Európa képes arra, hogy a világ legjobb focistáit idecsábítsa, de arra nem, hogy a földkerekség legjobb koponyáit is megszerezze – ezekkel a szavakkal konferálta fel nemrég José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az Európai Technológiai Központ (ETK) létrehozására vonatkozó javaslatát. Ha Brüsszel tervei valóra válnak, az új intézmény egy szép napon talán ugyanúgy felvonultathatja a nemzetközi tudomány és kutatás krémjét, mint a labdarúgásban a Bajnokok Ligája.
Ez ebben a pillanatban azonban még merész álomnak tűnik, még akkor is, ha az EU minapi brüsszeli csúcstalálkozóján az állam- és kormányfők az intézmény létrehozásának felgyorsításáról határoztak. Egy közelmúltban nyilvánosságra hozott bizottsági jelentés szerint ugyanis egyre szélesedik az unió és fő versenytársai, az Egyesült Államok és Japán közötti innovációs szakadék (az okokról lásd Lemaradunk című írásunkat). A bizottság és személyesen Barroso elnök az ETK-t olyan zászlóshajónak szánja, amelynek keretei között a legtehetségesebb diákok, kutatók és a cégek összefogásával megvalósul az oktatás, a kutatás és az innováció eddig hiányzó egysége. „A központ diplomásokat és doktorjelölteket oktat, kutatási tevékenységet folytat majd, és aktív lesz az innovációban is” – érzékeltette Barroso, milyen feladatokat lát majd el az új intézmény, amelynek célja, hogy növelje az európai versenyképességet.
VISSZACSATOLÁS. Az európai kutatás fellegvárának gondolt központ – az egy éve megújított lisszaboni gazdaságmodernizációs program egyik lényeges eleme – egyszerre viseli majd magán az önálló intézmények és a laza egyetemi hálózatok ismertetőjegyeit. Az elképzelések szerint a különböző egyetemek, kutatóközpontok és a vállalatok partneri együttműködéssel úgynevezett „tudásközösségeket” hoznak létre, amelyek egy-egy projekten egy-másfél évtizedet dolgoznak majd, és mindezt úgy, hogy az üzleti szférától közvetlen visszacsatolást kapnak. A tudásközösségekben nem egyetemek, hanem egyetemi kutatóműhelyek tömörülnek majd. Jan Figel oktatásügyi biztos úgy véli, hogy legalább tíz kutatási területen jöhetnek létre ilyen tudásközösségek, s az energia, a környezetvédelem, az információs társadalom, a nano- és a biotechnológia biztosan ezek között lesz.
Egy, neves európai tudósokból és kutatókból álló, egyébként az Európai Bizottság által kinevezett tanácsadó testület azonban nem hisz abban, hogy egy új intézmény létrehozásával gyors sikert lehetne elérni. „Egy ilyen központot nem lehet felülről létrehozni. Az ETK-nak a már meglévő kutatási közösségekből és a kutatást és az innovációt ösztönző környezetből kell kinőnie” – hangsúlyozta közleményében az Európai Kutatási Tanácsadó Testület (EURAB), amelynek Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, illetve Fodor István, az Ericsson Magyarország Kft. elnöke személyében két magyar tagja is van.
Az EURAB meglehetősen visszafogott hozzáállásának más oka is van: tagjai attól tartanak, hogy a bizottság új „kedves gyermeke” forrásokat von majd el a hosszú vajúdás után megalakult 22 fős Európai Tudományos Tanácstól (ETT). Utóbbi testület úgy jött létre, hogy egy hétfős bizottság 800 jelöltből – köztük Nobel-díjasok, a legnevesebb egyetemek vezetői, akadémiai tudósok szerepeltek – választotta ki a tanács tagjait. Ebbe szintén beválasztották Kroó Norbertet, aki a kutatásért felelős főbiztos tanácsadó grémiumának is tagja. Az 1 milliárd eurót elosztó ETT a vállalatok által nem szponzorált alapkutatásokat támogatja. „Hibának tartom, hogy egymással potenciálisan versengő testületeket egymással párhuzamosan kívánnak létrehozni, miközben nem határolják el egyértelműen a hatásköröket” – magyarázta a Figyelőnek Kroó Norbert, miért nem támogatja a technológiai központ létrehozását.
HOMÁLYOS PONTOK. A vitáknak az is teret ad, hogy az európai technológiai fellegvár létrehozásáról szóló bizottsági javaslat két fontos kérdést egyelőre homályban hagy: miként finanszírozzák az új intézményt, és hol legyen annak a székhelye? Az Európai Bizottság feje szerint most a tartalmi kérdések tisztázása az elsőrendű feladat; ha idő előtt terméketlen vitát kezdenének a központ majdani székhelyéről, ezzel az egész kezdeményezés sikerét kockáztatnák.
Jelentkezőkben ettől függetlenül nincs hiány. A magyar kormány például elsőként jelezte, hogy szívesen otthont adna az intézménynek. Azt még a központ felállítását amúgy ellenző Kroó Norbert sem vitatja, hogy jó lehetőség lenne, ha Magyarországra jönne az új intézmény – ha már egyszer mindenképpen létrehozzák. Buktató azonban akad bőven. Felmerült az a lehetőség, hogy fél tucat műszaki egyetem összehangolásával alakulna meg az új „szuperintézmény”. Ám a hat legjobb európai műszaki felsőoktatási intézmény között nem szerepel a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), az pedig kevéssé ésszerű, hogy az összehangoló iroda egy hetedik helyszínen legyen. A budapesti egyetem mindenesetre nagyon szeretne részt venni egy ilyen együttműködésben, igaz, ennek hivatalos formában még nem adhatott hangot. „Egyelőre politikai körökben forog a téma” – mondja Tömösközi Sándor, a BME tudományos és nemzetközi igazgatója.
A nemzetközi listán a budapestinél jóval előkelőbb helyen szerepel a szegedi egyetem. Hivatalosan még nem kereste meg az intézményt sem a magyar kormány, sem az unió, de érthető módon Szeged is szívesen részt venne a projektben. „A környezettudomány, az anyagtudomány, a nanotechnológia és a gyógyszertudomány terén az unióban versenyképesek vagyunk” – jelzi Dékány Imre, az egyetem tudományos és nemzetközi igazgatója. Ő, bár szíve szerint nyilvánvalóan Szegedet részesítené előnyben Budapesttel szemben, a legfontosabbnak mégis azt tartja, hogy Magyarországra kerüljön az új intézmény.
Úgy hírlik, a központ ötlete néhány más új tagállamban is népszerű: a csehek és a lengyelek is benyújtották ebbéli igényüket. Az Európai Bizottság által elképzelt modell ugyanakkor azt sugallja, hogy a presztízsen túl nem sokat nyer az az ország, amely magáénak tudhatja majd a legkorábban egyébként is csak 2009-ben felálló intézményt. Brüsszel ugyanis kifejezetten egy kis létszámú szervezetben gondolkozik; az egész központ amúgy a már említett és különböző országokból együttműködő tudásközösségek laza hálózata lenne.
 |
Lemaradtunk
Európa továbbra sem képes a kutatóműhelyek eredményeit aprópénzre váltani. Brüsszel helyzetértékelése szerint az okok a keresleti és a kínálati oldalon egyaránt keresendők.
Romló színvonal
Az európai egyetemek színvonala nemzetközi összevetésben egyre kevésbé állja a versenyt amerikai riválisokkal szemben. Miközben a világ első 500 egyetemének rangsorában 205 olyan található, amelynek az öreg kontinens ad otthont, a TOP 20-ban 17 amerikai mellett már csak két európai árválkodik.
Szétaprózottság
Az óvilágban ráadásul a humán, a pénzügyi és az infrastrukturális erőforrásoknak az az erős koncentrációja is hiányzik, ami a legtehetségesebb kutatók, diákok és a magántőke számára fokozná a vonzerejüket. Az Európai Unióban közel 2 ezer egyetem tör kutatási babérokra, ám így óhatatlanul szétaprózzák az erőfeszítéseiket. Az Egyesült Államokban ezzel szemben jobban sáfárkodnak az erőforrásokkal: a 3 ezernél is több, felsőfokú végzettséget kínáló oktatási intézmény kevesebb mint 10 százaléka kínál posztgraduális fokozatot, és mindössze 100 egyetemen folyik intenzív kutatási tevékenység.
Szűkös források
Európában a felsőoktatásra és a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások összege messze elmarad az Egyesült Államokétól – 2004-ben a 25 tagállam átlagában GDP-arányosan 1,9 százalék volt, szemben a 2,6 százalékos amerikai adattal -, ami szükségszerűen azzal jár, hogy több éhes szájnak kisebb tortaszeleteken kell osztoznia.
Kereslethiány
Nincs megfelelő kereslet a kutatási eredmények iránt. Hiába állnak rendelkezésre kiváló eredmények és képességek, ha az azokban rejlő kereskedelmi értékek nem hasznosulnak. Az Európai Bizottság szerint ennek legfőbb oka a kutatók és a vállalkozók közötti kulturális és intellektuális szakadék. „Az innováció bizalmon alapuló kölcsönös tanulási folyamatot előfeltételez, nem csupán tudásátadást egy kutatási tevékenység végén” – hangsúlyozzák Brüsszelben. |
|
|
|
|
