben – nagyon jó helyen áll – jegyezte meg Suhajda.
Amikor egy cég befektetés szempontjából elemez egy országot, az első öt kritérium között az adók nem is szerepelnek; a fő helyeken a működési költségek illetve a köz- és jogbiztonság állnak. Ezek az úgynevezett rejtett költségek, amelyek esetenként a költségek 40 százalékát is elérhetik, tehát egyáltalán nem elhanyagolhatóak a befektetés szempontjából – emelte ki a szakember.
Ez utóbbi megállapítást a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) legfrissebb, a tagvállalatai megkérdezésével készített felmérése is igazolni látszik. A DUIHK tapasztalatai is azt mutatják, hogy a gazdasági helyszín kiválasztása szempontjából a vállalati döntések meghozatalát meghatározóan a munkaerőpiaci tényezők, valamint a kiszamíthatóság és a stabilitás befolyásolják. Az adóterhek és az adórendszer szintén fontos tenyezők a döntéshozatalkor, azonban nem a legfontosabbak. A német beruházók szerint az adókedvezmények vagy állami támogatások kedvező pótlólagos ösztönzést nyújtanak, de nem képezik a befektetési döntések kizárólagos tenyezőjét, ahogy azt gazdaságpolitikai vitákban sokszor állítják.
Régiós összefogásra lenne szükség
Suhajda úgy véli, hogy a kke-régió országai között együttműködésre lenne szükség, amire egyelőre semmilyen törekvés nincs – legalábbis ez a tapasztalata a HOA elnökének. Ez érzékeny kérdés, hiszen minden ország magának szeretné megszerezni a nagy befektetéseket, viszont Suhajda szerint akkor tudnánk komoly, nagy üzleteket idehozni olyan országok elől, mint például Kína, ha a régió országai kooperálnának egymással, ha képesek lennének egységként megjelenni. Az országok vezetőinek fel kellene ismerniük azt a tényt, hogy a nagybefektetők egy régióként, azaz egy „masszaként” kezelik a kke országait. Ha egy vállalat például egy 10 ezer fős szolgáltató központot szeretne létrehozni, lehet hogy országonként gondot okozna ennyi munkaerő kiállítása, viszont semmilyen technikai akadálya nem lenne annak, hogy egy három helyszínen osztott központot hozzanak létre és ez extraköltségeket sem jelentene – említette példaként Suhajda. Ehhez azonban az a nemzeti szintű gondolkodásából át kellene lépni egy, az unió által is preferált regionális gondolkodásba, azaz egymás képességeit és előnyeit összeadva régióként kellene eladni magunkat – véli a szakember.
Van Uden viszont ezt nem feltétlenül tartja szükségesnek. A Deloitte tapasztalatai szerint a megosztott központok megoldásra a vállalatok nem mutatnának nagy hajlandóságot, annak ellenére, hogy a kiszervezésre készülő cégek tisztában vannak azzal, hogy a többezer fős szakembergárda kiállítása probléma lehet. Van Uden úgy véli, ha egy beruházó vállalatnak hirtelen nagy mennyiségű munkaerőre van szüksége és – a magyarországi példánál maradva – ezt nem sikerül biztosítani, akkor inkább munkaerőt importálna más országból. Magyarország ebből a szempontból is kedvező helyzetben van, ide ugyanis szívesen jönnek dolgozni a régió más országaiból a képzett szakemberek – mondta.
