A részvényesek pénzéhsége miatt egyre elterjedtebbé válik az ellenséges felvásárlás. A folyamatnak csak az Európában ébredező, úgynevezett „gazdasági patriotizmus” fékezheti meg a lendületét.
Az első negyedévben olyan óriási üzletek köttettek, mint az indiai Mittal Steel 22 milliárd dolláros ellenséges felvásárlási ajánlata a francia-spanyol-luxemburgi Arcelorra, vagy a spanyol Gas Natural 51 milliárd dolláros ajánlata hazai versenytársára, az Endesára, amelyre a német E.ON is pályázik. A tanácsadó cég adatai azt mutatják, hogy március 24-ig 393,8 milliárd dollárt ért el a megindított és tervezett ügyletek értéke, amire még soha nem volt példa. Szakértők szerint a trend folytatódik a szárnyaló részvényárfolyamok és a viszonylag olcsó finanszírozási lehetőségeknek köszönhetően.
Kétféle felvásárlási irányzat alakul
A nagy cégek terjeszkedésének egyik fontos módszere a cégfelvásárlás a feltörekvő piacokon termelési költségeik csökkentése, új piacok szerzése végett. Az európai „globalizáció” másik pályája az, amelyen a legnagyobbak igyekeznek felvásárolni egymást, vagy EU-n kívüli legnagyobb versenytársaikat, illetve azok őket. A legélénkebb a felvásárlási piac a távközlésben, a távközlésiberendezés-gyártásban és az energetikában.
Az egyesülések új hullámát a már-már monopolisztikus piaci helyzet megszerzésének reménye vezérli. A gyógyszergyárak ártárgyalási pozícióikat akarják erősíteni a mind szűkösebb állami egészségügyi költségvetésekkel szemben; a távközlésiberendezés-gyártók ugyanerre törekednek a távközlési vállalatokkal szemben, míg az óriásbankok nyilván szabadabban állapíthatják meg jutalékaikat azon a piacon, amelynek Európában mindenki kötelezően szereplője.
Az elemzés készítői szerint a legellentmondásosabbak az energiapiac eseményei: miközben az EU az energiapiac liberalizálásán, az erősebb verseny lehetőségeinek megteremtésén fáradozik, magában az ágazatban ezzel ellentétes folyamat körvonalazódik: az európai energiaszolgáltatás egyre kevesebb nagy cég kezében összpontosul, éppen a versenyt szűkítve. És ezt a folyamatot ugyancsak az EU támogatja, amikor a tőke szabad áramlásának elvét védelmezi egyes kormányok „gazdasági hazafiasságától”.
